Brown a javaslatát először a The Guardian hétfői számában publikált saját jegyzésű írásában tette közzé, utóbb aztán más lapok is visszatérően utaltak rá.

Kiinduló érvelése szerint „a Nyugat immunizálása” akkor, amikor a világ szegényebb országainak csupán az oltások töredéke jut, egyfajta „vakcina apartheid” állandósulását eredményezheti. Ráadásul

a világ nagyobb felének beoltatlansága a Covid-19 újabb és újabb mutációit termelheti ki, ami végső következményében súlyosan veszélyezteti a nyugati életfeltételeket is.

Márpedig a jelen tendencia egyelőre ilyen irányt mutat, midőn a világ népességének 20 százaléka lényegében kisajátította az oltóanyagok több mint 60 százalékát, miközben 1,2 milliárdos népességű Afrikában például eddig csak 70 ezer embert oltottak be.

Ahhoz, hogy ezen a helyzeten túllépjenek, az ENSZ egészségügyi hatóságainak programja önmagában kevés, de még az sem lenne megoldás, ha egyszeri nekibuzdulással adományok gyűjtésébe fognának. A járvány ugyanis láthatóan több hullámban még jó ideig maradni fog, és ezért a világ gazdagabb országainak

intézményesíteniük kellene, hogy évente újra s újra feltöltenek egy 30 milliárd dolláros oltóanyag-alapot a világ szegényebbik fele számára.

Brown érvelése szerint az évi 30 milliárdnak 60 százalékát állhatná a G7-ek klubja, ahol ki-ki gazdasági súlya szerint szállna be a költségekbe. Ilyen alapon az Egyesült Államokra jutna 25 százalék, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország és Japán 4-7 százalék közötti befizetéssel osztozna a terhekből. Ha pedig ennyi már megvan, akkor a hiányzó részt Kína, Oroszország, a skandináv államok, valamint az olajtermelő országok szerinte kötelességüknek fogják érezni összeadni.

Mihez képest?

A példa kedvéért Brown még azt is megemlítette, hogy ilyen megosztás mellett a Nagy-Britanniára jutó rész évi 1,5-1,8 milliárd dollár között mozogna. Nem kis összeg, de reális összehasonlítás mellett nem is sok, igazából az egész 30 millárdos keret egésze sem éri el a most elfogadott 1,9 billiós amerikai gazdaságösztönzési program 2 százalékát.

Cserébe, az Eurázsiai Csoport számításai szerint, ha most sikerül globális léptékben úrrá lenni a járványon, az csupán a G7-csoport esetében 2025-re legalább 500 milliárd dolláros gazdagodást fog eredményezni - tette hozzá cikkében Brown.

Más szóval: meglehet,

a kiadások nagyságrendje kitehet évi pár milliárdot. De a hozadék hosszabb távon billiókban lesz mérhető

– zárta érvelését a volt brit miniszterelnök.

Gordon Brown egyébként már brit pénzügyminiszterként is szívügyének tekintette a fejlődő világ támogatását. A 2005-ös nemzetközi kampány idején – „Váljon történelemmé a szegénység!” –, az EU-pénzügyminiszterek ülésein az egyik legelszántabb szószólója volt az európai uniós teherviselés növelésének.