A kutatók a Hexagon kódnevű amerikai kémműhold-program által összegyűjtött műholdképeket újakkal vetették össze, hogy képesek legyenek megmérni a jégolvadás mértékét. A tudósok, akik eredményeikről az amerikai geofizikai egyesület San Franciscóban folyó őszi ülésén számoltak be, úgy vélik, hogy a felvételek segíthetnek felmérni, hogyan változtak a környezeti viszonyok más nehezen megközelíthető térségekben is.

A Hexagon program részeként az Egyesült Államok az 1970-80-as években 20 nagyméretű felderítő műholdat juttatott az űrbe. A műholdak a felvételeket filmtekercsekre rögzítették, majd zárt tartályokban küldték vissza a Földre. Az ejtőernyővel ereszkedő tartályokat a légierő gépei gyűjtötték össze. A program anyagának titkosítását 2011-ben vonták vissza, a felvételeket jelenleg digitalizálják.

A kémfelvételeken szerepel a Himalája is, amelyről a terepviszonyok miatt egyébként kevés adat lelhető fel. A képeket az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) és a japán űrügynökség (JAXA) jóval újabb felvételeivel vetették össze, annak reményében, hogy így pontosan megmondhatják, milyen mértékben és sebességgel szorulnak vissza a gleccserek a világ legmagasabb hegységében.

Josh Maurer, a Columbia Egyetem professzora elmondta: "jelenleg a Himaláját borító jégtakaró minden pontján évi negyedméternyi vizet veszítünk el".

"Nem mondanám, hogy ez meglepő a klímáról szóló adataink fényében, de nagyon érdekes látni mennyi jég tűnik el" - fogalmazott a tudós, aki szerint mindez komoly hatással a lakosságra, amely ezektől a vízforrásoktól függ.

"Ahogy a gleccserek hátrálnak és összehúzódnak, a folyóknak nyújtott víztöbblet az olvadás miatt rövid távon nőni fog, azonban már a következő 100 évben egyre inkább csökkenni kezd, és ez negatív hatással lesz a vízkészletekre" - emelte ki Josh Maurer.