Szárazföldi műveletet hajt végre Izrael a Gázai övezetben. A hírek szerint ott tart, hogy kettévágta a területet, és most az északi részt tisztítja meg. Ezt milyen eszközökkel lehet megcsinálni?

Izrael a Gázaváros körülötti, viszonylag ritkán lakott részeket vette eddig birtokba. Budapest területének a kétharmadán él 2,2 millió ember, és az övezet népességének 60 százaléka Gázavárosban lakott a szárazföldi műveletek megindítása előtt. Izrael folyamatosan, akár direkt mobiltelefonos megkereséssel, az interneten, hangosbeszélőkön, röplapokon arra utasította a palesztin polgári lakosságot, hogy meneküljön el Gázavárosból. Nyilván ennek sokan nem akartak, meg sokan nem is tudtak eleget tenni, még mindig 600 ezer ember, más adatok szerint legalább 400 ezer civil van a városban. Izrael folyamatosan bombázza a területet. A Gázavárosra meg a környező részekre mért légicsapások száma meghaladja az ötezret. Elképesztő állapotok vannak. Úgy néz ki Gázaváros nagy része, mint, mondjuk, Sztálingrád, miután a 6. német hadsereg letette a fegyvert. Porig vannak rombolva az épületek, a lakóházak döntő többsége minimum megrongálódott. Rengeteg megsemmisült. Ez nagyon kedvező a védelemnek. Az izraeli haderőtechnika rengeteg nehéz harckocsival, még több nehéz gyalogsági harcjárművel rendelkezik, hogy védje a kevés katonát. Izrael nagyjából 8 millió zsidó lakossal rendelkezik, Izrael az egyetlen olyan ország a világon, talán Észak-Korea kivételével, ahol a nők is hadkötelesek. De nagyon vigyázni kell a katonaanyagra, merthogy másfélmilliárd baráti muszlim között vannak. Izrael minden egyes katona, minden egyes lakosaz elvesztését fájlalja, mert a szomszédsághoz képest borzasztó mennyiségi hátrányban vannak. Viszont Gázavárost nem csupán fent kell birtokba venni, hanem lent is.

Az alagutak?

A Hamásznak meg az Iszlám Dzsihádnak óvatos becslések szerint 500-700 kilométer közötti hosszúságú föld alatti alagútja és bunkerhálózata van, ezt nevezik úgy is, hogy a gázai metró. Az izraeliek egyelőre elsősorban berobbantgatják azokat a lejáratokat, amiket megtalálnak, de nem minden lejáratot fognak megtalálni. Ezt részben meg kell tisztítani. Csomó alagútról lehet tudni, hogy ott túszokat is őriznek, azoknak a berobbantása nagyon komoly nemzetközi visszhanghoz vezetne, mert a Hamász terroristái arra külön figyeltek nagyon sok forrás szerint, hogy megnézték a személyi iratokat és lehetőség szerint kettős állampolgárokat vittek el túsznak, mert azzal egy csomó másik országot is bevontak a konfliktusba. Tehát ki kell szállni a technikából, be kell menni a lövésznek, a gyalogos katonának a romok közé, és onnantól kezdve az izraelieknek a technikai fölénye már nem fog annyit érni.

Mi az értelme felülről repülőgépről meg tüzérséggel szétlőni az épületeket, ha utána az nehezíteni fogja a gyalogos katona előrehaladását, mert a törmelékből lőni fognak rá?

Izrael nem az épületeket lövi, hanem az alagúthálózatot, a Hamász bázisait lövi, csak azokat direkt, iskolák, mecsetek, menekülttáborok, kórházak alá helyezik el. Mivel minden nap rakéták százait lövi ki a Hamász Izraelre, ezért ha valahol felderítenek egy olyan helyet, ahol gyanítják, hogy rakéta-összeszerelés zajlik vagy onnan indítanak rakétát, akkor arra az izraeli haderő csapást mér, mindegy, hogy mennyi palesztin van ott, mert Izraelnek az az elsődleges célja, hogy a sajátjaira vigyázzon. Az izraeliek nem azért bombázták Gázavárost, hogy eltöröljék a Föld színéről, legalábbis állításuk szerint és amennyire nyílt forrásokból erről meg lehet győződni, elsősorban a Hamász katonai infrastruktúráját igyekeznek megsemmisíteni. Csak mivel az polgári épületek közé és főleg alá van elhelyezve, ez óhatatlanul jelentős polgári áldozatokkal jár. Jellemző egyébként, hogy Izrael még olyan eszközöket is bevetett, amit más ország költséghatékony okokból nem feltétlenül fejlesztett volna ki, ez az úgynevezett iron spike, azaz vasszög nevű 120 milliméteres aknavető gránát. Ez egy speciális, GPS-szel és lézerrel irányítható lövedék. Ezt az izraeli haderő azért használja, hogy csökkentse a pusztító hatást. Azért, hogy lehetőleg tényleg csak a célpontban fejtse ki a rombolóerőt. Borzasztó drága, nem feltétlenül éri meg, de olyan helyeken használják, ahol nagyon sűrű a polgári lakosság, igyekeznek minimalizálni a pusztító erőt, ahol tudják.

A Hamász még mindig képes rakétázni Izraelt? Hogy néz ki egy hamászos rakétakilövő eszköz?

Van egy nagyon tanulságos videó, látható egy földbe süllyesztett bunker, és abba ferdén be vannak építve a rakétakilövők. Tehát föld alatti bunkerekből, majdnem merőleges csövekből is képesek rakétákat kilőni.

Azaz nem mozgatható állásaik vannak.

Mozgatható állásaik is vannak, nagyon komoly állások, amik vaslapokkal, növényzetálcázással vannak letakarva, és amikor betöltik az összes indítóberendezést, akkor emberi erővel elmozdítják az álcázás egy részét, gyorsan kilövik az összes rakétát, utána visszahúzzák az álcázást. A kezelők távirányítással is tudják indítani a rakétát, a betöltés után már el is mennek a helyszínről. Vannak nagyobb rakéták, Iránból érkezett egy csomó, úgynevezett Fadzsr típusú rakéta, ezekkel akár Tel-Avivot, sőt, Jeruzsálemet is el tudják érni a Hamász támadásai. A rakéták többsége úgynevezett Kasszám, azt iráni mérnökök fejlesztették ki, helyi anyagokból, vízvezeték-csövekből, mosóporból, műtrágyából. Azok 8-12 kilométerre lőnek el. Ezt helyben gyártják. Elképesztő kreativitással képes a Hamász bármiből fegyvert előállítani. A nagyobb távolságú rakétákat alkatrészenként csempészik be. Ezeknek a döntő többsége iráni. Vagy a Hezbollah közvetítésével jut be Libanon felől, vagy a Muzulmán Testvérek segíti be, föld alatti alagutakon. Nagyon gyakran iráni, papíron civil kereskedelmi hajók a Gázai övezet felségvizei mellett, speciális távirányítású tutajokon a vízre teszik őket, még az izraeli záróvonal előtt. Azoknak egy része besodródik, meg egy minimális meghajtással bemegy abba a zónába, amit még a háború előtt a Gázai övezet halászai használhattak és ott összegyűjtik őket. A legérdekesebb, hogy nagyon sok lezuhant és befulladt izraeli eszközből is felhasználnak amit lehet, például robbanóanyagokat bombákból, tüzérségi gránátokból. Döbbenetes videók vannak, szétszedik a tüzérségi eszközöket, gránátokat, és akár kiskanállal is kikapirgálnak belőle minden robbanószert, és ezeket föld alatti indítóberendezésekből is kilövik. De vannak olyan állások is, faszerkezetek, amilyenekre a kőművesek használtak régen, arra ráraknak valami fém ereszcsatorna-szerű szerkezetet, abba bele a rakétát, ezt három-négy ember két perc alatt összedobja. De ezeket is a bunkerekből hozzák ki. Ezért borzasztó nehéz Izraelnek ezeket mind megsemmisíteni, a Hamász a konfliktus elején bejelentette, hogy több tízezer rakétát halmozott fel. Ez nem biztos, hogy igaz, de az első nagy támadás első másfél órájában ötezer rakétát lőtt ki, és ezzel a Vaskupola-rendszert, ami napi több százat meg tudott semmisíteni, egyszerűen túlterhelték. Ma már a támadó rakéták 90 százalékát el tudja fogni az izraeli haderő, de még ma is körülbelül negyven rakétát indított a Hamász, több százat indított két-három héttel a támadás után. Most már apadnak a készletek, Izrael rengeteget megsemmisített, ugyanakkor még mindig tovább folyik a felhalmozott alkatrészekből vagy vízvezetékcsövekből, mosóporból, bármiből ezeknek a rakétáknak a gyártása.

Mit csinál az izraeli lövészkatona, amikor kiszáll a technikából? Mivel találja magát szembe?

Érdemes megnézni Az amerikai mesterlövész című filmet, Bradley Cooper főszereplésével, az nagyjából bemutatta azt, hogy Fallúdzsa ostrománál mivel szembesültek az amerikai katonák. Gyerekek, akikre robbanómellény van erősítve, gyerekek, akik RPG-vel a kezükben harcolnak. Rengeteg elkeseredett kamasz. A Gázai övezet 2,2 millió lakosának körülbelül a fele 18 évesnél fiatalabb. Ez egy nagyon fiatal társadalom, jövő és kilátás nélkül. Bárkiből lehet katona, ha látok egy gyereket, nem biztos, hogy nem fog rám lőni. Bárhonnan rálőhetnek az emberre. Nyilván, aki nézi a felvételeket, jól látható, hogy az izraeli katonákon a legmodernebb kevlár sisakok vannak, lövedékálló mellényük van. Amíg nem muszáj, nem szállnak ki a harcműjárművekből, de nyilván ki kell szállni a lövésznek, van az a helyzet. Alá van aknázva a terület. Besétál, mondjuk, egy sikátorba egy izraeli alakulat, és akkor kétoldalról rájuk robbantják a falakat, és ezt előre nem lehet látni, illetve amit tudunk, hogy a SIRET, ami a haditengerészet különleges műveleti egysége, köznapi nevükön kommandósok, éjszakánként be-bejárták már egy csomó részét a Gázai övezetnek. Harcfelderítést folytattak és jó néhány helyre azért nem megy be egyelőre az izraeli haderő, mert azt mondták a különleges műveleti katonák, hogy oda nem szabad még.

Milyen egy különleges műveleti katona, aki éjszakánként be tudja járni a területet? Nem tűnik föl senkinek, hogy ott van egy idegen?

Az izraeli különleges műveleti katonák nem izraeli egyenruhában fognak oda bemenni. Kvázi felöltöznek Hamász-harcosnak. Megjelenésében azért a közel-keleti térségben felnőtt izraeli katonák egy része nem üt el az arab lakosságtól. Kerítenek olyan ruhát, amivel be tudnak olvadni. Nem izraeli fegyver van náluk, hanem, mondjuk, AK-47-es. Mindegyikük kiválóan beszél arabul, sőt, nem egyszerűen arabul, azt a dialektust beszéli, amit a Gázai övezetben, ők kvázi Hamász-fegyveresnek álcázva, esetenként megfelelő forrásokkal vannak felvértezve. A hírszerzéstől tudnak arra hivatkozni, hogy én X. Y. parancsnok embere vagyok, innen ide kell átmennem. Fedett tevékenységet folytatnak. Nagyon sok palesztin információját is meg tudja vásárolni Izrael, akár azzal is, hogy beengedik őket Izraelbe. Műholdak, drónok folyamatosan figyelik a területet, de a föld alá nem látnak be. Emberi felderítésre is szükség van. Ezt vagy izraeliek szerzik meg, vagy a palesztinok adják át, akik palesztin szempontból árulók. Egy részük egyszerűen a saját, illetve a családja életét szeretné megmenteni.

Ilyenkor egy izraeli katonának, ha bent van a területen, lőni kell mindenre, amiről nem biztosan tudja, hogy nem ellenség? Vagy mi az eljárásrend?

A nemzetközi jog szerint nem. A nemzetközi jogot viszont a Hamász sosem tartotta be, lásd a támadás első néhány napját. A nemzetközi jog, a hadijog vonatkozó szabályai szerint is, ha, mondjuk, gyerekkel vagy idős emberrel találja magát szembe, akkor ha az rálő, akkor nyilván visszalőhet. A valóság meg az, ha csak egyszer lát egy olyat egy katona, hogy a társához odamegy egy kisfiú és rágót kér és a következő pillanatban a kisfiú felrobban, akkor legközelebb ő már az első kisfiút, aki szembejön, lelövi. A Hamász tudatosan kényszeríti erőszakra az izraeli társadalmat, az izraeli haderőt. Borzasztó, amit Izrael csinál, félreértés ne essék, tízezer fölött van a halálos áldozatok száma a Gázai övezetben. Mindig hozzá szoktuk tenni, hogy a palesztin adatok szerint, ezeknek a megbízhatósága nem százszázalékos, ugyanakkor a legtöbb nemzetközi szervezet azt mondja, az eddigi évtizedek tapasztalata alapján a valós adatok meglepően közel vannak a Palesztin Hatóság vagy a Hamász által szolgáltatott adatokhoz. Borzasztó erőszakspirál alakult ki a felek között. A Hamász azzal, amit művelt a támadás első két napján, nagyon sok erkölcsi gátat lerombolt az izraeli haderőben. Ezt egyébként még erősítik az első veszteségek is. Bárki lehet célpont. Az izraeli haderő eleve azt mondta, hogy aki nem megy el Gázavárosból eddig a határig, most megint nyitottak egy folyosót a polgári lakosságnak, azt az izraeli katonák ellenségként fogják kezelni és pont.

És mit csinálnak? Ejtenek foglyot? Csinálnak Gázán belül fogolytáborokat? Átviszik Izraelbe?

Foglyot több szempontból is praktikus ejteni, egyrészt információforrás. Másrészt azt nem lehet titokban tartani a modern világban, ha elkezdik lelövöldözni a polgári lakosságot.

Mindenkinek ott van egy mobiltelefon a kezében.

Így van, a nemzetközi közvélemény egyre inkább Izrael-ellenes, nemcsak az iszlám világ, ahol az első pillanattól kezdve a többség a Hamász mellé állt, hanem most már a nyugati társadalmakban is, és nemcsak az ott élő muszlim közösségek. A nemzetközi média az elmúlt hetekben már leginkább palesztin áldozatokkal volt tele. Halott palesztin gyerekek képeivel, porig rombolt gázai épületekkel. Izraelnek mindenképpen, már csak a hosszú távú nemzetközi kapcsolataira tekintettel is, vigyáznia kell a polgári lakosságra. Szűrő-áteresztő táborok lesznek inkább. Foglyul ejtik az embereket, átvizsgálják őket. Valószínűleg a Gázai övezeten belül, a fal tövében, de Gázán belül fogják felállítani a táborokat, ahol hírszerzők, elhárítók kérdezik ki az embereket, aztán nagy kérdés, hogy mi lesz velük. Izrael a maga részéről nagyon szívesen elzavarná a Gázai övezet összes lakosát, erre volt is egy-két, főleg szélsőjobboldali izraeli politikai körből javaslat.

De hova?

Ebben a világ nem partner. Senki nem akarja ezeket a szerencsétleneket átvenni. Egyiptomban már így is van 8,5 millió menekült a 90 milliós saját lakosság mellé. Alig van vizük. Jordánia teljes népességének 30 százaléka már így is palesztin. Libanonban polgárháború van, instabil a helyzet, Szíriában szintén. Szaúd-Arábia semmiképpen nem akarja átvenni a palesztinokat, mert a Gázai övezetben Irán borzasztóan erős, Irán pedig Szaúd-Arábia regionális ellenfele. Ráadásul a Gázai övezet népessége meg a ciszjordániai palesztinok is ‒ ebben azért Izrael meg a zsidó telepesek nyakig benne vannak ‒ szélsőségesen radikális iszlamista nézeteket vall. A legtöbb helyen azonnal a fennálló hatalmi rendszer kritikusai lennének. Ezek a szerencsétlenek nem kellenek senkinek. Európa még annyira sem fogja őket befogadni, folyamatosan migránsválságról beszélünk, és ezt már nemcsak Magyarországon mondják. Gondoljunk az olaszországi helyzetre. Már Németországban sincsen Willkommenskultur. Európának kezd elege lenni a harmadik világ szegény menekültjeiből, arról nem is beszélve, hogy nem lehet tudni, hogy a gázai palesztinok közül kinek milyen kapcsolata van az Iszlám Dzsiháddal meg a Hamásszal.

Annak mi az értelme, hogy időnként lekapcsolják a gázai Google- meg internetszolgáltatást, sőt, a telefont, időnként pedig visszakapcsolják, amikor azt tanultuk, hogy a Hamász nem mobiltelefonokon kommunikál, mert azt be lehet mérni, azt pedig le lehet lőni, akinek a kezében van.

Itt igazából a nemzetközi médiát is korlátozza az izraeli haderő. Elsősorban nem a sajtószabadságról van szó, hanem arról, ha megindul valamerre egy izraeli támadás, az újságíró azonnal, rögtön fényképezi, és ahogy lehet, tölti fel, mi meg látunk nyolc izraeli harckocsit, kétszáz izraeli katonát, akik erről erre mentek.

Információ az ellenfélnek is.

Információ. Nyilván, ha az újságíró azt megosztja, akkor onnantól kezdve a Hamász is látja, ez is benne van. Nyilván, amikor nagyobb légicsapásokat mérnek, akkor az is benne van, hogy az áldozatokról szóló képek azonnal ne menjenek ki. Ezt lehetőleg előzze meg az az izraeli kommüniké, hogy itt és itt katonai célpontokat támadtunk. A modern háborúkra azt szoktuk mondani, hogy minden síkon zajlik. Nemcsak a fizikai térben, hanem egyre fontosabb az információs tér, a kiberbiztonság és a kommunikáció. Izrael folyamatos kommunikációs háborúban áll a Hamásszal, és azt is látni kell, hogy a katonaiban nem, de ebben a kommunikációs háborúban a Hamász áll jobban. Izrael leginkább csak a nyugati országokra számíthat, de onnan is egyre komolyabb kritikák érik a zsidó államot a Gázai övezetben végrehajtott hadműveletek miatt. Nemrég már az Amerikai Egyesült Államok is azt mondta, hogy ha már terrorizmus, akkor lesztek szívesek azokat a telepeseket is felelősségre vonni, akik fegyvertelen palesztinokat lődöznek le Ciszjordániában. Izraelnek, mondjuk úgy, a bizalmi tőkéje, ami a nyugati világban a terrortámadás után megvolt, folyamatosan olvad, és nem kéne Izraelnek megvárnia, amíg ez elkopik.

Mi az izraeli művelet célja? Ezt kimondták-e, és ha azt elérik, akkor vége lesz-e?

A deklarált politikai cél a Hamász megsemmisítése.

De ez politikai, nem katonai cél.

A katonai cél Gázavárosnak, meg főleg az alatta lévő alagútrendszernek a megtisztítása a Hamász fegyvereseitől. Ha Izrael meg is semmisíti a Hamászt, ami majdhogynem lehetetlen, hiszen a Hamász nemcsak a katonai szárnyból áll, amit az iszlám világ többsége nemzeti felszabadító mozgalomnak tart, beleértve Törökországot is, Erdoğan elnök ezt többször kinyilatkoztatta, hanem van egy politikai szárnya, van egy népjóléti szárnya. Gázában a Hamász a kormány. A Hamász adja Gázának a diplomáciai kapcsolatait. Az iszlám világban lévő úgynevezett diplomaták, akik Gázát képviselik, mind a Hamász tagjai. Abból óriási botrány lenne, ha hirtelen elkezdenének meghalni, mondjuk, az Egyesült Arab Emírségekben vagy Katarban lévő palesztin vezetők.

A képessége megvan rá Izraelnek?

Persze, egyszer már az 1972-es müncheni olimpia után a Moszad megcsinálta, hogy bár maguk a terroristák, akik elkövették a támadást, meghaltak, de a terrortámadásban felelősséget játszókat vagy azt előkészítőket, elrendelőket egyesével levadászta. Izraelnek erre megvannak a képességei, csak diplomáciailag nem biztos, hogy megérné, sőt, biztos, hogy nem érné meg. A katonai cél lehet, hogy megvalósítható, de hozzá kell tenni, hogy akkor nem tízezer halottról fogunk beszélni, hanem akár százezerről is, mert még hónapokig is eltarthatnak a harcok. Mi lesz Gázával a Hamász után? Ott lesz kétmillió ember, mindenféle alapvető dolog nélkül. A Gázai övezet nagy része már most olyan állapotban van, mint, mondjuk, Berlin a II. világháború végén. Romok mindenhol. Nincs áram, vezetékes vízszolgáltatás is alig. Újjá kéne építeni. Gáza népességének több mint a fele 18 évesnél fiatalabb, minden éjszakát végigrettegnek, folyamatosak a bombarobbanások, nincs víz, nincs ennivaló. Ezek közül egyik sem fog, ha egy picit nagyobb lesz, Imádom Izraelt feliratú pólóban közlekedni. Ennek a generációnak egy jelentős része 8-10 év múlva fegyverrel a kezében, lehet, hogy nem a Hamász, hanem bármely más szervezet irányítása alatt fel fog lépni Izraellel szemben. Egészen egyszerűen nem igazán látom annak a lehetőségét, hogy Izrael a Gázai övezet megtisztítása után létre tudna hozni egy olyan új palesztin bármit, ami nem jelentene rá fenyegetést. Meg eleve, Gáza egy nagy fogolytábor, nevezzük nevén a dolgot. Hetvenszázalékos volt a konfliktus előtt is a munkanélküliség. Azt a 30 százalékot, aki dolgozott, az ENSZ fizette, az Európai Unió fizette, a közigazgatásban vagy az oktatásban dolgozott. Ki kellene építeni valami működő gazdaságot, óriási kockázat, mert egy csomó mindent tényleg nem szabad oda bevinni, mert, például, a műtrágyából kiváló robbanószert is lehet csinálni. Nagyon nehéz bármit is úgy oda bevinni, mivel a modern anyagoknak a jelentős része úgynevezett kettős felhasználású, tehát katonai célra is kiválóan alkalmas, hogy abból radikálisok ne készítsenek fegyvert. Elzavarják a palesztinokat? Borzasztó rossz üzenete lenne. Hitlernek is volt egy olyan terve, hogy Madagaszkárra elviteti az összes zsidót. Ez megoldhatatlan, ezt népirtásnak nevezi a nemzetközi jog.

Mit lehet kezdeni az alagutakkal? Egyáltalán, hogy lehetett ott a legutóbbi izraeli kivonulás után ilyen méretű alagútrendszert kialakítani? Ahhoz beton kell. A betont valahol keverik, azt valószínűleg felszínen keverik, szállítják, látszik.

Gázaváros épületeinek döntő többsége is vasbeton. Az alagutak döntő többségét csákánnyal, ásóval és lapáttal készítették, a nagyobb, barlangszerű részeket is, és helyi anyagokból. Nem véletlen, hogy Izrael a cement bevitelét is korlátozta, pont ugyanezen okokból. De gondoljunk bele, hogy a Gázai övezetet újjá kell építeni, nagyon úgy néz ki, hogy az ottani 2,2 millió emberrel kell valamit kezdeni, és annak az első lépése az, hogy legalább a lakóhelyüket állítsuk helyre. Akkor megint be kell vinni egy csomó építési anyagot, és kizárt, hogy abból valamennyi ne jusson a radikális szervezeteknek. Ezt az alagútrendszert 2006 óta építi a Hamász. 2006-ban megnyerte a választást a Fatahhal szemben, az volt Gázában az első és egyben a mai napig utolsó választás, utána 2007-re a Fatahot kvázi egy polgárháborúban a Hamász kiszorította Gázából, és azóta a Hamász az állam. Azóta semmilyen választás nem volt, a Hamász úgy van vele, hogy az a 2006-os voksolás a világ végéig szólt. Azért 17 év nagy idő.

Mit csinál az amerikai flotta a vizeken? Mi a dolga? Repülőgéphordozók vannak, óriási erő.

Két repülőgéphordozó harccsoport van a térségben. Már a támadás másnapján bejelentette az amerikai elnök, hogy a világ legnagyobb hadihajója, a nemrég szolgálatba állított Gerald R. Ford a térségbe tart. Nem egyedül ment, egy cirkáló és négy romboló kísérte, sőt, valószínűleg alulról még minimum egy tengeralattjáró, ez a kötelék több száz Tomahawk manőverező robotrepülőgéppel, több száz légvédelmi rakétával rendelkezik, magán a hordozón 80 repülőgép és helikopter van. A Vörös-tenger északi részében pedig ott van az Eisenhower. Az egy kicsit kisebb, mint a Ford, ezen „csak” 65-70 repülőeszköz van. Ennek ugyanúgy megvan a saját sleppje, rombolók és cirkálók kísérik ezt is. Ennek a köteléknek nem a Hamásszal van gondja. Ez azt hivatott jelezni, hogy ha Irán, ne adj Isten, még komolyabb lépéseket tesz, akkor azt az Egyesült Államok nem biztos, hogy válasz nélkül hagyja. Ez a Hezbollahnak is üzenet. Irán nagyon jelentős, úgynevezett helyettes hálózatot vagy ahogy az angolszászok szokták mondani, proxykat hozott létre Izrael körül. Ciszjordániában és főleg Gázában ott van a Hamász meg az Iszlám Dzsihád, amit Irán pénzel. Libanon déli részén a legerősebb erő, meg egész Libanonban is a legjobban szervezett politikai párt, terrorcsoport, hadúri milícia, mindenfélének nevezik, a Hezbollah, de Iránnak Irakban meg Szíriában is vannak különféle úgymond helyettesei, különféle síita milíciák. A húti lázadókat Jemenben ugyancsak Irán finanszírozza. Ezt az egész hálózatot Kászem Szolejmáni tábornok építette ki, akit felrobbantottak egy Ripper drónról 2020 elején az amerikaiak. Irán úgy támadja a Nyugatot és főleg Izraelt – az Iráni Iszlám Köztársaságnak a mai napig az egyik deklarált célja Izrael megsemmisítése –, hogy hivatalosan ő maga nincs benne. De ezeket a szervezeteket Irán pénzeli, ő adja nekik a fegyver jelentős részét, ő képezi ki őket, ő ad nekik legitimációt. Tehát ez inkább Iránnak üzenet, meg bárki másnak, aki be akar lépni a konfliktusba. Meg szerintem azért üzenet Kínának is, meg főleg az Oroszországi Föderációnak, hiszen Moszkva szempontjából ez a konfliktus nem is jöhetett volna jobbkor. Elvitte a figyelem egy jelentős részét az ukrajnai harcokról. Az, sajnos, már közel másfél éve tart és nem látjuk a végét, és mindaz a pénz meg fegyver, ami Izraelnek megy, biztos, hogy nem fog elmenni Ukrajnába. Moszkva nagyon jól járt ezzel a történettel. Moszkva csak szeretne ilyen befolyásos lenni a térségben, nincs komoly előkészítő, s főleg parancskiadó szerepe ebben a támadásban. De az mindenképpen jelzésértékű, hogy a támadás előtt is járt magasrangú Hamász-delegáció Moszkvában, meg azóta is. Oroszországnak kifejezetten jó a kapcsolata a Hamasszal.

Az amerikai flotta anyahajóinak az a dolguk, hogy ott legyenek és mutassák magukat?

Így van.

Az is dolguk, ha valami történik, akkor csapást mérjenek valahova? Államok területére lehetne csapást mérni.

A cél eleve az elrettentés. A repülőgéphordozót maguk az amerikaiak szokták kicsit viccesen úgy nevezni, hogy 90 ezer tonna tömény diplomácia. A fenyegető, elrettentő jelleg a meghatározó. A másik, hogy persze, csapást mérünk, de hova. Szíriában az Aszad-kormány az ország területének a kétharmadát sem ellenőrzi. A hivatalos iraki kormány Irak területének nagyjából a felét, ha ellenőrzi. Jemenben a kormány mellett a húti lázadók az ország területének majdnem a felét ellenőrzik. Az Egyesült Államok tud olyan helyre csapást mérni, ahol, mondjuk Irán-barát milícia, Irán-barát csoport katonai bázisa van, hogy az az adott kormány érdekeit nem feltétlenül sérti. De nem ez a cél. Az amerikai haditengerészeti kötelékeknek deklaráltan az a feladata, hogy mindenkit elrettentsenek attól, hogy a konfliktusba beavatkozzon. Ezzel egyébként az Egyesült Államok nem kis nyomást helyezett Izraelre is. Az elejétől kezdve folyamatosan önmérsékletre szólította fel Izraelt. Az iszlám világban óriási hisztéria lett abból, hogy Antony Blinken külügyminiszter, amikor először ment Jeruzsálembe, felsorolta a zsidó felmenőit, s azt mondta, hogy ő részben zsidóként érkezett Izraelbe. Az kevesebb hangsúlyt kapott, pedig az volt a lényeg, hogy a polgári lakosságra vigyázni kell és a nemzetközi jogi normákat be kell tartani. Ezt a terrortámadás után már pár nappal elmondták az amerikaiak. Az Egyesült Államok támogatása Izrael mögött már nem annyira feltétlen, mint a korábbi konfliktusokban volt. Nyilván Izrael nagyon fontos szövetséges, de Izrael sem engedhet meg magának mindent. Ez a kötelék azért van ott, hogy védje Izraelt, de egyben jelzés arra is, hogy Izrael védelemre szorul.

És közben a kötelékben látják, hogy mi történik Izraelben, mi történik Gázában.

A közel-keleti térségben egyébként nemcsak a kötelék van ott. Egyiptomtól Irakig közel ötvenezer amerikai katona állomásozik. Szíriában is van még mindig legalább ezer amerikai katona. Irakban három-négyezer, Kuvaitban közel tízezer. A térségben nagyon jelentős amerikai bázisrendszer van, az Egyesült Államok katonailag is ott van ebben a térségben. Nagyon kínos a helyzete, hiszen mivel Izrael az Egyesült Államok első számú szövetségese a régióban, és ezt mindenki tudja, az amerikai katonai bázisokat is egyre komolyabb támadások éri, szintén az elsősorban Irán által finanszírozott fegyveres csoportok részéről.

Mi lehet Izrael végső célja Gázával? Tudom, hogy nehéz a kérdés, mert Izrael egy demokrácia, tehát ott a kormány mondja meg, hogy mi a cél, és ott azért váltakozni szoktak a kormányok, és volt már bent Izrael Gázában. Az mai napig az ő területe.

Igen is, meg nem is, itt az az érdekes probléma van, hogy Izrael területe nemzetközi jogilag nincs pontosan definiálva. Ha felmegyünk az amerikai hírszerző ügynökségnek, a CIA-nek az almanachjára, ami minden országra elképesztő mennyiségű nyilvános adatot tartalmaz, ott Izrael területénél már külön van megadva Gáza, meg külön van megadva Ciszjordánia is és külön a Golán-fennsíknak az Izrael által 1967 óta elvileg magához csatolt része is. Izrael egyébként le is mondott volna róla. Létezett olyan izraeli terv, hogy vegye vissza Egyiptom. Az első arab–izraeli háború 1948-as lezárása után, 1967-ig, a hatnapos háborúig a Gázai övezet Egyiptomhoz tartozott. 1967-ben elfoglalta Izrael és az 1978-as Camp David-i megállapodásban, amikor Egyiptom és Izrael békét kötött egymással, Egyiptom lemondott a Gázai övezetről, Izrael javára. Izrael azt mondja, hogy vedd vissza. Sziszi tábornok, akit nem neveznék Egyiptom demokratikusan megválasztott vezetőjének, mert államcsínnyel került hatalomra, nagyon praktikusan azt mondta, hogy nem vagyok olyan idióta, hogy átvegyem, nem hiányzik nekem. Biztos, hogy Izrael még egyszer nem engedheti meg azt magának, hogy egy Hamász szintű, állam az államban típusú terrorcsoport alakuljon ott ki, vagy nemzeti felszabadító mozgalom, ha az iszlám világból nézzük. Óvatos becslések szerint is a Hamásznak akár harmincezer harcosa is lehetett a konfliktus kezdetén. Sőt, lehet bármennyi, mert gyakorlatilag minden fiatal férfi, ha a kezébe nyomnak egy AK-t és megmutatják neki, hogy hogyan kell használni, akkor kvázi harcossá válik. Nyilván ez a képesség nem ugyanaz, mint amivel az izraeli katonák mennek a háborúba, de fiatal felnőtt férfiből rengeteg van a Gázai övezetben.

Ha minden szempontot figyelembe veszünk, az amerikai haderőt, Izrael diplomáciai helyzetét, kell-e Izraelnek még valahonnan támadástól tartani, mondjuk, a Hezbollah részéről?

A Hezbollah mindenképpen benne van a történetben. Érdekes egyébként, mert a Hezbollah inkább jelzésértékű kisebb támadásokat intéz Izrael ellen. Ez is borzasztóan kellemetlen. Izrael északi részén, a libanoni határhoz közel lévő, tízegynéhány kilométeres biztonsági zónából gyakorlatilag a férfilakosság egy részének kivételével több mint 130 ezer embert evakuálni kellett a zsidó államnak, ott azért elég feszült a helyzet. De Haszan Naszr Alláh, aki most már évtizedek óta vezeti a Hezbollahot, nemrég mondott egy érdekes beszédet, amiben kínosan kerülte azt, hogy nagyobb volumenű támadásról beszéljen. A Hezbollah részéről ezek inkább szimpátiatámadások. A Hezbollah nem hajt végre nagy támadásokat.

Nem az a célja mindenkinek ott a környéken, hogy Izrael ne legyen? Nem ideális alkalom, amikor Izrael háborút vív egy nehéz fronton, hogy további fronton vagy frontokon megtámadják?

Igen, de megint az erőviszonyok. Izrael állam a térség egyik legerősebb haderejével rendelkezik. Békeidőben is 160 ezer katonát tart fegyverben, ehhez még félmillió tartalékost hozzá tud tenni és ezt a nagyjából 660 ezer embert állig fel is tudja fegyverezni, plusz ‒ és itt jön az, amit minden arab ország tud ‒ Izraelnek legalább 80 atomtöltete van. Ha olyan helyzetbe kerül, hogy a megsemmisüléssel néz szembe, akkor biztos, hogy az őt fenyegető országokra, elsősorban Iránra atomcsapást is tudna mérni. Ezért folytat Irán is nukleáris fegyverprogramot. Izrael magával rántaná a támadóit is, és erről szó nincs. A Hezbollah, ami a térségben a legjobban szervezett iráni helyettesítő haderő, körülbelül ötvenezer harcossal rendelkezik. Izrael 300 ezer tartalékost mozgósított, nagyjából olyan 450-460 ezer embert tart fegyverben, abból a fele van a gázai határon, a maradék döntő többsége meg Észak-Izraelben. Tehát ha a Hezbollah az ötvenezer emberével megindulna, legalább 150 ezer izraeli várná őket a túloldalon. Az izraeli haderő menetből verné szét ezt a támadást, arról nem is beszélve, hogy a Hezbollah egyszer már, 2006-ban addig feszítette a húrt, amíg Izrael egy nagyon komoly támadást nem indított, és akkor Libanon polgári infrastruktúrájának egy jelentős része is megsínylette és majdnem összeomlott a Hezbollah. Nagyon fontos, hogy nemcsak a Hezbollah képviseli a libanoni síitákat. Van az Iszlám AMAL nevű mozgalom is, ez egy picit mérsékeltebb, mint a Hezbollah. Tehát a Hezbollah nem leválthatatlan. Ezért van az, hogy Haszan Naszr Alláh nagyon óvatos, plusz Iránnak sem feltétlen érdeke egy nagy háború, mert az utóbbi időben Irán népszerűsége jelentősen növekedett az arab világban. Az arab világ és Irán kapcsolata mindig elég terhelt volt, pláne 1979 után, amikor Khomeini ajatollah vezetésével kialakult az eléggé szélsőséges nézeteket valló Iráni Iszlám Köztársaság. Persze, szájkarate megy, hogy majd beavatkozunk, meg egyebek, de a beavatkozás is inkább úgy nézett ki, hogy rávették a húti felkelőket Jemenből, hogy indítsanak rakétákat Izrael felé, meg drónokat. A távolság 1200-1300 kilométer, az eszközök döntő többségét az amerikai hadihajók még a Vörös-tenger fölött lelőtték. De ilyenfajta eszkaláció benne van. A Hezbollah a legvalószínűbb jelölt, de pont a közelmúlt fejleménye alapján inkább az látszik, hogy a maga részéről nem akar jobban beavatkozni a konfliktusba.

Teljesen elterelte az izraeli háború Ukrajnáról a figyelmet. Az hogyan fordulhat elő, hogy egy kitüntetésátadó ünnepségre összehívott katonákra csapást tud mérni Oroszország?

Ott valaki biztos, hogy információkat adott az oroszoknak, vagy lehallgattak mobiltelefon-beszélgetést vagy kiszivárgott a rendezvény időpontja meg a helyszíne. Az oroszok erről tudomást szereztek, és Oroszország rendelkezik olyan fegyverrendszerekkel, hogy ha minden információ a rendelkezésre áll, akkor képes csapást mérni. Egy Iszkander-rakétával lőtték meg az épületet.

És az hogyan fordulhat elő, hogy egy parancsnokhelyettes otthonában egy kézigránát felrobban?

Ez megint jó kérdés. Állítólag további kézigránátokat találtak az úriembernél, ajándékba kapta őket. Nem tudom.

Katona kezében ajándékba kapott kézigránát felrobbanhat? Látott már kézigránátot, nem húzgálja.

Igen, itt azért több kérdés is felvetődik, az egyik az, hogy nemcsak az oroszok legendásak a vodkázási szokásaikról, hanem az ukránok is. Persze, az is felvetődik, hogy lehetett ez merénylet. Ad absurdum, az is lehet, hogy egy háborúban álló haderő magasrangú parancsnoknál előállt egy olyan mentális, pszichés állapot, hogy öngyilkos lett, nem tudjuk. Valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni. Ha a háborús stressz meg a kilátástalanság miatt követett el öngyilkosságot a parancsnokhelyettes, akkor az ukránoknak az az elemi érdekük, hogy ezt eltussolják. Ha baleset történt, megint nem túl kellemes, mert ilyen felelőtlen ember volt a parancsnokhelyettes. Eleve nagyon komoly feszültségeket okozott az ukrán haderő vezetése és a politikai vezetés között Zaluzsnij tábornoknak az a kegyetlen őszinte írása, amelyben leírta, hogy sajnálatos módon patthelyzet alakult ki, amit a jelenleg ismert adatok, a rendelkezésre álló források szerint egyik fél sem tud megváltoztatni.