INFORÁDIÓ
2021. december 1. szerda
Elza

horváth péter

nemzeti pedagógus kar

oktatás

köznevelés

Horváth Péter, a testület újonnan megválasztott elnöke a Nemzeti Pedagógus Kar országos küldöttgyűlésén tartott sajtótájékoztatón a Földművelésügyi Minisztérium Darányi termében Budapesten 2016. június 25-én.

Horváth Péter: súlyos pedagógushiány lesz éveken belül az országban

Nem biztos, hogy a 2021-es tudás lesz a legfontosabb 2035-ben, de ahhoz, hogy megszerezzük mindig az új tudást, a tanulási képesség feltétlenül szükséges – mondta Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke az InfoRádió Aréna című műsorában. Beszélt arról is, miért nem vonzó a 230 ezer forintos kezdő pedagógusfizetés, hogy miért kell odafigyelni a Covid-generáció mentális állapotára is, és arról is, mit kért az államtitkároktól az újraválasztásakor.

Horváth Péter az Arénában
 

Véget ért a 2020-21-es tanév. Miként vonná meg a mérlegét nem is elsősorban mint a pedagógus kar elnöke, hanem mint gyakorló iskolaigazgató?

Egészen különleges tanév volt, nem gondoltuk volna, hogy még egyszer ilyen hosszú időre át kell térnünk a digitális oktatásra, mellőzve mindazokat az élményeket és előnyöket, amit egy iskolai tanév diákoknak és pedagógusoknak is nyújtani tud. Szeptember elejétől november közepéig jelenléti oktatás volt, nálunk a 27 osztályból 12 rövidebb vagy hosszabb ideig át kellett térjen digitális oktatásra, és a 66 kolléga közül is 9-en hosszabb-rövidebb ideig küzdöttek a betegséggel. November 11-től pedig az osztályok a hetedik-nyolcadik évfolyam kivételével otthonról tudták végezni a munkát. Januártól egyre több helyen biztosítottak rendszeresebben az érettségi miatt kiscsoportos foglalkozásokat. Mi is megtartottuk a fakultációkat, és a kötelező érettségi tantárgyakból is lehetett jönni be konzultálni. Azt kértem a kollégáktól, hogy a végzős évfolyamon elsősorban az érettségi tantárgyakra koncentráljunk, a többi esetében inkább tényleg azt a részt, ami feltétlenül fontos.

Az átállások a jelenléti oktatásról digitális munkarendbe, aztán digitális munkarendből vissza jelenléti oktatásba mennyire nehezítették meg a pedagógusok és a diákok munkáját?

Hat hónapot nem volt a középiskolás korosztály iskolában, ez értelmezhetetlenül sok, és bár a tananyagot valamilyen módon biztosan lehet követni, de azért azok a beszáradások, befásulások, amelyek ilyenkor óhatatlanul jelentkeznek, nagyon megnehezítik mindenkinek a munkáját. Hiányzik a közösség adta élmény, az, hogy beszélgetek személyesen emberekkel, kapok jelzéseket a tekintetből, mosolyból, együtt nevetünk, együtt megyünk ebédelni, sétálunk a szünetben, nagyon sok minden hiányzik az osztálykirándulásoktól a klubdélutánon át a mozilátogatásig. Ugyanakkor pedagógus szempontból is nagyon nehéz a helyzet, hiszen sok esetben egy online tanítási órán fekete téglalapokat látunk arcok helyett, nem érzékeljük azt, hogy mennyire érthető, amit mondunk, mennyire vannak jelen valóban a diákok. Mi sem kapjuk meg azokat az apró elismeréseket, amelyeket egy tanítási órán egy mosoly, egy nevetés, egy határozott bólintás jelent, hogy értjük, hogy ez jó volt ez a magyarázat. Mindenkinek hiányoznak azok a mindennapi apró sikerek, amelyek továbblendítik a munkáját. És elismerésem azoknak a pedagógusoknak, akik általános iskolában veszélyes helyzetben jelenlétiben látták el a munkájukat, hiszen a legkisebbeknél végképp nagyon nehéz a digitális oktatás során megvalósítani mindazokat a célokat, amelyeket a köznevelés kitűz maga elé.

A digitális munkarend nemcsak másfajta pedagógusi módszertant kíván, hanem nyilván többletmunkát is jelentett a pedagógusok számára. Visszajelzések alapján a pedagóguskaron belül is ez volt a tapasztalat?

Saját tapasztalatból is mondhatom, hiszen én is tanítottam egy végzős osztályt, hogy ez a fajta felkészülés és tudásátadás jóval időigényesebb volt. Ha online órát tartottunk, arra egyértelműen sokkal pontosabban kellett felkészülni, meg kellett tervezni mindent, más módszerrel kellett tanítani, különböző digitális anyagokat kellett mellékletben elküldeni, hivatkozásokat elő kellett valamilyen internetes felületről bányászni, hogy tényleg segítsük a diákokat. Meg kellett találni az arányt, mi az, ami sok, mi az, ami kevés. Például a visszaküldött anyagoknak az ellenőrzése egész más, mint ha én végigmegyek a teremben és megnézem, hogy készen van-e a házi feladat.

Az alsó tagozatosoktól a középiskolásokig sok korosztály került igen nehéz helyzetbe az iskolában.

Az egyik legnagyobb problémája a digitális oktatásnak az, hogy a különbségek óhatatlanul nőnek. A jobb képességűek jobban tudnak haladni, a gyengébbek jóval kevéssé. Akik több segítséget tudnak kapni otthonról, azok szintén jobban tudnak előadni, akik kevesebbet, azok megakadhatnak a fejlődésben. Sajnos jó pár diák olyan mentális problémákkal is szembesült, amelyek a motivációból, a bezártságból, az egyedüllétből eredhetnek, bizony, az iskolapszichológusoknak is többször volt dolga.

Elérhető ez a fajta segítség az iskolákban?

Nem olyan számban vannak iskolapszichológusok, mint ahogy szüksége lenne a közoktatás rendszerének rájuk, de ahol van iskolapszichológus, megnövekedett a feladat, még akkor is, ha ők is sok esetben csak online tudtak a gyerekekkel kommunikálni. Szerintem a következő időszakban is nagy szükség lenne az ő segítségükre, hiszen ez a különleges helyzet mindig felerősíti a problémákat.

A közösségi élmények is elmaradtak, nem véletlen, hogy például a középiskolások esetében már Covid-generációt említenek szakemberek, mert a felnőtté válást előkészítő élmények kimaradtak az ő életükből. Óhatatlanul szegényebbek lettek?

Kimaradtak olyan élmények, amelyek korábban teljesen természetes módon érintették a diákokat. A középiskolának amellett, hogy átad tudást, felkészít akár továbbtanulásra, akár szakmára, a másik feladata, hogy a diákok minél jobban megismerjék önmagukat, minél inkább tisztában legyenek a képességeikkel, az erősségeikkel, a gyengeségeikkel. Ennek a megismerési útnak nagyon fontos része az a rengeteg beszélgetés, az a rengeteg dolog, ami a tanítási órákon kívül is éri őket. Fontos a tudás, de talán kevéssé, mert azt egy céltudatos, igyekvő diák tudta pótolni. Azok a diákok, akik tényleg jó képességűek, vannak céljaik, szorgalmasak, fel tudták építeni a mindennapjaikat, én leginkább az érettségi előtt állókról beszélek, tudatosan tudtak készülni. Nekik akár segíthetnek is a mostani tapasztalatok, hogy a diáknak reggel nem kell utaznia, jobb bioritmussal tudja kezdeni a napot és hosszabban el tud mélyedni azokban a tantárgyakban, amit az iskolában a 45 perces ritmussal meg-megszakítanak.

Az önálló tanulás is előtérbe került, a felsőoktatásban ez is hasznos lehet.

Nagyon fontos kompetencia lehet az önállóbbá válás. Ha a tananyagot önállóan kell feldolgozni, a feldolgozás időszaka biztos nehezebb és lehet, hogy hosszabb ideig is tart, viszont ezért tartósabb is szerintem.

Az érettségi vizsgák zökkenőmentesen lezajlottak?

Szerencsére kevés diák maradt ki az eredeti időszakból, és ők is kaptak lehetőséget a pótlásra. Az érettségi vizsgák rendben lezajlottak mindenhol, nem hallottam különösebb problémáról. Nálunk meglepően jó eredmények születtek.

A tervek szerint a 2023–2024-es tanévtől majd felmenő rendszerben változnak az érettségi vizsgakövetelmények, a Nemzeti Pedagógus Kar is véleményezte ezt a javaslattervezetet. Van ezzel kapcsolatban már kikristályosodott álláspont?

A Nemzeti alaptantervből következően nyilván változniuk kellett az érettségi vizsgáknak is, de érdemes kettéválasztani a dolgot. Vannak egyrészt technikai változások az érettségin, azaz a pontozásban, a pontozás arányában, az írásbeli-szóbeli arányában, természettudományoknál, szerintem ezek mindegyike egészen biztosan pozitív érzéseket kelt az emberben.

A módosított NAT is felmenő rendszerben épp a mostani tanévben indult, az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamokat érintette. Adódtak ebből nehézségek?

Én nem kaptam olyan jelzést, hogy rendszerszerűen nehezebb és más lett volna a helyzet. A saját iskolámban kémiából és fizikából érkezett az a jelzés, hogy a csökkenő óraszám nem áll arányban a tananyagcsökkentés mennyiségével, tehát nehéz elvégezni az anyagot. Ezeket összegezni kell minden egyes iskolában.

A napokban egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a megújult Nemzeti alaptanterv révén még nem jutottunk el egyfajta egyensúlyi helyzetig, még nem lehet valódi változásról beszélni. Hogyan látja, mi hiányzik?

Még 2016-ban a Nemzeti Pedagógus Kar országos küldöttgyűlése kiadott egy javaslatot, hogy át kellene gondolni az oktatás céljait, meg kellene nézni, ezekhez a célokhoz milyen feladatok rendelhetők és biztosítani kell azokat a forrásokat, amelyekkel lehetővé teszik a célok elérését. Azt kértük, hogy egy erőteljesebb tananyagáttekintés után az ismereteket érdemesebb lenne jobban csökkenteni, és a hangsúlynak a mostanihoz képest nagyobb részében az ismeretfeldolgozás lenne a lényege, hiszen így fejlődhetnének leginkább azok a kompetenciák, amelyek a későbbi élet során mindenkinél fontosak lehetnek. Az első négy évfolyamon nyilván ez a megalapozása a későbbi tanulásnak, az olvasás-íráskészség, számolási készség minél pontosabb megismerése és minél jobb alkalmazhatósága, hiszen ha valakinél ez elmarad, akkor a későbbiek során nincs esélye arra, hogy megértse, megtanulja az anyagot. Nem is a konkrét tananyag a legfontosabb, hanem az út, hogy kialakuljon a tanulási készség. Nem biztos, hogy a konkrét 2021-es tudás lesz a legfontosabb 2035-ben, és ahhoz, hogy megszerezzük mindig az új tudást, a tanulási képesség feltétlenül szükséges. Én az arányokat bátrabban változtattam volna, de nyilván vannak az enyémtől, a mieinktől eltérő elképzelések is, én erre gondoltam, mikor nyilatkoztam.

Hogy mit is tanítsanak a pedagógusok az iskolákban, ennek kapcsán érdemes kitérnünk arra is, hogy egy napokban elfogadott jogszabály szabályozza a szexuális tartalmak megjelenítését az iskolákban, az oktatásban. Volt erről a Nemzeti Pedagógus Karon belül valamilyen belső véleménycsere?

Nem volt sem belső vita, sem egyeztetés ezzel kapcsolatban, de nyilván beszéltem én is igazgató kollégákkal, saját pedagógusaimmal, hogy hogyan látják ezt a helyzetet. Én nem érzékelem ezt olyan súlyú iskolai problémának jelen pillanatban, ami döntően befolyásolná akár az irodalomtanároknak, akár a történelemtanároknak, akár az osztályfőnököknek a helyzetét. Aki foglalkozott ezzel a témával, az sem népszerűsítette, és a szexuális felvilágosítást nem is feltétlenül az osztályfőnök, hanem a védőnő csinálta eddig az iskolákban.

2021-ben van ennek a fajta szexuális felvilágosításnak terepe a középiskolákban? Mert most a direktíva az, hogy ez szülői feladat.

Ez egy elég nehéz kérdés, mert ma a gyerekek is mások, és egészen biztos, hogy a szülők is egészen mások, akár mást is várhatnak el. Ebből vitát csinálni egy osztályon belül nagyon kényes kérdés.

Tavaly volt az UNESCO-nak egy felmérése, és ebből az derült ki, hogy világszerte komoly gondokat, lemaradást okozott a hosszú időn át tartó digitális oktatás. Elképzelhető, hogy sok iskolában majd szeptemberben szembesülnek a pedagógusok azzal, hogy mi is történt a diákokkal egy év alatt? A Pedagógusok Szakszervezete azt szorgalmazza, hogy a helyi tanterveket a következő tanévre fel kellene függeszteni és a felzárkóztatásra kellene koncentrálni.

Nem teljesen értek vele egyet, mert szerte az országban mások lehetnek a tapasztalatok. Az általános iskolások számára nagyjából másfél hónap maradt ki, a középiskolások számára volt ez érzékelhetően hosszabb. A tapasztalatok biztos, hogy mindenhol másmilyenek, én nem szívesen venném, ha a központi intézkedés azt mondaná, hogy most egy visszafogottabb évet csináljunk. Nem látom ennek a valódi elvégezhetőségét.

Valóban kevés a pedagógus?

Hiányoznak pedagógusok, ez már nem meglepő, van egy-két ezer betöltetlen pedagógus álláshely, és a következő tanévektől kezdve a helyzet a számokból kiindulva egyre súlyosabb lesz.

A pedagógus korfából adódóan, merthogy a pedagógusok fele ötven év feletti?

Igen, elsősorban ezekből a számokból lehet kiindulni, ha tervezni akarjuk a következő időszakot. Egyre több kolléga fog nyugdíjba vonulni, és nemcsak az iskolák, a fenntartók is egyre inkább aggódnak amiatt, hogy hogyan fogják biztosítani a feladatellátás sikerességét, hiszen nem nagyon növekszik azoknak a száma, akik pedagóguspályára állnak és ott is maradnak. A legpontosabb adat egyértelműen az, hogy aki gyakornokként elhelyezkedett ez intézményben, az leteszi-e a pedagógus 1-es vizsgát, hiszen aki ezt nem teszi le, az nem lesz ott a rendszerben a következő évben, és bizony 2300 fölé nem nagyon megy ez a szám. Ezért azt várni, hogy ez erőteljesen javulni fog, szerintem nem nagyon lehet. Viszont a nyugdíjba vonulók száma a következő évtől kezdve átlagosan hatezernél is több lesz, tehát évről évre nagy számú pedagógus fog hiányozni. Lesznek olyan régiók, ahol továbbra is lesznek pedagógusok, de összességében az országban súlyos pedagógushiány lesz, amin némiképp lehetne javítani, ha azok, akik végeznek pedagógusként, nagyobb számban el is helyezkednének pedagógusként, illetve akik a pedagóguspályán vannak, azok pedig ott is maradnának, mert mind a kettő jelen bérhelyzet mellett reális veszély.

Az idén 15 százalékkal többen jelentkeztek pedagógusképző intézményekbe, olyan 13 ezres ez a létszám, de volt ez 20 ezer is valamikor a 2010-es évek közepén, de elég nagy aztán az iskolákban a lemorzsolódás. A pályaelhagyók esetében elsősorban a bérek, illetve a munkaterhek motiválják őket, hogy inkább valami más pályát válasszanak?

Egy OECD-kimutatás azt vizsgálta, hogy a pályán lévő pedagógusok számára mik a legfontosabb kérdések. Ezekben az országokban a bér nagyon fontos kérdés, picit több mint 70 százalékban ezt mondták a legfontosabbnak. Magyarországon ez 81 százalék. Tehát jelen pillanatban az egyik legfontosabb kérdés, ha valaki gondolkodik a pályán, hogy milyen a bérpozíciója. A második legfontosabbak az adminisztratív terhek Magyarországon, de szerintem ez jelentősen javult a felmérés óta. A harmadik pedig az intézmények infrastruktúrája, hogy milyen körülmények között tudnak dolgozni. A bér egyértelműen az első kérdés volt, és bár nagyon sokszor hallottuk, hogy a pedagógusok bére emelkedett, ami nem is vitatható, több a fizetésünk, mint 2012-ben, de nem jó a fizetésünk. Amikor már ki kell egészíteni a pedagógusbéreket a garantált bérminimumhoz, azért az egy elgondolkodtató adat. Ha most már 200 ezres minimálbérről és 260 ezer forintos garantált bérminimumról beszélünk, ami nagyon szép dolog, akkor a kezdő pedagógusbérek 230 ezer forint körüli értéke nem biztat senkit sem arra, hogy nagyon erősen ezt a pályát kellene választania.

2013-ban indult az életpályamodell, ehhez kapcsolódott a bértábla, illetve a minősítési rendszer. 2021-re ez elolvadt az az emelés, ami évről évre jött a pedagógusok esetében?

Egyértelműen elolvadt. Az volt 2013-ban a cél, hogy az akkori egyszeri fizetésemeléssel, illetve az utána következő öt évben a tízszázalékos béremelésrészekkel a kezdő pedagógusbér nagyjából a minimálbér kétszerese legyen. Ez mára lényegében kevesebb, hiszen 2015 januárjától nem követi a pedagógusbér a minimálbér-emeléseket. Ez akkor 101 500 forint volt, ma 164 400 forint, ez körülbelül 65 százalékos visszaesést jelent ilyen értelemben.

Ez azt jelenti, hogy 60-65 százalékos béremelésre lenne most szükség?

Ha az a megcélzott bérpozíció a cél, amit akkor a kormány szerintem a pedagógusok számára nagyon is elfogadható módon bevezetett, hogy körülbelül ennyit ér egy pedagógus, akkor valóban ilyen emelés kellene. Nagyjából egyébként hasonló adat mutatkozna akkor is, ha a diplomás átlagbérhez való kapcsolatunkat vizsgálnák. Ha jó színvonalú oktatást szeretnénk biztosítani, akkor a pedagógus átlagbéreknek a diplomás átlagbér 84-86 százalékán kellene mozogniuk. Ez 2010-ben 55 százalék volt, a béremelések hatására ez a 2010-es évek közepére 74 százalékra felment, és ekkor viszonylag sokan jelentkeztek pedagógusnak. Jelen pillanatban azonban, mivel a piacon markáns béremelések történtek, ismét 60 százalék alá esett ez az arány. Minden adat azt mutatja, hogy a pedagóguspályán a már korábban jelentkező minőségi problémák mellett nagyon komoly mennyiségi probléma van.

A Nemzeti Pedagógus Kar küldöttgyűlésén további öt évre önt választották meg elnöknek. Mi az, amit erre az ötéves ciklusra vonatkozóan hangsúlyosnak és fontosnak tart?

A működésünkkel kapcsolatban azt fogalmaztam meg az ott lévő helyettes államtitkár uraknak is a végén, hogy sokkal inkább számítsanak a Nemzeti Pedagógus Karra, már a jogszabályok megalkotása előtt, a tervezés időszakában.

Ez eddig nem így volt?

A legtöbb esetben mi már akkor kaptuk meg a jogszabályokat érintő anyagokat, amikor már tervezet formájában volt, amikor már a változtatás lehetősége sokkal korlátozottabb. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy néha ezekbe az anyagokba kerül olyasmi is, ami éles vitát vált ki, és meg lehetett volna akadályozni a tapasztalatok beépítésével. A jogszabály biztosítja a véleményezési jogot a megalkotás és a módosítás során, én a megalkotás folyamatába a tervezés folyamatát is egyértelműen beleértem és bele is szeretném érteni. Nyilván a bérkérdésről már beszéltünk, mi ezt mindig a pedagógus-utánpótlás, a pedagóguspálya miatt mondjuk. Ezenkívül szeretnénk, ha az összes pedagógus ismét egybetartozna, valamiképpen egy pedagógus státusztörvény alá.

Nyitókép: MTI/Marjai János
A címlapról ajánljuk

×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018