A könyvecske eleje szerint sokak úgy tartják, lovas nemzet vagyunk, de Vinkó József gasztronómiai szakújságíró, a Leveskönyv szerzője szerint inkább "levesnemzet".

"A leves megkülönböztetett helyen áll a magyar étkezésben, hiszen egyrészt délben és este is fogyasztjuk, másrészt nem tekintünk komplettnek egy ebédet, ha nincs benne leves" - mondta az InfoRádióban Vinkó József.

Szerinte a húsleves, a hatalmas tálban, merőkanállal, gőzölögve, amit a nagymama behozott vasárnap, ez adta meg azt az áhítatot, családiasságot, amit már Csokonai Vitéz Mihály is észrevett; a Dorottyában a dámák állandóan fecsegnek, de amikor megjelenik az ízletes húsleves, akkor egy pillanatra csönd lesz.

A "zacskós leves" korában - mint rámutatott - porított Újházi-kakaslevest reklámoznak, ennél viccesebb már a földön nincsen Vinkó József szerint. Hogy miért? Mert "ez volt az a híres leves, amit

Debrecenbe utazva, kálvinista kakasokat szerezve (mert ezek izmaiban benne van 4 év szerelmi élete) kell elkészíteni, azokat kellett hét óráig, 60 fokon, gyöngyözve főzni, hogy kijöjjön minden íz és zamat.

Ezt porítva, zacskós leves formájában árulni, nátrium-glutamáttal ízesítve, tényleg a non-plus-ultrája a gasztronómia züllésének" - fejtette ki a gasztronómiai szakértő.

A kötetben összegyűjtöttek 77 klasszikus ételt - az Illyés Gyula-féle 77 magyar népmese mintájára -, a rántott leves, a kőleves, az egyszerű kenyérleves ugyanúgy megtalálható benne, mint a bonyolultabb, rangosabb ételek Jókaitól, Újházitól, Pethestől.

"Alapanyagok, technológiák, trükkök, tálalások is szerepelnek benne.

Minden levest lefőztünk, nem innen-onnan összekapart recepteket kap az olvasó.

Fotóval, részletfotókkal, gyönyörűen tálalva kínáljuk, a legjobb séfektől, de egyszerűen, hogy bárki megcsinálhassa" - fogalmazott Vinkó József.