A két dél-európai gárda találkozójának egyik érdekessége, hogy a spanyoloknál több portugál is futballozik, közülük Maniche tagja volt a klubtörténet legnagyobb sikereit elérő Portónak is.

Az elődök 1963-1964-ben a VVK-ban találkoztak egymással, azóta nem. Érdekes, hogy a Portónak kifejezetten rossz a spanyol csapatok elleni mérlege, 28 meccsből csak nyolc győzelem.

Az Atlético tizenegy éves szünet után tért vissza a Bajnokok Ligájába, az 1996-1997-es szezonban, miután előtte duplázott a spanyol bajnokság és a Király-kupa megnyerésével, a negyeddöntőig jutott, ahol az Ajax búcsúztatta.

Most csak egyetlen lépésnyire van attól, hogy legalább megismételje akkori teljesítményét.

A BL-történet első mexikói edzője, Javier Aguirre csapata - miután a selejtezőben kiejtette a vele közel azonos játékerőt képviselő Schalke 04-et - viszonylag könnyen vette a csoportmérkőzéseket, köszönhetően remek rajtjának.

Az ősz egyik legjobb csapatával, s a sorozat egyik esélyesének számító Liverpoollal kétszer is döntetlent játszott, az Olympique Marseille és a PSV ellen pedig összesen tíz pontot szerzett, három győzelem után csak a hatodik fordulóban, a marseille-i Stade Vélodrome-ban játszott döntetlent.

Az őszi nemzetközi kupamérkőzések közül hármon nyújtott az Atlético kiemelkedő teljesítményt: a Schalke ellen, a selejtezőben, amelyen 4-0-ra nyert, a PSV ellen, az első csoportmérkőzésén, amelyen 3-0-ra nyert, s a Liverpool elleni 1-1-nél, az Anfield Roadon.

A játékosok közül tizenketten szerepeltek a selejtezőkkel együtt összesen nyolc mérkőzésből legalább haton, egyedül Raúl García mindegyiken. Aguirre nem "rotálta" túl sokat a játékosait.

Tizenhárom gólt szerzett a csapat a BL-ben, illetve a selejtezőben, a legeredményesebb az önmagát az első számú csatárrá kinövő Sergio "Kun" Agüero volt, négy góllal.

Az ősz legkiválóbb Atlético-játékosa, az ugyancsak argentin Maxi Rodriguez három gólig jutott, mindössze hat meccsen játszva. Érdekes, hogy a Primera Divisiónban 11 meccsen tíz gólt szerző Diego Forlán a Bajnokok Ligájában mindössze egy gólig jutott.

Az FC Porto rutinos résztvevője a Bajnokok Ligájának, mi több, amióta 2004-ben, José Mourinhóval megnyerte a serleget, egyetlen év (2006) kivételével mindig érdekelt volt a tavaszi folytatásban.

Ám egyetlen egyszer sem tudott túljutni a nyolcaddöntőn, sorrendben az Inter, a Chelsea, majd a Schalke ejtette ki.

A mostani sorozatban éppen úgy 12 pontot gyűjtött, mint az Atlético, egy valamivel kiegyenlítettebb csoportban. A Fenerbahçe elleni hazai győzelmet nem követte hasonlóan jó folytatás, mert után kikapott a csapat Londonban az Arsenaltól és otthon a Dinamo Kijevtől.

Ám utána megtáltosodott, mindhárom hátralévő mérkőzésén két gólt szerzett, s mindegyiket megnyerte. Így csoportgyőztes lett.

Kollégájához hasonlóan Jesualdo Ferreira is szereti az állandóságot a csapat összeállításában, Bruno Alves, Rolando, Cristián Rodriguez, Raul Meireles, Fernando, Lisandro López és Hulk, azaz hét (!) játékos mind a hat csoportmeccsen játszott, de csak egy meccsről hiányzott Helton kapus, valamint Lucho González és Tomás Costa is.

Egy gólnál többet mindössze ketten lőttek: a két argentin, Lucho González és Lisandro López. Utóbbi négy góllal házi gólkirály lett - egyébként kiváló a mérlege a Bajnokok Ligájában: 24 mérkőzésen tizenegy gólt szerzett eddig.

Õ a portugál bajnokság legutóbbi gólkirálya, játszott már háromszor is az argentin válogatottban is - de hát nagyon nagy a konkurencia, az egyik vetélytársa éppen Sergio "Kun" Agüero, az Atlético házi gólkirálya.

A két csapat február 24-én és március 11-én találkozik majd egymással. Az első meccset Madridban játsszák.