Bár nem szokott, alakulása 50. évfordulója alkalmából kimondottan turnét teljesített a Kaláka együttes, mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Gryllus Vilmos, a zenekar egyik alapítója. „Volt egy ilyen turné jellegű sorozat, amely (Gryllus) Dáni javaslatára Kaláka 50, hét határon át címet kapta, miután hét ország található körülöttünk, ahol magyarok is élnek – magyarázta a zenész, hozzátéve, ezen országok határ menti városaiba, párosítva egy ugyancsak határ közeli, de az anyaországban található várossal, mint például Miskolc és Kassa, látogattak el fellépni.

A Kaláka együttes az 1969-es indulása óta

az állandóság mellett is változott,

hangsúlyozta Gryllus Dániel, a formáció másik alapítója. „[…] Bizonyára a kamaszos lendületeket hanyagoljuk, inkább a vers- vagy dalválasztásra vonatkozhat az állandóság. Én azt hiszem, hogy a versinterpretáció, a szándékát tekintve is hasonló maradt. Mindig is azt szerettük, hogy a verset énekeljük – fogalmazott. – Kányádi Sándor bácsi mondta rólunk, hogy mi egy zenei tálcát teszünk a vers alá. Ebből a szempontból nem nagyon sok változott az évtizedek alatt, legfeljebb bővült a hangszerpark, a stílusok. Ezer nem tudom hány száz dalunk van, azok nem egyformák.”

A Kaláka együttes egy műfaj és nem egy stílus,

hangsúlyozta Gryllus Dániel. „Mégis fölismerhető valamiről. Ahogy kezeljük, ahogy beépülnek a különböző stíluselemeket, a népzenék, a jazzes, vagy könnyűzenei elemek, esetleg egy sanzon” – magyarázta. Az egyedi, ahogyan mindezt az együttes kezeli, tette hozzá a zeneszerző.

Az InfoRádió Aréna című műsorában az is elhangzott: a zenei világ a vershez kapcsolódik, és nem a költőhöz. „Nem is biztos, hogy a vers hangulatához, bár az feltétlen belejátszik – jegyezte meg Gryllus Vilmos. – A vers formája, a keletkezési kora, a tematikája, ezek mind-mind olyan dolgok, amik befolyásolhatják azt, hogy az a bizonyos dallam hogyan is szólal meg a fejemben, vagy a többiekében.”

Ezek a dallamok pedig nem szöveg nélkül szólalnak meg, tehát mindenképpen kötődnek a vershez, tette hozzá az alapító. „Megesik, hogy egy középkori költő verséhez valami középkorias zene ugrik be az embernek, de olyan is van, hogy egy mai vershez régi zene szólal meg, ha az mondjuk archaizáló. Egy Kányádi Sándor Kuplé a vörös villamosról vershez milyen zene illik? Nyilván valami kuplé. De vannak a Dél-Amerikában írott versei, ahhoz automatikusan társult valamilyen latinos hangzás. Vagy a szerelmes vers, a Két nyárfa, ott pedig a széki lassú hangzás.”

A zeneszerzős emlékeztetett, az általa megzenésített Születésnapomra című verset József Attila valamilyen sanzon dallamára írta. „Hogy melyikre, azt nem tudom. De egyáltalán nem gondoltam erre, amikor néztem a verset és eszembe jutott, hogy ez lehetne a dallama. Valahogy önkéntelenül mégis egy ilyen franciás sanzon dallama lett, ami tökéletes összhangban érződik a szöveggel – fogalmazott Gryllus Dániel. – Az gondolom,

egy versnek sokféle zenei olvasata lehet, nemcsak egy dallama.

Nem lehet azt mondani, hogy ez a vers erre a dallamra és semmi másra. Hiszen olyan is van, számtalan példa, hogy a Szélkiáltó együttes, vagy Sebő Feri megzenésíti ugyanazt a verset, egészen más hangzással, és mégis azt mondja az ember, »jaj milyen jó, teljesen normálisnak hat.«”

A megzenésítés nem attól igazán kalákás, hogy mi a dallam, hanem attól, hogy hogyan éneklik el az adott verset, véli Gryllus Dániel.