Utóbbinak a jeleként a párt kancellárjelöltje, Peer Steinbrück bemutatta szakértői csapatának első tagjait, nem titkolva, hogy választási győzelem esetén majdani kormányában is számítana rájuk. A legnagyobb meglepetést Klaus Wiesehügel személye okozta: a nagyhatalmú építőipari szakszervezet (IG BAU) 60 éves elnöke annak idején a Schröder-kormány munkaerő-piaci reformjának, az Agenda 2010-nek a legélesebb bírálói közé tartozott.

Wiesehügel ma sem rajong a schröderi reformért, ám bizonyos elemeit ma már elfogadhatónak tartja. Steinbrück húzása, amellyel a szakszervezeti főnöknek ígérte a munkaügyi tárcát egy választási siker esetén, jól kiszámított taktikai lépést takar. A háta mögött "bölényként" emlegetett Wiesehügel személye lehet a garancia arra, hogy az Agenda 2010 nyomán az SPD-től elpártolt szakszervezeti tábor és munkásrétegek szemében újból szavahihetővé váljon a szocdem párt. Wiesehügel lehet az, aki a kampány során hitelesen képviselheti előttük az Agenda 2010 mérsékelt reformját, a 8,50 eurós minimális órabér bevezetését, valamint a határozatlan és határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak bérezése közötti különbség megszüntetését.

A szakértői csapat két másik tagja közül Thomas Oppermann az ismertebb: évek óta ő az alsóházi SPD-frakció ügyvezetője. Az ő reszortja Steinbrück árnyékkormányában a bel- és igazságügyi szféra lesz. A harmadik tag Gesche Joost design professzor, a digitális média elismert szakértője. Velük - és a szakértői csapat jövendő tagjaival - Steinbrück nyilvánvalóan azt a célt követi, hogy szakmai kérdésekben késztesse színvallásra és párharcra a CDU/CSU-t, amelynek legfőbb ütőkártyája a népszerűségi lista első helyét évek óta "bérlő" Angela Merkel kancellár.

Arról, hogy ez az "adu" idén kevésnek bizonyulhat, a bajor testvérpárt gondoskodik. A CSU tekintélyén jókora csorbát ejtett az áprilisban kipattant nepotista botrány. Mint a sajtó kiderítette, a bajor tartományi gyűlés képviselői közül nagyon sokan - köztük a CSU-frakció elnöke - saját feleségüket, gyermeküket, testvérüket foglalkoztatták irodájukban, havi 800-5000 euróért - az adófizetők pénzéből. Az ügyeskedők zöme a CSU-frakcióból került ki. A felháborodást csak fokozta, hogy szinte egyidejűleg derült fény a CSU-val szoros viszonyban álló Uli Hoenessnek, a Bayern München labdarúgó klub elnökének adócsalási ügyére. A két eset óhatatlanul előtérbe helyezte a társadalmi igazságosság témáját ("a gazdagoknak semmi sem elég"), amelyet az SPD nyilvánvalóan meg fog lovagolni a választási hadjáratban.

A fentiek hatására május közepén hónapok óta először csökkent az uniópártok támogatottsága (39-ről 37 százalékra), míg a szociáldemokratáké 27 százalékra emelkedett. A Zöldek változatlanul 15 százalékon állnak, azaz egy SPD-Zöldek összefogásnak semmiképpen sem volna - a jelen konstelláció esetén - kormányképes többsége a Bundestagban. Az uniópártok jelenlegi koalíciós partnere, a liberális FDP az 5 százalék körül ingadozik; még ha bejut is az alsóházba, a mostani koalíció 42 százalékkal szintúgy nem bírna többséggel a Bundestagban.

Ilyen patthelyzet esetén sok múlhat a törpepártok szereplésén.A néhány éve feltűnt Kalózpárt, amely tavaly több tartományi gyűlésbe is beverekedte magát 8-9 százalék körüli eredménnyel, mára jelentősen visszaesett. A belső viták és személyi konfliktusok által meggyengített párt országos támogatottsága ma alig 3 százalék. A neonáci Nemzeti-demokrata Párt (NPD) hagyományosan 2-3 százalék körüli eredményt ér el, s ezúttal sem számíthat többre. Feljövőben van viszont a nemrég alapított Alternatíva Németország Számára (AfD): az euró elvetését és a német márka újbóli bevezetését szorgalmazó párt akár az FDP-t is lekörözheti.

Az SPD vezetői azzal számolnak, hogy a Zöldekkel összefogva kormányképes többségre tehetnek szert, ha a kis pártok egyike sem ugorja át az 5 százalékos szavazatküszöböt. Amennyiben ugyanis mind az FDP, mind az AfD csupán 4,5 százalékot szerez szeptember 22-én, továbbá a Kalózpárt és az NPD is hozza a papírformát (3 százalék körüli eredménnyel), az azt jelentené, hogy a Bundestagba bejutó nagyobb pártokra (CDU/CSU, SPD, Zöldek, Baloldal) 85 százalék esne. Vagyis 43 százaléknyi szavazattal már - igaz, szűk - többséghez lehetne jutni az alsóházban.

Merkel és a jelenlegi koalíció legfőbb "szövetségese" viszont éppen a reformkommunista Baloldal, amelynek támogatottsága 6-7 százalék között mozog. Az uniópártok abból indulnak ki, hogy minden, a Baloldalra adott voks az SPD-t gyengíti. (Alkalmasint a két párt között ingadozók "meggyőzését" és elszipkázását célozza Wiesehügel bevonása Steinbrück szakértői csapatába.) A szociáldemokraták ugyanis váltig hangoztatják, hogy - jóllehet egy SPD-Zöldek-Baloldal koalíciónak biztos többsége volna - semmi szín alatt nem fognának össze a Baloldallal, mivel e párt EU- és NATO-ellenes politikát folytat.

Négy hónappal a 2009. szeptemberi választások előtt Merkel pártja 40 százalékos támogatottsággal bírt - ám végül csupán 33,8 százalékos szavazati arányt ért el. Azt, hogy kormányt alakíthatott, csakis az FDP várakozáson felüli jó szereplésének (csaknem 15 százalék) köszönhette. "Vagyis a verseny teljesen nyitott, megbízható előrejelzést majd csak szeptember elején lehet adni" - nyilatkozta a hét végén Oppermann az RBB televízióban.