Korábban Vlagyimirnek hívták, most már ukránosan Volodimir Zelenszkijként beszélnek az idén megválasztott ukrán elnökről, aki a Forbes magazin szerint sokakat felidegesíthet majd Nyugaton. Főleg azokat az embereket, akiknek az a dolga, hogy „Putyin orosz elnököt Goldfingerként láttassák” – ő volt a megegyező című James Bond-film zseniális főgonosza (akit egyébként a szerző, Ian Fleming egy általa nem kedvelt magyar építészről mintázott).

Zelenszkij abból indul ki, hogy Putyin normalizálni akarja a viszonyt Ukrajnával. Ezért ő hajlandó elfogadni, hogy nemzetközi békefenntartók állomásozzanak az ukrán-orosz határ mentén. Emellett véget kíván vetni a donyecki és luhanszki ipari régióban folyó harcoknak.

Ezért hajlandó a sokat emlegetett minszki békeszerződés ama kitételének is eleget tenni, hogy a szakadárok uralta régiókban szavazást tartsanak. Elődje,

Porosenko volt elnök ellenezte a voksot, mert attól félt, hogy a lázadók teljes autonómiát szereznek és így el tudnak szakadni Ukrajnától.

Zelenszkij a múlt héten Kijevben, az úgynevezett YES fórumon szólalt fel, ahol a Krím kérdését is kerülte. Ennek egyik oka az lehet, hogy Moszkvának nem tetsző módon, idővel szeretné NATO-tagként látni hazáját. A Forbes szerint azonban ehhez lehet, hogy fel kell adnia a Moszkva által elcsatolt Krímet, mert a nyugati szövetség nem vesz fel olyanokat, akiknek területi vitájuk van szomszédaikkal.

Az új ukrán elnök felszólalásában azt sugallta, hogy „boldogabb idők” köszöntenek Ukrajnára. Ehhez különösen az ellenségeskedés leállítására, majd a két, „szakadárok uralta” régió visszaintegrálására lesz szükség.

Ezért az elnök számára első számú feladat lesz a csapatkivonás egyes területekről, majd a szakadár területeken való választások megszervezése.

Mint a Forbes megjegyzi, fennáll a lehetőség, hogy a két régió – amelyek ma a világ által el nem ismert népköztársaságokként említik magukat – az autonómiára szavaz.

A szerző azt sugallja, hogy ettől nem kell félni, mert Ukrajnának van autonómia-tapasztalata. Autonóm köztársaság volt benne a szovjet időkben hozzá került és orosz többségű Krím is, egészen addig, amíg 2014-ben Oroszország el nem csatolta. A lap ugyanakkor nem tér ki a krímieknek az ukrán idők alatti pénzügyi helyzetére, azaz arra, hogy sokan jobb életet láttak a szomszédos Oroszországban.

A cikk megemlíti azt is, hogy az amerikai Trump-kormányzat másképp áll Ukrajnához, mint elődje. Barack Obama nem eszkalálta katonailag a válságot, bár az amerikai külügyminisztérium „héjái” és a szövetségesek azt akarták, hogy élet kioltására alkalmas katonai eszközöket adjon el Ukrajnának. Trump – akit ellenfelei azzal vádolnak, hogy Putyinnal összejátszik – ezt megtette.

Kurt Walker, a kijevi konferencián felszólaló és ukrán ügyekért felelős amerikai külügyi főmegbízott

üdvözölte a nemrég történt ukrán-orosz fogolycserét, de figyelmeztette Zelenszkijt, nem barátkozzon túlzottan Moszkvával.

Az elnök számára azonban nagy nyereség lenne, ha a jobb kapcsolat nyomán az orosz Gazprom több földgázt küldene Ukrajnán át az EU-ba – ezzel megmaradnának a több milliárd dolláros tranzitdíjak. Az ukránokat ebben most megtámogatta az Európai Bíróság, amely gyakorlatilag erre kényszerítette az orosz céget.