A világ pénzügyi vezetőit is aggasztja a kínai jüan sokak szerint alacsony árfolyama, mivel ez kereskedelmi előnyökhöz juttathatja a hatalmas exportgazdaságot. Az Egyesült Államokban a kongresszusi kampány hajrájában azonban a "kínaizás" politikai fegyver is lett - ezzel lehet lejáratni az ellenfeleket.

A New York Times szerint az elmúlt héten 29 jelölt küldött adásba olyan reklámokat, amelyekben ellenfeleiket bírálják, mert azok úgymond "túl puhák Kínával szemben."

Zack Space ohiói kongresszusi képviselő szerint például kihívója politikája miatt vándorolnak el az államból az állások Kínába. A képernyőn megjelenik egy hatalmas sárkány, miközben ez hallható: "ahogy Kínában mondják, sie-sie, azaz köszönjük!"

Egy másik jelölt Mao Ce-tung képével próbálja lejáratni ellenfelét, aki támogatott egy szélerőművek alkatrészeit gyártó kínai üzemről szóló törvényt. Beszállt a sárdobálásba Harry Reid szenátor, a testület demokrata vezetője is, aki ellenfelét "a külföldi munkás legjobb barátjának" állította be.

Politológusok szerint a vezetők egyszerű módját keresik annak, hogy megmagyarázzák, mért nincs elég munkahely Amerikában. Sikeresen rájátszanak azokra a félelmekre is, hogy Amerikai szerepe visszaesik a jövőben, Kína viszont megerősödik. Egy felmérés szerint az amerikaiak 41 százaléka hisz abban már most, hogy Kína a világ vezető gazdasági hatalma.

A New York Times megjegyzi: egyes politikai reklámok hangneme annyira kemény, hogy Kína-ellenes hangulatot teremthetnek, és megzavarhatják a két ország amúgy sem felhőtlen viszonyát. A kínaizásból mindkét nagy párt kiveszi a részét. A demokraták, megérezvén a választói csalódottságot, már tavasszal elkezdtek gondolkodni azon, hogy előtérbe tolják a témát.

Egyes republikánusok - közgazdászokat idézve - megjegyzik, hogy a Kínában létrejött ipari állások nagy része, tajvani, hongkongi és dél-koreai befektetéseknek köszönhető. Más republikánusok viszont Kínával példálózva tudják támadni az Obama-kormányzat gazdaságstimuláló csomagját - például azt állítják, hogy 2 milliárd dollárt költöttek szélerőművek gyártására, de a gyárak Kínában vannak.

Az állítást az Amerikai Szélenergia Szövetség is bírálta, de sok olyan választó van, akit nem kell biztatni. Megfigyelők megjegyzik, a 80-as években autógyártása miatt Japán volt a mumus az amerikaiak számára, a 90-es években pedig az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény miatt Mexikó.