A Chelsea és az angol nemzeti tizenegy (korábbi) kapitánya, egyben szimbóluma, John George Terry London külvárosában, Barkingban született , 1980. december 20-án és itt is nőtt fel. Első labdarúgáshoz fűződő élményeként arra emlékszik vissza, hogy bátyjával, Paullal - aki jelenleg a harmadosztályú Leyton Orient profija - sötétedésig játszottak a parkban. Karrierjét a Comet nevű együttesben kezdte, majd egy kelet-londoni amatőrcsapathoz - vasárnapi csapathoz - került. A Senrab Sportsban kezdett focizni Terry későbbi sógora, Paul Konchesky a Fulhamből, Bobby Zamora a West Ham Unitedből, Ledley King a Tottenhamből, és Jlloyd Samuel a Boltonból. A csapat verhetetlen volt, általában hét-nyolc góllal verték meg soros ellenfelüket, és a következő években kivétel nélkül a piros mezesek nyerték az Echo Liga bajnoki címét.

Amikor 14-15 évesek lettek, vagyis az angol futball terminológiája szerint akadémiai korba értek, az élklubok kivetették hálójukat az ifjakra. Paul Konchesky, Bobby Zamora és John a West Ham Unitedhez, Samuel a Charltonhoz, Ledley King pedig az Orienthez igazolt. Terry végül a Chelsea-t választotta, noha gyerekkora kedvenc csapata, a Manchester United is csábította. Apja és nagyapja révén lett a Vörös ördögök szimpatizánsa, gyerekként pedig meghívták az Old Traffordra, párszor edzhetett a klub pályáján, és a csapat ebédjére is ott tartották: Sir Alex Ferguson és Paul Ince mellett étkezett. Talán ma már kevésbé büszke rá, de őriz otthon egy fényképet, amelyen a Premiership trófeáját tartó Eric Cantonával és Ryan Giggsszel pózol. Önéletrajzi könyvében így emlékszik vissza: "Olyan volt a manchesteri meghívás, mintha egy álom vált volna valóra, de élveztem, amikor először a Chelsea-hez jöttem, és eldöntöttem, hogy ide fogok aláírni." A Kékekhez csábításában nagy szerepe volt Gwyn Williamsnek, a későbbi másodedzőnek, aki leste a Terry-család kívánságait.

John a Kékeknél töltötte az inaséveket, és a szigetországi szokás szerint Dennis Wise, Eddie Newton és David Lee cipőjét pucolta, valamint takarította az öltözőt. Ezen tevékenységeket megtiszteltetésnek tekintette, főleg úgy, hogy a Chelsea egykori csapatkapitánya góljai után 25 fonttal jutalmazta Terryt, és nem egyszer a játékosok egy-egy sportszerét is megkapta.

14 évesen még középpályásként szerepelt, akárcsak édesapja. "Sohasem akartam védő lenni. Gyerekként mindenki csatár szeretne lenni, aki sok gólt szerez. Én kicsi voltam és dagi, a többiek nálam erősebbek és gyorsabbak voltak. Szerintem a klubnál csodálkoztak is a méreteimen, de hirtelen, a legjobb pillanatban, növésnek indultam. Aztán egyszer az ifjúsági gárdában a középső védők mind megbetegedtek, így az edzőnk, Bob Dale engem vezényelt hátra. 3-0-ra győztünk, én lettem a meccs legjobbja, szóta egyszer sem játszottam a középpályán" - emlékezett vissza arra, hogyan lett bekk.

Szorgalmas futballistáként Tony Adams, Franck Leboeuf és Marcel Desailly játékát is fokozottan figyelte a tanulás érdekében. Pár évvel később, már a felnőttkeret tagjaként a két francia, valamint Michael Duberry is tanácsokkal látta el. Az edzések után kint maradtak a pályán, és átbeszélték a középhátvéd posztján való mozgást, technikát és trükköket. A Desailly-tól kapott dicséretek rengeteget jelentettek az ifjú védőnek. A francia azt mondta róla: "Az lesz a Chelsea-nek, ami Paolo Maldini a Milannak, vagy ami Tony Adams volt az Arsenalnak."

Emellett Terry jó iskolának tartja, hogy még ifistaként egy az egy elleni párharcokat vívhatott Gianfranco Zolával, aki szívesen maradt kint az edzések után. Éppen azért választotta a 26-os mezszámot, mert jobb akart lenni, mint az olasz klasszis, aki a 25-ös dresszt viselte.

Fiatal korában sokat kellett nélkülöznie, még a bérletet is csak nehezen tudta kifizetni. Amikor később gépjárművezetői tanfolyamra járt, kölcsön kellett kérni - ma 35 millió fontos Bentley-vel közlekedik. Ifjúságiként 46 fontot keresett, első szerződése megkötése után ez 250-re emelkedett, húsz találkozót követően ezer fontra nőtt, majd első teljes szezonja végén már komolyabb összeget keresett - összehasonlításként manapság heti 131-135 ezer font körül van a fizetése.

1998 októberében, 17 évesen debütált a Chelsea nagycsapatában az Aston Villa elleni Ligakupa-találkozón, majd karácsonykor a Premier League-ben is pályára léphetett. Ekkor még csak alkalmanként vette számításba az első csapat keretében Gianluca Vialli menedzser, majd rövidesen állandó résztvevője lett a tréningeknek. "Tiszteltem a csapattársaimat, normálisan esetben még köszönni sem mertem volna nekik, de a pályán teljesen megváltoztam: kiabáltam, irányítottam őket, és úgy vélem, Vialli ezt nagyra értékelte. Láthatta, mennyire törekvő vagyok. Amint pályára léptem az első találkozón, s megéreztem az ízét, többet és többet akartam" - nyilatkozta később.

Fejlődése töretlen volt, bár világbajnokok (Desailly és Lebouef) játszottak a posztján, így nehezen harcolt ki állandó csapattagságot. 1999-ben megválasztották a Chelsea legjobb fiatal játékosának, majd egy évvel később kölcsönbe a másodosztályú Nottingham Foresthez került hat hétre.Visszatérve hatalmas lehetőséget kapott a sorstól, és élt is vele: Lebouef hosszú időre kidőlt, így Terry lett Desailly állandó társa a hátsó alakzatban. 22 találkozón küldte pályára Claudio Ranieri, s 2001 januárjában az Arsenal hálójába be is talált. A francia hátvéd felépülése után is megtartotta helyét JT, és már ekkor sok fiatal példaképéve vált azzal, hogy a nemzetközi sztároktól hemzsegő alakulatban saját nevelésűként nyújtott kimagasló teljesítményt hétről-hétre.

Mindössze kétszer szerepelt az utánpótlás-válogatottban, miután kinevezték csapatkapitánynak. "John sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyek szükségesek egy csapatkapitány számára. A még meg nem lévőket pedig minden bizonnyal meg fogja tanulni" - mondta róla Howard Wilkinson, az U21-es együttes trénere, s a jövő igazolta döntése helyességét.

2001 nyarán Leboeuf elhagyta a Stamford Bridge-t, így még biztosabbá vált helye. Az év végén a klub legjobbja díjával honorálták a szurkolók agresszív, ellentmondást nem tűrő, ám cseppet sem durva teljesítményét. A játék nem ment rosszul, összesen több mint ötven találkozón szerepelt a Kékeknél, s az FA-kupában a negyeddöntő és az elődöntő győztes gólja is Terry nevéhez fűződik. Az Arsenal elleni döntőt betegség miatt kellett kihagynia, és ezt nevezi legnagyobb csalódásának.

Ekkor más problémákból kijutott bőven: két barátjával, Jody Morrisszal és az akkor a Wimbledonban játszó Des Byrne-nel verekedésbe keveredtek egy klubban. Terry elismerte, hogy önvédelemből megütött egy kidobóembert, de azt tagadta, hogy üveggel támadt rá. Letartóztatták őket, majd eljárást indítottak ellenük. 2002 augusztusáig, ameddig az eljárás le nem zárult, nem is játszhatott a válogatottban, emiatt ki kellett hagynia a világbajnokságot is. Végül felmentették a vádak alól, de azt nehezményezte, hogy meghurcolták.

Az angol nemzeti együttesbe bekerülnie nem volt egyszerű Jonathan Woodgate, Sol Campbell, Rio Ferdinand és Ledley King mellett. Kétszer is kerettag volt Sven-Göran Erikssonnál, amikor végre 2003 júniusában a Háromoroszlánosok között is debütálhatott Szerbia és Montenegró ellen. A sok hiányzó miatt a portugáliai Eb-n már kulcsszerepet kapott, s remekül irányította a válogatott védelmét három találkozón keresztül.

Klubjában Ranieri bízott benne, ezt jelzi, hogy Roman Abramoviccsal sem vetetett középső védőt 2003 nyarán. Desailly sérülése idején méltán kapta meg a Chelsea csapatkapitányi karszalagját Ranieritől, amit a francia távozása óta állandóan visel. Az olasz szakemberrel különösen remek kapcsolatot ápolt, Ranieri szerint a bekknek "kék vér" folyik az ereiben. Bár született vezető alkat, saját elmondása szerint sokat lesett el az öltözőben Wise-tól és Desailly-tól. Az angol középpályás nem köntörfalazott, megmondta egyenesen, ha valaki gyengén játszott, míg a francia világbajnok halkabb szavú ember volt, de így is mindenki rá figyelt az öltözőben - nyilatkozta Terry.

2004 nyarán José Mourinho érkezett a kispadra, és a portugál is alapemberként, sőt meghosszabbított kezeként számít JT-re. Mourinho sokra tartotta, a világ legjobb középhátvédjének nevezte, és az árát legalább 50 millió fontban határozta meg, vagyis a világ legdrágább futballistája lenne, ha eladnák. Terry szerint a Chelsea nem tudott volna Anglia legjobb csapatává emelkedni az évtized közepére a portugál tréner nélkül. "José inkább barát, mint főnök. De ha felmegyünk a pályára, csak az ő szava számít. Mi pedig követjük."

A portugál tréner kiválóan összerakta csapatát, különösen annak védelmét. Terry főleg Gallasszal alkotott átjátszhatatlan párost, de Carvalhóval is hamar megértette magát. Vezére volt az angol bajnokságok történetének legkevesebb gólját kapó védelemnek. JT az egyik legjobban fejelő hátvéd, nemcsak az angol ligában, hanem az egész világon. Képességét mindkét kapu előtt kamatoztatja: a Kékek Terry vezette védelméről, mint egy falról jönnek vissza a labdák, míg az ellenfél tizenhatosán belül gyakran két őrzőt is kap. A 2004-2005-ös szezonban a Premiershipben három, a BL-ben négy gólt is szerzett - az egyik a klubtörténelem legemlékezetesebbje volt, hiszen a Kékek azzal búcsúztatták a Barcelonát. Az idény végén Terry emelhette magasba a bajnoki trófeát, a Ligakupa-serleget, majd augusztusban a szuperkupát. Bekerült az idény válogatottjába a BL-ben és az angol ligában is, a nemzetközi porondon a legjobb hátvéd díjával tüntették ki, valamint a profi labdarúgók őt szavazták meg az év játékosának.

Ezek után nem csoda, ha különleges "prémiumban" részesült: Abramovics Lampard mellett a csapatkapitányt hívta meg egyik jachtjára a nyáron. Később esküvői ajándékként is kéthetes tengeri hajóutat kapott a tulajdonostól.A 2005-2006-os idényben is a klasszis teljesítményt nyújtott, biztos pont és vezéregyéniség volt, és találatai rendkívül sokat értek a gárdának, hiszen több bajnokit is az ő góljával nyerte meg 1-0-ra a címvédő. Áprilisban is kétszer volt eredményes két egymást követő fordulóban, így ismét ő lendíthette a magasba a bajnoknak járó serleget. A BL-ben viszont fordult a kocka, és az egy évvel korábbi sikerember öngólt vétett a Barcelona ellen.

A 2006 májusi, magyarok elleni barátságos találkozón szerezte meg első gólját a nemzeti együttesben. Az összecsapás előtt néhány nappal születtek meg ikrei (Georgie John és Summer Rose), így a ringató mozdulattal ünnepelt.

A németországi vb-n a védelem oszlopa volt, a leszereplő angol válogatottból felfelé lógott ki. Ecuador ellen a meccs legjobbjának választották, s egyedüliként a Háromoroszlánosok közül bekerült a torna álomcsapatába is.

A vb után az új szövetségi kapitány, Steve McClaren a nemzeti együttes csapatkapitányaként számított rá, de a csúfos leszereplés, vagyis az Eb-selejtezők kudarca után érkezett új szakember, Fabio Capello több játékost (Steven Gerrard és Rio Ferdinand) is kipróbál a poszton, mielőtt döntene.

A 2006-2007-es szezont valószínűleg legszívesebben elfelejtené a szinte sorozatos sérülések miatt, bár az idény végén az FA-kupát a magasba emelhette. A Reading ellen kapusként is kipróbálhatta magát egy percig, miután Cech és Cudicini is megsérült. A meccsen használt (kölcsön)mezét azóta a klub múzeumában őrzik.

Karácsonykor meg kellett műteni derekát Mourinho unszolására, bár szíve szerint nem hagyta volna el a csapatot. Visszatérése után a Porto elleni BL-nyolcaddöntőben bokasérülést szenvedett, majd az Arsenal elleni Ligakupa-döntőn az ellenfél játékosa, Abou Diaby rúgta fejbe. Terry önfeláldozóan fejelni akart, az Ágyúsok védője meg felszabadítani. A megrendítő erejű rúgástól elvesztette az eszméletét, és az orvosi stáb gyors közbelépésének köszönheti, hogy komolyabb probléma nélkül végződött a horrorisztikus eset. Jellemző rá, hogy amint jobban lett, azonnal elhagyta a kórházat, hogy együtt ünnepeljen az öltözőben társaival. Később ugyanakkor elmondta: nem emlékszik vissza az eset előtti tíz perc történéseire sem.

2007 nyarán két fontos esemény történt életében: fényűző esküvőn elvette fiatalkori szerelmét, Toni Poole-t, ikrei édesanyját, valamint új, ötéves, 2012-ig érvényes szerződésre kanyarította oda a nevét.

Az új idényt sérüléssel kezdte, emiatt a bajnoki rajtot ki is kellett hagynia. A Liverpool ellen tért vissza, de több találkozón sem nyújtotta a tőle megszokott teljesítményt. A Rosenborg elleni BL-találkozón formán kívül teljesített, benne volt a norvég együttes góljában is. Szóva tette ezt José Mourinho is, és a pletykák szerint ez a vita vezetett a portugál tréner menesztéséhez. Abramovics és a vezetőség ugyanis a csapat és annak vezére mellett állt ki. A képet némileg árnyalja, hogy Mourinho először éppen a kapitányt értesítette sms-ben menesztéséről.

Az ősszel még kétszer sérült meg, dea egy különleges arcvédőben is pályára lépett. Február óta csak a játékra összpontosíthat, és ismét régi fényében tündököl. Terryt tehetsége mellett állandó győzni akarása, ambiciózus személyisége és önmagával szemben is magas elvárásai tették posztján a világ egyik legjobbjává. Mindezt igazolta a Kékek BL-menetelése során is: igazi vezérként küzdött a Liverpool elleni BL-párharc során, és Fernando Torres szinte tökéletes semlegesítésével döntőbe segítette a Kékeket.

A pályán kívül a billiárdban és a videójátékban is remekel: előbbiben házidöntőt játszott a tartalékcsapat edzőjével, utóbbiban a futball-szimulátor bajnokságok rendezője.

A közelmúltban játszotta 350. mérkőzését a Kékek mezében, és kijelentette, célja, hogy utolérje az 1960-as és 1970-es évek csillagát, Ron Harrist, aki 795 mérkőzéssel tartja a klubcsúcsot. Terry már a legsikeresebb csapatkapitány a klub történetében - Moszkvában egy újabb, a legértékesebb serleget is a magasba lendítheti