Pajcsics József nyugállományú rendőr dandártábornok, büntetőjogász - akinek nevéhez fűződik Nagy Imre és mártírtársai sírhelyének felkutatása - a szándékosan téves nyomozati verziók alkalmazásáról tartott előadást a Magyar Tudomány ünnepén.
"Az 1950-es évek, valamint az 1956 utáni megtorlás időszakának koncepciós büntetőügyei – ha nem is a korábbi legdurvább formában – később is folytatódtak" - mutatott rá a büntetőjogász.
Ennek illusztrálására idézte fel Péter György, a Központi Statisztikai Hivatalt (KSH) 1948 óta vezető matematikus ügyét, aki 1969 januárjában lett öngyilkos kórházi szobájában, ahol „a Párt foglyaként" gyakorlatilag házi őrizetben tartották, a büntetőeljárási törvény korabeli előírásait felrúgva.
"Péter ellen deviza-bűncselekmény miatt folytattak eljárást. Viszont azért, mert 1958 és 1968 között 49-szer járt diplomata-útlevéllel Nyugaton úgy, hogy ő maga vezette a szolgálati autót, továbbá zsidó származása miatt, azzal gyanúsították, hogy Izraelnek kémkedik. Erre azonban semmiféle bizonyíték nem volt" - mondta el a dandártábornok.
Péter György öngyilkossága viszont - tette hozzá - barátaiban, tisztelőiben is sok kérdést vetett fel. A KSH igazgatója ugyanis illegális kommunistaként kezdte pártkarrierjét, de mindvégig megmaradt szuverén, arisztokratikus egyéniségnek. A KSH-ban nem tűrte a besúgókat, sőt mi több, 1956 után számos, a forradalomban érintett embernek biztosított menedéket az intézetben. 1963-as szabadulása után például a KSH könyvtárában dolgozott Bibó István is.
"Köztudottan az 1960-as évek gazdasági reformjainak támogatója volt, ezért többen azt feltételezték, hogy meggyilkolták, így jelezve az 1968-as prágai tavasz után bekeményítő moszkvai vezetésnek, hogy Magyarországon kordában tarthatók a reformerek. Ám ezt a verziót nem támasztják alá a kriminalisztikai adatok, és a motívum is hiányzott egy ilyen cselekményhez" – világított rá a történet lényegére Pajcsics József.