A miniszterelnök bejelentését követően azonnal elindultak a találgatások, hogy vajon mi minden lehet a nagyszabású védelmi megállapodásban? Ám a két folyami rohamhajónál és a négy – korábban már megszellőztetett – új Gripennél többre nem jutott a hazai sajtó. Bár ezek megvásárlása is jókora tétel egy Magyarország méretű állam költségvetésében, azért messze van attól, hogy gigaüzletnek lehessen nevezni. Ellenben van valami, amitől mégiscsak a közeljövő legnagyobb szabású honvédelmi beszerzésének minősülhet a küszöbön álló svéd-magyar egyezmény.

Ez pedig a SAAB saját – egy másik nemzetközi projekttel azonos nevű – a jövő légiharc-rendszereként aposztrofált fejlesztési programja, a Future Combat Air System (FCAS). A Gripen vadászbombázókat gyártó vállalat mérnökei már évekkel ezelőtt elgondolkodtak azon, hogy vajon kell-e, érdemes-e az amerikai F-35-höz hasonló, 5. generációs harci repülőt kifejleszteniük. Hosszas mérlegelés után arra következtetésre jutottak, hogy a Gripen elektronikájának fejlesztésével, újfajta légiharc-fegyverek integrálásával és egy szuperszonikus drón létrehozásával még a legkorszerűbb amerikai vadászbombázó képességeit is felül tudnák múlni.

Így született a SAAB "hűséges kísérőnek" (loyal wingman) nevezett drónja, amely mostanra már akár gyártásközeli állapotban is lehet.

A robotrepülő – akárcsak az F-35 vadászbombázó – olyan kialakítású, hogy a radarok csak nehezen érzékelhetik és a fegyverzetét is az amerikai csúcsrepülőhöz hasonlóan a belsejében hordozza. Az ember vezette Gripenekkel együtt, de a kötelék előtt repülve a drónok lefognák az ellenséges légvédelmet, szabad utat biztosítva ezzel a támadó gépeknek. Légi harcban pedig a pilótás gépeket védelmeznék nagy hatótávolságú rakétáikkal.

Mivel teljesen új, és ennek megfelelően, szupertitkos fegyverről van szó, csak nagyon kevés konkrét adat látott még napvilágot. Az eddig megjelent képek arról árulkodnak, hogy az egy hajtóműves, csupaszárny gép hosszan elnyúló szárny-törzs átmenettel és a lopakodókra jellemző, fűrészfogszerű kilépő élekkel rendelkezik. A hajtómű beömlőnyílása a törzs felső részén kapott helyet és szintén olyan kialakítású, hogy szétszórja a radarhullámokat. A két, kifelé döntött vezérsík ugyancsak az észlelhetőséget nehezíti. A drón alján nyitható rekeszek vannak, ahova a fegyverzetet lehet elrejteni. A The War Zone amerikai szaklap egyedül a hajtómű kiömlőjével kapcsolatban fogalmaz meg kétségeket, bár valószínűsíti, hogy a képen látható modellen nem tartották szükségesnek a valódi formát megjeleníteni.

A SAAB elképzelése szerint a viszonylag olcsó szuperszonikus drónokat nemcsak az ember vezette vadászbombázók kísérésére lehetne használni, hanem akár önálló bevetésekre is.

Elsősorban nagy kockázatú, előreláthatóan jelentős veszteséggel járó küldetéseket teljesíthetnének, főleg a fejlett légvédelmi rendszerekkel erősen védett célpontok ellen. A svéd repülőgyár azt állítja, hogy "hűséges kísérőkkel" alaposan megnövelhető a most hadrendben álló 4. generációs vadászbombázók harcértéke. Ugyanakkor sokkal nagyobb műveleti rugalmasságot biztosíthatnak a katonai tervezőknek, mint az 5. vagy a 6. generációs, de emberes harci gépek, ráadásul mindezt azok árának töredékéért.

Érdemes néhány szót ejteni a Gripen vadászgép legújabb, E/F változatáról is. (A kettős betűjelzésből az "E" az együléses, míg az "F" a kétszemélyes változatot jelöli. A régebbi verziónál a "C" az egypilótás, a "D" a kétüléses).

Első ránézésre nem sokban különbözik a nálunk is repülő C/D változattól, de valójában egy teljesen új repülőgépről van szó.

A külső kialakításon azért nem változtattak a tervezők, mert ma már a gépek harcértékének több mint 80 százalékát a beépített elektronika és az azzal társított fegyverzet adja. A repülőgép feladata az, hogy az elektronikát, valamint a fegyverzetet térben és időben a megfelelőhelyre vigye. Erre pedig a mostani kialakítású Gripen tökéletesen megfelel.

Annyit azért módosítottak, hogy a szárnytövekbe betoldottak egy-egy méretes darabot. Ezzel lett még két plusz fegyverfelfüggesztő (összesen már tíz van), illetve a belső üzemanyagtartályt is negyven százalékkal megnagyobbították. A gép hatótávolsága a korábbi 1300 km-ről, 1400 km-re nőtt, a maximális felszálló súlya pedig 2,5 tonnával lett több. Mindehhez persze egy új, a réginél 25 százalékkal nagyobb teljesítményű hajtómű is kellett.

A legnagyobb változás azonban az elektronikát érintette. A gép orrába egy AESA rendszerű radar került, aminél a letapogató rádióhullámokat elektronikusan térítik el. A svéd mérnökök azonban ehhez is mozgatható antennát terveztek, amivel a lokátor felderítési tartományát kiszélesítették. A Gripen E/F kapott egy infravörös érzékelőt is, amit a szélvédő előtt helyeztek el. Ez mindenféle árulkodó kisugárzás nélkül képes fürkészni a gép előtti légteret. Újdonság a szárnyak törővégein lévő, jelentősen megnagyobbított két konténer is, amelyekben az elektronikai hadviselés berendezéseit helyezték el. Ezek már nemcsak arra jók, hogy jelezzék, ha radarral befogták a gépet vagy támadó rakéta közeledik felé, hanem alkalmasak a rakéták megtévesztésére, az ellenséges lokátorok zavarására és így a gép elektronikai álcázására is.

Ami talán a legérdekesebb fejlesztés a Gripen E/F esetében, az a szenzorfúzió alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a különféle érzékelők – radar, besugárzásjelzők, infravörös szenzor stb. – által gyűjtött információk nem külön-külön jelennek meg a pilóta előtt. A jelek előbb a gép számítógépébe kerülnek, és a komputer azokat összesítve, csupán egyetlen információként jeleníti meg, hiszen végső soron teljesen mindegy, hogy melyik berendezés vette észre a Gripen felé közeledő támadót. A szenzorfúzió és az azt kiszolgáló berendezések már mind 5. generációs fejlesztések.

A Gripen E/F a cseh CZDEFNCE szakportál szerint

az F-35-el összemérhető, vagy még annál is jobb képességekkel rendelkezik.

Mindezt úgy, hogy egy már meglévő logisztikai rendszert igényel, amihez nem kell újból kiképezni a földi személyzetet vagy a pilótákat. A harci repülőgépek árából ugyanis a nagyobb részt az üzemeltetés és a kiképzés költségei teszik ki. A cseh lap mindössze egy olyan paramétert említ, amiben a Gripen E/F elmarad az F-35-höz képest. Ez pedig a nagyon felkapott lopakodás. Kétségtelen, hogy ebben a SAAB gépe nem versenyezhet a Lockheed-Martin vadászbombázójával.

Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Gripen – kis méretei miatt – a legalacsonyabb radarvisszaverő felülettel rendelkezik a többi 4. generációs vadászbombázóhoz képest. Ugyanakkor a lopakodóképességre – a NATO koncepciója szerint – csak addig van szükség, ameddig nem sikerül legyűrni az ellenség légvédelmét. Ezt követően pedig még az F-35 is külső felfüggesztésű, tehát egyáltalán nem lopakodó kialakítású fegyverzettel indulna harcba.

A svédek szerint viszont a légi fölény kivívására nem csak a méregdrága lopakodó vadászbombázók alkalmasak. Erre a feladatra megfelelőek a korszerű elektronikai zavarást alkalmazó vadászbombázók és a velük együttműködő, a radarok számára nehezen észlelhető drónok is, olyanok, mint a SAAB "hűséges kísérője". A svéd vállalat állítása szerint az ő Future Combat Air System (FCAS) rendszerük az 5. generációs gépeknél költséghatékonyabb, de legalább annyira nagy harcértékű megoldást kínál.

Ez a rendszer a Magyar Honvédség számára is remek alternatíva lehet. A most szolgáló Gripen C/D-k elektronikai fejlesztésével és a már megrendelt új, légiharc-fegyverekkel (a Meteor és IRIS-T rakétákkal) már a régi verzió gépeinek képességei is jelentősen közeledhetnének a legújabb változathoz. Legalábbis a SAAB ezt ígéri, mint ahogy azt is:

a legújabb E/F széria gond nélkül üzemeltethető párhuzamosan a régebbi, de "felokosított" Gripenekkel.

Mindenesetre a svéd légierő azt tervezi, hogy még évtizedekig hadrendben tartja mindkét változatot. Ezt a megoldást amúgy az amerikai haderő is alkalmazza: az F-35, F-22 szuper gépek mellett továbbra is nagy számban maradnak a rendszerben a 4. generációs F-16 és F-15 repülőgépeik.