Kadria Qupi, egy idős férfi az MTI tudósítójának a buszpályaudvaron azt mondta: ő maga küldte el fiát szerencsét próbálni.

"Nagyon nehéz elküldeni saját fiamat, de az egész család havi 60 euróból él, és a feleségem is 13 éve beteg. Nincs más megoldás. Azért küldtem el az Európai Unióba, hogy jobb sora legyen, mert így már nem lehet élni" - magyarázta. Hozzátette: senki nem szórakozásból megy el, hanem azért, mert Koszovóban nagyon rossz a helyzet.

Egy 40 év körüli, négygyerekes családapa azt mesélte, hogy nagyon régóta tervezi az utat, de csak két hete döntötte el: egész családjával együtt útra kel. Elbeszélése szerint annyira szegények, hogy még ennivalóra sincs pénzük, és szociális támogatást sem kapnak. Arra a kérdésre, hogy tudja-e, mi vár rá, mi történik, amikor megérkezik a határra vagy átjut azon, azt mondta: ahogy a többiek, ők sem tudnak semmit, de elindulnak.

"Ha Koszovó jó hely lenne, akkor senki sem akarna elmenni" - fogalmazta meg a távozók legfőbb indokát a bátyját búcsúztató Denis Shada, aki saját bevallása szerint megpróbál Pristinában boldogulni.

Az autóbuszok indulása előtt egy láthatóan szomorú és mérges férfi szidalmazni és fenyegetni kezdte az egyik buszsofőrt, majd árulónak nevezte, mert szerinte "segít az embereknek elhagyni a hazájukat". Kísérőnk, Vullnet Krasniqi szerint ez mindennapos látvány, mindig van olyan, aki a sofőrön próbálja meg levezetni frusztrációját.

Frusztrációra pedig nem kevés okuk van a koszovóiaknak. Berat Buzhala, a legolvasottabb koszovói hírportál, az Express tulajdonosa szerint négy kiváltó oka van annak, hogy az utóbbi néhány hónapban több ezren indultak útnak Koszovóból.

Elsősorban a szegénység - magyarázta, azonban rögtön hozzátette, hogy nem a mélyszegénység, mert arányaiban nem a legszegényebb réteg indul útnak tömegesen. A második ok szerinte az, hogy azok, akik az 1991-1995-ös délszláv háború és a 1998-1999-es koszovói háború idején menedéket kértek Németországban, majd miután a helyzet normalizálódott, kénytelenek voltak hazatérni, most újra el akarnak menni, hiszen látták a különbséget a nyugat-európai és a koszovói élet között.

A harmadik ok a családcentrikusság, mert az albán diaszpórában élők egyre inkább arra biztatják otthon maradt családtagjaikat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Berat Buzhala negyedik indoka a koszovói politikai helyzet, illetve az ország rendezetlen státusa. Szerinte az, hogy a nemzetközi szervezetek többségében Pristina nincs jelen, azt mutatja, nincs perspektívája az országnak és az ott élőknek.

"Két lehetőségünk van: vagy elmegyünk Szíriába harcolni, vagy elmegyünk Németországba, és megpróbálunk ott élni" - fogalmazott.

A politikai okoknál maradva szerinte hatalmas problémát jelent az is, hogy az 1998-1999-es szerb-koszovói háború óta ugyanazok a politikusok irányítják az országot. Ebben hibásnak tartja a nemzetközi közösséget is, mert az szerinte kizárólag az egykori katonai vezetőkben látott annyi erőt, amennyi az ország irányításához kell, és nem is állt szóba a politika más szereplőivel. Az azóta felnőtt generációt azonban nem érdekli, hogy ki milyen katonai szerepet vállalt 15-16 éve, és változásra vágyik.

A változási, illetve változtatási vágy nagyon fontos a szociológusok szerint is. Sibel Halimi azt mondta az MTI-nek, a fiatalok távozása egyértelmű jele annak is, hogy változik a társadalom.     Szerinte míg 15 évvel ezelőtt mindenki egy eszmében hitt és önálló államot akart építeni, addig másfél évtizeddel később megcsömörlöttek, csalódtak a politikában, és már nem az állam, hanem önmaguk felépítésében, megvalósításában hisznek. Amikor pedig ennek lehetőségét nem látják, akkor inkább máshol próbálnak szerencsét. Szerinte ez pozitív folyamat is lehet, hiszen aki nem találta meg önmagát Koszovóban, az most elmegy, a többiekre pedig jobban oda kell figyelnie a kormánynak, és olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek megkönnyítik az otthonmaradók életét.

A koszovói kormány intézkedéseinek megváltoztatásában látja a megoldást Agron Demi, a pristinai GAP társadalomtudományi intézet ügyvezető igazgatója is, aki szerint akkor javulhat a politikai helyzet, illetve az emberek kormányzatba vetett bizalma, ha az illetékesek végre elkezdenek foglalkozni a korrupciós és általános társadalmi felháborodást okozó ügyekkel. Emellett ő is azt mondta, nem kell csodálkozni azokon, akik elmennek.

Felmérései szerint a fiatalok körében 65 százalék feletti a munkanélküliség, de azok sincsenek sokkal jobb helyzetben, akiknek van munkájuk. A statisztikai adatok szerint egy átlagos koszovói albán család hat főből áll, és általában csak egyiküknek van munkája. Így a 400-500 eurós átlagfizetés hat felé oszlik. A lakosság 53 százaléka függ valaki mástól, azaz vagy a családtagjaira, vagy a külföldről pénzt küldő rokonok támogatására szorul. Aki nem így akar élni, elindul nyugat felé, mert azt látta, hogy aki a korábbi években elment, az sok pénzzel, jó autóval, szép ruhában tért haza.

Beszélgetőtársaink mindegyike elmondta, hogy nem egyedülálló jelenségről van szó, migráció mindig is volt, és valószínűleg mindig is lesz. Az előző években azonban nem volt ilyen óriási mértékű az elvándorlás.

Agron Demi szerint nagy lökést adott az egyébként is frusztrált koszovóiaknak, hogy a több mint féléves kormány nélküli időszak után az új kabinet nem tartotta be kampányígéreteit, és semmit nem tett a korábban megígért 120-200 ezer új munkahely megteremtésére, illetve egyelőre stratégia sincs arra, hogy a következő négy évben hogyan fognak legalább 50 ezer új munkahelyet létrehozni.

Parim Olluri, a Jeta ne Kosove (Az élet Koszovóban) című hírportál főszerkesztője viszont úgy gondolja, hogy az ellenzék "gerjesztette" az óriási elvándorlási hullámot.

Elmondása szerint a szebb jövő reményében az EU-ba távozókról először a Kohavision nevű pristinai ellenzéki televízió számolt be, ezt követően terjedt el, hogy Németország 40 ezer munkavállalót fogad be, és aztán lezárja a határokat. Szerinte csak az a furcsa, hogy Berlin négy hónapon keresztül nem cáfolta meg ezt az állítást, illetve nem reagált azonnal a menekülthullámra.

Ramadan Ilazi, európai integrációért felelős miniszterhelyettes is az ellenzék ténykedését véli felfedezni az elvándorlási hullám, illetve az azt övező "hisztéria" kirobbanásában. Szerinte az ellenzék politikai célokra használja fel az előállt helyzetet, és túlzásokba esik, amikor több mint 200 ezer koszovói távozásáról beszél. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy az Eurostat által ismertetett számnál biztosan többen távoztak, hiszen az uniós statisztikai hivatal csak a 2014-re vonatkozó adatokat, illetve a regisztrált illegális migránsok számát közölte.

Az MTI-nek nyilatkozók abban egyetértettek, hogy a Koszovóval szembeni vízumkényszer nem jelent megoldást, mert a vízum hiánya nem állítja meg a menni akarókat, a koszovóiak viszont úgy érezhetik, el vannak vágva Európa többi részétől. Ezen kívül mindegyikük arra számít, hogy az Európai Unióban menedéket kérőket vissza fogják toloncolni Koszovóba, és akkor még nagyobb szegénységre, még nehezebb szociális körülményekre és feltehetően tüntetésekre lehet majd számítani. Kísérőnk egyenesen azt mondta: márciusban visszavár bennünket, hogy a kormányellenes tüntetésekről is tudósítsunk.