Újraélesztik az Galápagos-szigetek egyikének kihalt teknőseit. Nem lélegeztetőgéppel, hanem genetikai úton, az állatok ugyanis nem most haltak ki, hanem két évtizeddel azután, hogy Charles Darwin meglátogatta a szigeteket.

A Galápagoson élő teknősök változatossága volt az evolúció elméletének egyik fő inspirációja. Az ismert tizenöt fajtából azonban már négy kipusztult, köztük jelen cikkünk főhőse, az egykor Floreana szigetének élővilágát gazdagító geochelone elephantopus is.

Ezt a fajtát szeretnék életre kelteni a Yale egyetem kutatói. Mint az egyik professzor, Gisella Caccone mondja, mindehhez három-négy generáció munkájára lesz szükség. Õ úgy gondolja, módszerével 250 ezer példányban lehet újraéleszteni a kihalt fajt.

Darwint a szigetvilág kormányzója még úgy fogadta 1835-ben, hogy akármelyik teknős megjelenik előtte, kapásból megmondja, melyik szigetről származik. A szigeteken ugyanis egymástól elkülönülve az óriásteknős különböző fajai fejlődtek ki.

Már akkor is voltak szigetek, amelyekről szinte teljesen eltűntek a teknősök a bálnavadászhajók tevékenysége miatt.

A legnagyobb szigeten, Isabelán most találtak egy olyan populációt, amelynek tagjai nem hasonlítottak a többi teknősre. A vizsgálatok kimutatták, ők a kihalt elephantopus legközelebbi élő rokonai.

Az egyik lehetséges magyarázat szerint a hajók néha több teknőst gyűjtöttek be, mint amennyire szükségük volt, és így a felesleget a sekély vízbe dobálták a szigetnél. Itt pedig azok keveredtek a többi fajjal - habár ez igen lassan mehetett végbe, minthogy ezeknek a teknősöknek 25 évbe telik, míg új generációt nevelnek ki.

Az egyetem csapata a következő hónapban egy alapos felmérést készül készíteni a szigeten, abban bízva, több teknőst is találnak, akik hordozzák a kihalt állat génjeit. Később a tudósoknak azt kell eldönteniük, mely példányokat keresztezik majd.

Az viszont, hogy évtizedek telnek el két generáció között, arra enged következtetni, hogy mire az 1850-es évek óta megszületik az első elephantopus, még akár egy évszázad is eltelhet.