Az emberek régebben hittek a kimondott szó varázserejében, és házról házra járva jókívánságokat mondtak, abban bízva, hogy az a következő évben majd megvalósul. Egymásnak a leggyakrabban bőséget, gazdagságot és egészséget kívántak – fogalmazott Tátrai Zsuzsa néprajzkutató az InfoRádiónak.

Az emberek a víznek is nagy jelentőséget tulajdonítottak az ünnepi időszakban.

A hagyomány szerint a házakba szótlanul hordták be a vizet, és abban mosdott meg az egész család. Ezt azért tették, hogy a következő esztendőben a família minden tagja egészséges legyen.

„Tüzeket is gyújtottak újévkor, hiszen ez az időszak arról is szól, hogy egyre rövidebbek a nappalok, egyre hosszabb a sötét időszak, és az ember szeretné biztosítani azt, hogy a következő esztendőben újra kizöldülnek a fák, és hamarosan újra világosabb is lesz” – magyarázta a néprajzkutató.

Az év végi ünnepkörben mindig fontos szerepe volt az ételeknek, bár manapság inkább a gasztronómiai élvezet áll a középpontban. „Az egyik hagyományt én is tartom a családomban, hogy egy almát annyi felé vágunk, ahányan az asztal körül ülünk, és egyszerre,

együtt fogyasztjuk el azokat a szeleteket, hogy a következő esztendőben is ugyanígy, együtt ülhessünk majd az asztal körül” – fogalmazott.

Újévkor disznót kell enni, hogy kitúrja a szerencsét, szárnyast semmiképp, mert azok elkaparják.