A jelenlegi népszerűségi felmérések azt mutatják, hogy nagyon kiegyenlített a két klasszikus nagypárt helyzete, tehát a szociáldemokraták (SPD) és a kereszténydemokraták (CDU) mind 22-23-24 százalékon állnak, bár még mindig azt jelzik a közvélemény-kutatók, hogy „meglepő módon” előbbiek vezetnek, de azt is hangsúlyozzák, hogy a korábban leadott levélszavazatok és a statisztikai hibahatár miatt könnyen lehet, hogy ez végül majd megfordul – fogalmazott az InfoRádióban Prőhle Gergely, aki szerint tényleg a választás éjszakján fog kiderülni, hogy a legerősebb párt a Kereszténydemokrata Unió lesz, avagy a Németország Szociáldemokrata Pártja.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója szerint jogos lehet a felvetés, hogy a nyereség és a győzelem vajon ugyanaz-e. Az előzetes koalíciós elképzelések szerint mindkét párt kancellárjelöltje alakíthat adott esetben kormányt, tehát

senki sem zárta ki azt, hogy akár kereszténydemokrata, akár szociáldemokrata vezetéssel álljon be egy kormánykoalícióban, bár

az utóbbi napokban a Zöldek mintha egyre inkább egy szociáldemokrata kancellár mellett szeretnének másodikak, esetleg harmadikak lenni – jegyezte meg. Logikusnak tűnne, hogy a legerősebb párt adja a kancellárt, ugyanakkor olyan hangok is megjelentek, különösen a liberális oldalról, hogy a Német Szabaddemokrata Párt (FDP), amely most 14 százalékon áll és királycsináló szerepbe kerül, ezért felmerülhet, hogy nem a legerősebb, hanem a második legerősebb pártot támogatják majd a kancellárságért vívott küzdelemben, függően attól, hogy a saját programjukat mennyire látják majd megvalósíthatónak.

Prőhle Gergely szerint

nem vitás, hogy a németországi parlamenti választások során nagyon sokat számít a kancellárjelöltek személye,

hiszen a korábban vesztesnek és szétesettnek kikiáltott szociáldemokraták is képesek voltak a „sírból” visszajönni, amiben Olaf Scholznak döntő szerepe van. Az SPD kancellárjelöltjének népszerűsége, illetve az a kiegyensúlyozott teljesítmény, ami nyújtott, az a viszonylagos botránymentesség, ami még a kampány hevében is megmaradt, óriási előnyt jelent a Szabaddemokrata Pártnak is. Prőhle Gergely megjegyezte, Olaf Scholzot nagyjából háromszor többen tartják alkalmas kancellárnak, mint riválisát, a kereszténydemokrata Armin Laschetet, holott utóbbi évek óta sikerrel vezet egy kereszténydemokrata–liberális koalíciót Észak-Rajna-Vesztfáliában, a legnagyobb német tartományban, elismert kormányzati eredménnyel. Ettől függetlenül, a pártok programjainak kiegyenlítettsége és hasonlósága miatt, ami voltaképpen az Angela Merkel-féle kormányzásnak és a nagykoalíciónak egy logikus következménye,

az emberek inkább személyiségekre szavaznak, és kevésbé a pártprogramokra,

„itt pedig nem kétséges, hogy Olaf Scholznak jobb esélyei vannak” – összegezte a szakértő.

Egy nehézkes kormányalakítás alkalmával Angela Merkel jelenlegi kancellár akár még hónapokig is a hivatalában maradhat. Prőhle Gergely ezzel kapcsolatban arra hívta föl a figyelmet, hogy minden ilyen helyzetben az ügyvivő kormány és annak feje „béna kacsa”, ezzel együtt valóban hosszú hónapokig elhúzódhat a kormányalakítás, különös tekintettel arra, hogy azért

nagyon sok olyan pont szerepel – különösen a liberális párt programjában a Zöldekhez és a szociáldemokratákhoz képest –, amelyeknek az összeegyeztethetősége a másik kettőével, legalábbis kétséges.

„Amikor a liberálisok kizárják a balra tolódást, kizárják az adóemelést, kizárják azokat az intézkedéseket, amelyek a gazdaság dinamikájából vennének vissza és egy nagyobb eladósodást eredményeznének… ezek olyan pontok, amelynek a jelenlegi szociáldemokrata és zöld elképzelésekkel igencsak nehezen egyeztethetőek össze” – magyarázta.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója arra is kitért, hogy Magyarországnak és a jelenlegi kormányzatnak mindenképp egy kereszténydemokrata kancellár lenne a jobb, hiszen akkor továbbra is inkább arra a pragmatikusnak nevezhető megközelítésre számíthatnánk, ami Németország hivatalos politikáját, vagy a mostani kancellárt Magyarországgal kapcsolatban jellemzik. Amennyiben viszont szociáldemokrata, zöld és liberális koalíció alakul,

mind az ideológiai típusú ügyekben, mind az ezekkel részben összefüggő jogállamisági kérdésekben erős eltolódásra számíthatunk a negatív irányba

– vélekedett Prőhle Gergely.

Kiemelte továbbá azt is, hogy utóbbi esetében már nem fog annyira számítani az sem, hogy Magyarország gazdaságpolitikája, fiskális politikája a németek szája íze szerint zajlik, hiszen Európában nagyon kevés olyan országban van, ami a maastrichti kritériumok szerint alakítja a saját gazdaságpolitikáját, ami a németek számára mindeddig fontos volt. „És ha nem is hangos dicshimnuszokban, de a sorok között, vagy a diplomáciai tárgyalásokon, ezt Magyarországgal kapcsolatban mindig el is ismerték és a magyar kormányt ebben szövetségesnek tekintették” – emlékeztetett a szakértő.

Prőhle Gergely összességében úgy látja: Magyarország jobban járna továbbra is egy kereszténydemokrata kancellárral, ugyanakkor a magyar–német kapcsolatok dinamikája annyira gazdaságközpontú, hogy azt nem nagyon tudja megingatni semmiféle kormányzati politikai változás.