Nézzük a La Liga táblázatán újabb fordulatot eredményező vasárnapi találkozó néhány fontos számadatát! A Real Madrid Vinícius Júnior és Mariano Diaz egyaránt a második félidőben szerzett góljával 2-0-ra verte a Barcelonát.

Ez a Madrid első bajnoki győzelme a katalánok ellen 2016. április 2. óta, hazai bajnoki győzelmet még régebben,

2014. október 25-én ünnepelhetett legutóbb a mostani előtt.

A vasárnap esti mérkőzésen a díszpáholyban ülő Cristiano Ronaldo távozása óta a Real Madrid, minden színhelyet figyelembe véve, csupán egy bajnoki gólt tudott szerezni a Barcelona ellen, azt is 2018 őszén, egy 5-1-re elveszített meccsen. Ezek alapján érthető meg igazán, miért olyan nagy az öröm a madridi táborban, még ha az elmúlt hetek eredményei, s a szoros bajnoki állás szerénységre is inti a nyilatkozókat.

Ugyanez a Barcelona szempontjából: az 1974–1975-ös bajnoki idény óta, tehát 45 éve először fordul, sőt, most már múlt időbe tehetjük, fordult elő, hogy a Barcelona egy bajnoki szezonban nem szerzett gólt a bajnokságban a Real Madrid ellen. Mi több, ez azt megelőzően is csak kétszer fordult elő: az 1935–1936-os és az 1957–1958-as idényben.

A mostani találkozón az első félidőben a Barcelona játszott jobban, a másodikban a Real Madrid, de csak ez utóbbi mutatkozott meg gólokban. Lionel Messi, aki a szerzett gólokat és a gólpasszokat tekintve is az El Clásicók rekordere, ezúttal a szokottnál halványabb volt, olyan helyzeteket rontott, amilyeneket nem szokott. Jellemző, hogy Marcelo úgy ünnepelte a nagy helyzetben lévő Messi leszerelését, mintha ő maga gólt szerzett volna. Quique Setién edző megvédte a meccs után az argentin sztárt, mondván,

nagyon fontos, de nem egyedüli játékos a csapatban, nem lehet bűnbak.

Elképesztően nagy különbség mutatkozott a barcelonai Sport és a Marca osztályzása között, előbbiből az derül ki, a katalánok sokkal jobban játszottak, Semedo, például, két osztályzattal is jobban, mint Thibaut Courtois. A Marca értékelése reálisabb. A nemzetközi sajtó nagy része egyetértett abban, hogy Vinícius Júnior volt a mérkőzés egyik hőse (sok helyütt: „a” hőse), ugyanakkor feltétlenül kiemelést érdemel Courtois és főleg Toni Kroos produkciója is. A német világbajnok az elmúlt időszakban sérült volt, a Madrid nagy szerencséje, hogy erre a találkozóra rendbe jött. A belga kapusról szólva:

tizenhatodszor nem kapott gólt a mostani idényben, versenyben van a Zamora-díjért,

amit az elmúlt négy évben kizárólag az Atlético kapusa, Jan Oblak nyert meg. Real Madrid-kapus 2008 óta nem nyerte el ez a díjat (akkor Iker Casillas), egyébként Courtois már kétszer igen, de még az Atlético hálóját őrizve.

Gerard Piqué azt mondta a mérkőzés után, hogy az első félidőben látott volt az utóbbi évek legrosszabb Real Madridja, ebben nagy adag túlzás van, de jelzés arra, hogy hazai csapat két ellentétes félidőt produkált.

Ami a következő heteket illeti, mind a két csapatra még 12 találkozó vár,

talán picivel a Barcelonának tűnik nehezebbnek a sorsolása,

de mindkét csapatra jellemző volt a szezon korábbi részében, hogy középcsapatok vagy éppen a kiesés ellen küzdők ellen is veszített pontokat. A Real Madrid, például, a Mallorcától és a Levantétól kapott ki, s döntetlent játszott mások mellett a Celtával, a Betisszel és a Valladoliddal is. A Barcelona kikapott a Granadától és a Levantétól is (meg még a Valenciától az Athletic Bilbaótól és a Real Madridtól), s döntetlent játszott az Espanyollal.

A két csapat hátralévő mérkőzései