Valószínűleg Milan Kundera feljelentése alapján tartóztatták le Miroslav Dvoráceket, egy nyugati hírszerző központoknak dolgozó, akkor 22 éves fiatalembert. Halálbüntetés fenyegette, de végül is 22 évet kapott, amiből 14-et le is ült - állította a Respekt című liberális cseh hetilap ír hétfőn megjelent számában Adam Hradilek, a Nemzeti Emlékezet Intézetének történésze. Az 1950-ben történt eset dokumentumaira a történész az egykori Állambiztonsági Hivatal (STB) levéltárában akadt rá.

Dvorácek 1949-ben szökött át az akkori Nyugat-Németországba. A müncheni menekülttáborban beszervezte egy amerikaiak által pénzelt hírszerzőszolgálat. 1950-ben visszaküldték Csehszlovákiába azzal a megbízással, hogy igyekezzen megnyerni a csehszlovák vegyipar egyik nagyüzemének igazgatóját a Nyugattal való együttműködésnek.

Prágában találkozott egy korábbi nőismerősével, bizonyos Iva Militkával, és az ő kollégiumi lakószobájában hagyta a bőröndjét, amíg szállást talál magának. Amikor visszatért a bőröndért, már vártak rá az állambiztonsági szolgálat (StB) nyomozói. Õ eddig azt gondolta, hogy Militka jelentette fel.

A Respekt közlése szerint azonban a 21 éves Milan Kundera volt az, aki akkoriban a Prágai Filmakadémián tanult, és ugyanabban kollégiumban lakott, ahol Militka. A folyóirat a prágai VI. kerületi rendőrség egy 1950. március 14-i, 624/1950-II. számú dokumentumára hivatkozik.

Az rögzíti, hogy Kundera tett bejelentést a rendőrségen Dvorácek felbukkanásáról, és ő közölte, mikor megy vissza a "körözött személy" a bőröndjéért a kollégiumba. A szóban forgó irat nemrégiben került ki a volt cseh titkosszolgálatok levéltárából. Hradilek kollégájának, a nyilatkozó Vojtech Ripkának nincs kétsége a dokumentumok hitelessége felől.

Tréfa?

"Nincs jelentősége annak, hogy Milan Kundera jelentette fel a férjemet az ötvenes években - mondta hétfőn a Svédországban élő, ma 80 éves Dvorácek felesége, Marketa az AFP hírügynökségnek. - Tudta, hogy feljelentették, ma már nem fontos számára, ki tette" - fűzte hozzá. Megjegyezte: nem lepődtek meg azon, hogy Kundera belekeveredett az ügybe.

"Az ötvenes években sokan fanatikus hívei voltak a kommunista rezsimnek - mondta Dvorácek felesége. - Kundera jó író, de sohasem voltak illúzióm a természetét illetően". Kundera mindenesetre sohasem kereste meg később Dvoráceket, hogy bocsánatot kérjen tőle - tűnt ki az asszony szavaiból. Maga Dvoracek egyébként elutasította, hogy letartóztatásáról beszéljen a cseh történésznek.

"Hazugság. Ezt az embert egyáltalán nem ismertem" - jelentette ki az író a CTK hírügynökségnek telefonon adott interjúban. Úgy véli, hogy az ügyet napvilágra hozó cseh történészek és a hetilap le akarják őt járatni. "Ez merénylet a szerző ellen, ráadásul akkor, amikor Franciaországban kezdődik a könyvvásár" - szögezte le Kundera.

"A dolog nagyon meglepett. Olyasmiről van szó, amit nem vártam, amiről tegnap még nem tudtam, és ami nem történt meg" - magyarázta a regényíró. "Nagy talánynak" nevezte, hogy a Respekt egy korabeli állambiztonsági dokumentum másolatát is leközölte, amelyben a rendőrök név szerint őt említik, mint besúgót.

Irodalmi kritikusok értékelése szerint a "besúgásnak", a "feljelentésnek" nagy szerepe van Kundera műveiben. "Lehet, hogy múltjának ez az eddig ismeretlen epizódja újabb kulcsot fog jelenteni művei megértéséhez és interpretációjához" - véli Michaela Becková, cseh irodalomkritikus.

Sokan úgy vélekednek, ha igaz a történet, lehet, hogy Kundera egyszerűen csak patriotizmusból cselekedett így, hogy megvédje az országot egy külföldi kémtől. A ma 58 éves művészettörténész, Sonja Zemanekova pedig úgy nyilatkozott a The Timesnak, amikor diák volt, Kundera olyan írónak számított, aki arra bátorította őket, gondolkodjanak másképp. Mint mondta, ha fiatalon esetleg fel is jelentett valakit, az nem változtat későbbi megítélésén, és nem teszi értéktelenné a munkásságát.

Mások, például Jan Urban, egy korábbi disszidens, úgy látja, Kunderának ki kellene állnia, és annyit kéne mondania, "igen, hibát követtem el 21 éves koromban" - ezzel tiszta vizet öntene a pohárba, és életműve is érintetlen maradna.

Az élet máshol van

Kundera apja az ötvenes években a brnói zeneművészeti főiskola rektora volt. A későbbi író előbb filozófiát hallgatott, majd a prágai színművészeti főiskolán forgatókönyvírást tanult. Első, "sztálinista" stílusban írt verseskötete 1953-ban jelent meg; 1948-tól tagja volt a kommunista pártnak, 1950-ben kizárták a személyi kultusz ellen való tiltakozása miatt, 1956-ban újra belépett. 1963-ban Klement Gottwald-díjat kapott, nem sokkal később viszont elvetette addigi munkásságát.

Az 1967-ben megjelent Tréfa, a kommunista rendszer éles kritikája a második világháború utáni cseh irodalom egyik oszlopos műve, s több tucatnyi nyelvre lefordították. Kundera az 1968-as prágai tavasz idején tanúsított magatartásáért 1970-ben elveszítette a munkahelyét, kizárták a pártból, s 1975-ben Franciaországba emigrált, azóta Párizsban él.

1979-ben elvették csehszlovák állampolgárságát, de két évvel később megkapta a francia állampolgárságot. Új hazájában már csak franciául ír, de ott is hírnevet és elismerést szerzett magának.

Az 1989-es rendszerváltás után kizárólag csak inkognitóban látogatott Csehországba. Sem mai életét, sem múltját nem kommentálja, s cseh újságírókkal egyáltalán nem kommunikál. A Respekt kérését, hogy szólaljon meg a most nyilvánosságra került esetben, szintén elutasította.

Milan Kundera a drámaíró és volt államfő Václav Havellel együtt ma a legismertebb csehek közé számít a világban. Az írót többek közt Umberto Ecóval együtt az irodalmi posztmodern egyik alapvető alkotójának tartják. Művei - a többi között  A lét elviselhetetlen könnyűsége, Az élet máshol van, a Nevetséges szerelmek, a Búcsúkeringő, A nevetés és felejtés könyve és a Lassúság - magyarul is olvashatóak. Régóta az irodalmi Nobel-díj esélyesének tartják.