Hatalmas, mintegy hatvan méter átmérőjű volt a kínai ballon és akkora műszeregységet vitt, mint egy kisebbfajta utasszállító repülő – írja a BBC. Nagyjából 24 és 35 kilométer magasságban repült, ezért nem is volt egyszerű lelőni.
Végül is az amerikai légierő egyik F-22 Raptor vadászgépe pusztította el, Sidwinder X típusú, rövid hatótávolságú légiharc-rakétával.
A roncsok Dél-Karolina partjaitól alig tizenegy kilométerre zuhantak az óceánba, és egy részük nagyjából egy másfélszer másfél kilométeres területen lebegett a víz felszínén. Többségük azonban a 14 méter mély tenger fenekére süllyedt, így a rossz idő miatt egyelőre nem tudták kiemelni.
Az amerikai elhárítás biztosra veszi, hogy a ballon nem meteorológiai adatokat gyűjtött, hanem kémkedett – közölte a CNN hírtelevízió internetes portálja. Több, névtelenségbe burkolózó szakértő is elmondta, hogy Kína évekkel ezelőtt nagyszabású felderítőprogramot indított. Nem tudni pontosan, mekkora ballonflottát hozott létre ehhez, de az amerikaiak úgy becsülik, hogy legalább két tucatnyiról lehet szó.
A központ valószínűleg a Kína dél-kelet partjainál lévő Hainan szigeten található.
A léggömbök közül eddig öt vagy hat az USA légterébe is berepült és felderítési adatokat gyűjtött.
A portál idézi Glen VanHeck tábornokot, az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság fejét, aki elismerte, hogy a múltban nem fordítottak kellő figyelmet a kínai kémballonokra, így azok valószínűleg már többször is átrepülhettek az Egyesült Államok felett.
Ám nemcsak az Egyesült Államok volt a kémballonok célpontja. Úgy tudni, a világ több régiója felé is indítottak a kínaiak ilyeneket. Ráadásul nem is mindegyik ugyanolyan, mint amit most az amerikai légierő lelőtt. Több típus létezik, amelyek méretükben és felszereltségükben is különböznek egymástól.
Közben egy Quanticóban működő laboratóriumban az FBI szakértői már vizsgálják a tengerből kiemelt roncsokat. Arra akarnak rájönni, hogy milyen információkat gyűjthettek a kínaiak, illetve a kémléggömb melyik műholdon keresztül tarthatta a kapcsolatot a bázissal.
A szakértők próbálják megtalálni a lufik gyenge pontját,
amit később felhasználhatnak az ilyen eszközök elleni védekezésben. Szeretnének rájönni arra is, hogy a jövőben miként lehet a leghatékonyabban nyomon követni az ilyen kémléggömböket.
Amerikai források azt állítják: egyáltalán nem véletlen, hogy a kínaiak ennyire hevesen reagáltak a léggömb lelövésére. Pekingben arról beszéltek, hogy az amerikaiak túlreagálták az ügyet és súlyosan megsértették az ilyen esetekben megszokott nemzetközi gyakorlatot, hiszen végül is csak egy meteorológiai léggömbről van szó.
Jim Himes képviselő, a washingtoni kongresszus védelmi bizottságának egyik vezetője éppen ezért tartja nagyon fontosnak, hogy minél többet megtudjanak a ballon berendezéseiről. A begyűjtött roncsokból a szakértők igyekeznek összerakni a műszereket és kitalálni, hogyan működtek, miféle adatokat gyűjthettek. Az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy a léggömb vajon műholdas kapcsolaton keresztül valós idejű információkat szolgáltatott-e, vagy csak összeszedte és tárolta azokat.
A kongresszusi képviselő mindenesetre nagyon nagy értékű hírszerzési fogásnak minősítette a maradványokat.
A nyomozók arra is kíváncsiak, vajon a léggömb eszközeiben milyen, korábban az USA-tól ellopott technológiákat használhattak fel a kínaiak.
A roncsokat vizsgáló egyik FBI-os viszont igyekezett mindenkit megnyugtatni: az USA képes védeni a nemzetbiztonsági szempontból fontos információit. Például létezik olyan eszköz, amely a kémműholdakban egyfajta digitális áramszünetet okoz, amikor azok kényes területek fölött repülnek el.Mint mondta: "ez csak egy léggömb volt és nem egy csúcskategóriás lopakodó bombázó."
