Elképesztők a számok, amelyek kísérik a 2003. május 5-én Murcia közelében, El Palmarban született ifjú bajnok pályafutását. Tizenkilenc évesen megnyerte első Grand Slam-tornáját, minden idők legfiatalabb világbajnoka lett. Már közel kilencmillió dollárt keresett a teniszpályákon, amivel gyakorlatilag két év alatt bekerült minden idők száz legtöbbet kereső teniszezője közé, ilyen ütemű fejlődéssel nagyjából három-négy év alatt elérheti az első tizenötöt, s hol van még pályafutása vége.

Négy rekordot állított fel már eddig is 2022-ben: a legfiatalabb játékos, aki megnyerte a Rio Opent, a Miami Opent és a Madrid Opent, illetve a legfiatalabb világelső. Amióta 2005-ben Rafael Nadal megnyerte a Roland Garroson a francia nyílt bajnokságot, nem volt ilyen fiatal GS-győztes a férfi egyesben. A US Opent előtte legutóbb Pete Sampras nyerte meg tizenévesen, még 1990-ben.

Tizenegy éves korában fedezte őt fel Juan Carlos Ferrero, pályafutása alatti becenevén a Szúnyog, aki maga is volt világranglista-első. A mester ugyanakkor csak egy GS-tornát nyert (2003, French Open), Carlos Alcaraz máris „befogta”. Ferrero egyébként döntőt játszott egyszer a US Openen, de, mint a fentiekből következik, nyerni nem tudott.

Vitán felüli, hogy Carlos Alcaraznak szenzációs éve van.

Az első 31 mérkőzéséből csak hármat veszített el, s mind az öt fináléját megnyerte. Utóbbira az úgynevezett open éra 1968-as bevezetése óta előzőleg csak öten voltak képesek. Azóta játszott még 29 mérkőzést, hatszor kapott ki, ezekből kétszer döntőben, a hamburgi salakon Lorenzo Musettitől, Umagban, szintén salakon a szintén olasz Jannik Sinnertől. Egyébként a május eleje óta elszenvedett hat vereségből kettőt is Sinner mért rá, ezért is kiemelendő, hogy New Yorkban Alcaraz nyerte meg kettejük ötszettes csatáját, a negyeddöntőben. Sinnernek meccspontja volt, 315 perces mérkőzést nyert meg az ifjú spanyol.

Visszatekintve Carlos Alcaraz idei évére, győzött a Rio Openen, egyébként éppen úgy hetedik kiemeltként, mint Madridban, Berettinit, Fogninit és Schwartzmant is megverte, az első és a harmadik top 20-as játékos. Győzelmével ő is bekerült a legjobb húsz közé. Indian Wellsben 19. kiemeltként elődöntőbe jutott, csak döntő szettben veszített Rafael Nadallal szemben.

Március és április fordulóján megnyerte élete első Masters 1000-es tornáját, mégpedig tizennegyedik kiemeltként. A Miamiban legyőzöttek között volt Fucsovics Márton is (6:3, 6:2), miként Marin Čilić és a negyedik helyen kiemelt Sztefanosz Cicipasz, valamint Hubert Hurkacz, illetve a döntőben a norvég Casper Ruud, a most vasárnapi ellenfél is. Soha korábban nem nyerte meg ilyen fiatal játékos azt a tornát.

Következett a Barcelona Open, meg az újabb diadal. Legyőzte az első helyen kiemelt Sztefanosz Cicipaszt, majd két meccslabdát hárítva jutott túl Alex de Minauron az elődöntőben, a fináléban pedig két sima szettben elintézte Pablo Carreño Bustát.

Április 25-én, tehát még 18 évesen került be először a legjobb 10 közé. Ő lett a huszadik tizenéves, aki az ATP-ranglista 1973-as felállítása óta betört a „Top Tenbe”. Sőt: Andy Murray (2007) óta az első, Rafael Nadal (2005) óta pedig a legfiatalabb.

A május elején rendezett, 6,74 millió euró (2,5 milliárd forint) összdíjazású Madrid Openen a negyeddöntőben legyőzte a harmadik helyen kiemelt, salakspecialista Rafael Nadalt, aki korábban soha nem kapott még ki tizenéves játékostól ezen a borításon. Egyszersmind megszakította Nadal 25 meccsig tartó győzelmi sorozatát a többi spanyol teniszező ellen.

Másnap megverte a világelső és az első helyen kiemelt Novak Djokovicsot az elődöntőben, az volt zsinórban a hatodik győzelme a top 10-es játékosok ellen. Újabb csúcsot állított fel: Rafa Nadal betörése, a 2004-es miami, Roger Federer elleni győzelme óta ő lett a legfiatalabb játékos, aki megverte az aktuális világelsőt.

Ő lett a legfiatalabb férfi döntős a Madrid Open történetében, majd a legfiatalabb győztes is, miután nem bírt vele a világranglista harmadik helyezettje, a második helyen kiemelt Alexander Zverev sem. (Szasa Zverev egyébként korábban szintén Juan Carlos Ferrero tanítványa volt.) A teniszben minden statisztikát számon tartanak: David Nalbandian 2007-es madridi menetelése óta az volt az első alkalom, hogy egy játékos legyőzött három top 5 játékost egy Masters 1000 versenyen.

„Készen állok arra, hogy Grand Slamet nyerjek”

– mondta akkor Carlos Alcaraz, de a Roland Garroson, Párizsban, a negyeddöntőben, Alexander Zverev visszavágott neki a madridi vereségért. Alcaraz Wimbledonban „csak” a negyedik fordulóig jutott, ott viszonylag simán kikapott Sinnertől, aki talán a legfőbb mumusa.

Utána jött két, egyaránt döntőbeli vereséggel zárt salakos torna Hamburgban és Umagban, majd az átállás a kemény borításra. Nem ment könnyen, a Rogers Cupon meglepetésre megverte őt az amerikai Tommy Paul Kanadában. Bő egy héttel később, Cincinnatiben a brit Cameron Norrie is tagja lett annak a nagyon szűk társaságnak, amelyet azok alkotnak, akik idén kétszer is meg tudták verni az ifjú spanyol csillagot.

Ám aztán Alcaraz a US Openen végigmenetelt a trófea megnyeréséig tartó úton. A harmadik kiemeltként szerepelt a tornán, a negyedik fordulóban kiesett a két magasabban rangsorolt, Danyiil Medvegyev és Rafael Nadal. Abban a fordulóban ő a horvát Marin Čilićet verte. Az volt az addigi legkomolyabb mérkőzése, két argentinon, Sebastian Báezen és Federico Corián, valamint az amerikai Jenson Brooksby-on is játszmaveszteség nélkül lépett túl.

Ám attól kezdve jöttek az ötszettes maratonik: Čilićet, aztán Sinnert, majd az elődöntőben a Nadal kiejtő Francis Tiafoe-t is óriási meccsen búcsúztatta. Érdekes: a döntő szettet mindháromszor 6:3-ra hozta. Jött a finálé, meg a „szokásos” utolsó 6:3-as szett, a norvég Casper Ruud ellen. Igaz, ezúttal 3-1-re nyert, s lett a US Open bajnoka.

Mint tudjuk, egyszersmind a tenisz I. Károly királya.