Furcsa év volt a sportban is a 2020. Mivel elégedett és mivel nem?

Ha én elégedett lennék valaha is egy pillanatra, akkor nem lenne bennem az a belső motor, ami mindig magasabbra hajt minket. Talán az elégedettséget jelent, hogy a koronavírus-járványt sportszakmailag is meg emberileg is elég jól megúsztuk. Tudtunk még egy kicsit meccsre járni, tovább, mint Európában, és meg tudtuk tartani az utánpótlásban az edzéseinket nagyon szigorú feltételek mellett. Ami megint csak fontos dolog, mert hozzánk, a mi sporttelepünkre 3500 gyerek jár sportolni, és az ő sportolásukat biztosítottuk. Ez egy kicsit jó volt a szülőknek is, mert a gyerekek kitornászták meg kifutották magukat nálunk, és jó volt a gyerekeknek is.

De megúszták a koronavírust a Fradiban, vagy kivédekezték?

A legnagyobb energiát a labdarúgócsapatra fordítottuk. Abban a kivételes helyzetben voltunk, hogy 25 esztendő után ismét Bajnokok Ligájában tudtunk játszani, és közben bajnoki meccseink is voltak, nagyon kellett vigyáznunk a keretünkre, nehogy megfertőződjenek, ezért egy nagyon szigorú protokollt állítottunk föl. A játékosoknak a lehető legkevesebbet szabadott kimozdulni a háztartásukból, a sporttelepen volt egy szuperfolyosójuk, ahol megközelíthették a parkolóból az öltözőt, ahová más nem mehetett. A Ferencváros egyébként az összes sportágában elköltött néhány százmillió forintot a tesztelésre, aki fertőzött volt, azt azonnal ki tudtuk venni. Az öltözői rendet úgy állítottuk föl, hogy a lehető legnagyobb távolságra legyenek a sportolók, és amikor öltöztek, akkor maszkban voltak. Szabad téren, egy sátorban tartottuk a taktikai értekezleteket, ahol a fertőzésveszély a töredékére csökken. Nagyon sok komoly intézkedést hoztunk, az orvosunkat úgy hívják a játékosok, hogy a Covid-admirális, szegény ezt a gúnynevet kapta, de mégiscsak neki és az ő csapatának köszönhetjük azt, hogy kevés játékosunk fertőződött meg.

Hogy tudtak így utazni repülőgépen?

Amikor egy-egy sorsdöntő mérkőzésre mentünk, akkor két repülőgépet béreltünk. Nem lehetett kockáztatni, óriási sportsikerről és óriási pénzről volt szó. Ezért utaztunk úgy, hogy a labdarúgócsapat külön üléseken két sor elválasztással, a legszigorúbb maszkban, és az őket követő stáb, fizioterapeuták, szertárosok és a vezetőség egy külön repülőgéppel ment. Ez embert próbáló néhány időszak volt.

Milyen volt nézők nélkül végigélni ezt az egy évet?

Hát értük van az egész. Borzasztó! Lehangoló, és remélem, hogy soha nem tér vissza. És anyagilag is nagyon megrázó dolog, mert a Bajnokok Ligája csoportkörében kiváló csapatokat kaptunk ellenfélként, amelyekre nagyon sokan kíváncsiak lettek volna. Az újonnan épült Puskás Arénában közel 70 ezer ember előtt tudtunk volna játszani. Ha oda ennyi ember jegyet vesz, akkor a Ferencváros 4-6 milliárd forinttal gazdagabb lett volna. Volt ilyenfajta hátulütője is, nemcsak az, hogy nem tudtunk sok ember előtt játszani, hanem anyagi veszteség is érte a klubot.

Mit csinálnak ilyenkor a bérletesek? Visszaváltják, vagy azt mondják, hogy segíteni kell az egyesületet?

Nagyon sokan voltak olyan kedvesek, és ott hagyták a bérletüknek az árát. Most közel hatezer bérletesünk van az Üllői úti labdarúgómeccsekre, és körülbelül kétharmad arányban ott hagyták a pénzüket. Ezt a pénzt mi az Albert Alapítványba tettük be, amely a nehéz sorsú gyerekek sportolását segíti elő. Néhány évre ez az alap összeállt a szurkolók bizalma és nagyvonalúsága miatt.

A vízilabda is egy sikerágazata a Fradinak. Itt hogy tudtak működni?

A vízilabdacsapatunkból ott jó néhányan beleestek a betegségbe, ott van is formahanyatlás, és valószínű ennek tudható be, hogy az előző szezonban, amikor Bajnokok Ligáját tudtunk nyerni, akkor fizikálisan mindenki fölé tudtunk emelkedni, és most a fizikai előnyünk talán egy kicsit megkopott, de remélem, hogy a következő meccseken már meglesz. A labdarúgócsapatban elég jól megúsztuk. Volt néhány olyan csapat Európában, amely a nyájimmunitás felé mozdult el, mert mindenki megfertőződött. Volt erről egy vicc is. Játszottunk az Újpesttel, a meccs után az Újpestnek számtalan játékosa covidos lett. Aztán játszottunk a Kijevvel, ott is mindenki covidos lett. És akkor azt találták mondani a szurkolók, hogy nyilván a Fradinál van már a vakcina. De nem ez történt, hanem a Fradi rendkívül fegyelmezetten tartotta a szabályokat, és talán ez vezetett a sikerhez.

Hogyan tudják megtartani egy nagyon erős nemzetközi versenyben a játékosokat, edzőket?

Lehet ezt egy problémának is nézni, meg egy lehetőségnek is. Ha tőlünk elvisznek egy játékost, azt nyilván mi jó pénzért fogjuk eladni. Ha jó pénzért adjuk el, akkor legalább ilyen vagy jobb játékost kell igazolni ugyanannyi pénzből. Előkészítés kérdése és mi ebben nagyon sokan dolgoztunk, a vízilabdában is fantasztikus munka zajlik, már látom a következő év játékoskeretét, amelybe nagyon sok fiatal magyar játékos kerül majd be, és látom a labdarúgócsapatnál is ezt az előkészítést, hogy hogyan lehet majd az utánpótlásból, a magyar és a nemzetközi mezőnyből olyan játékosokat hozni, hogy jövőre sokkal erősebb ferencvárosi csapat legyen, mint amilyen az idén szerepelt a Bajnokok Ligájában.

Nevek vannak már az asztalán?

Vannak, de nem szeretnék beszélni róla.

Milyen fokban vannak ilyenkor a tárgyalások?

A szakmai stábnak kell elmondania, hogy mit szeretne. A labdarúgócsapatba négy, illetve nyolc pozícióra szeretnénk játékosokat hozni. A mi vezetőedzőnknek az az elve, hogy minden pozícióra két azonos képességű játékosnak kell rendelkezésre állnia, és így próbáljuk megerősíteni a csapatunkat. Nyáron nagyon rövid az átigazolási időszak és a felkészülési idő is, mert előselejtezőket kell játszanunk a Bajnokok Ligájába-jutáshoz. Ráadásul a Fradi – talán a sikerének ez az egyik titka – egy szisztémát játszik. Nagyon lehatárolt feladatkörök vannak, egy-egy játékosnak a pályán megvannak azok a zónák, ahol a játékosok mozoghat, és ezt meg kell tanulni. Ez egy külön tanulási folyamat, és nekünk ehhez időt kell nyernünk, ezért abban reménykedem, hogy két-három játékost meg tudunk szerezni még a télen, aztán nyáron a többieket, és be tudjuk őket illeszteni a következő csapatunkba.

Mi az, amivel a Fradiba lehet hozni regionális vagy világsztárokat? Mert pénzből lehet, hogy másnak többje van, mint a Fradinak.

A Bajnokok Ligájában nekünk volt a legkisebb költségvetésünk, olyannyira, hogy a második legkisebb költségvetésű csapatnak durván duplája, a harmadik legkisebb költségvetésű csapatnak már a triplája volt a költségvetése, mégis odakerültünk. Nagyon komoly előkészítő munka, nagyon komoly elemzés kell. Amikor egy játékost keresünk a Ferencvárosba, mi fél évig, egy évig nézzük, ha lehetőség van, akkor a helyszínen. A játékosokról föllelhetők adatok is, és ezeket ki kell elemezni. Nekünk a Hajnal Tomi vezetésével most már egy négytagú stábunk van, volt játékosokból áll, és kiváló munkát végez.

Egy dolog nem mérhető. Milyen a hozzáállása? Hogyan fog illeszkedni a Fradiba?

Most már olyan nagy nemzetközi kapcsolatrendszerünk van, hogy meg tudjuk kérdezni az abban az országban dolgozó ismerőseinket, hogy milyen karakternek gondolják azt a játékost. Nézzük az összes sajtószemlét, volt-e valami olyan kilengése, ami problémát jelent. Hozzátartozik a háttérországának a föltérképezése. De ez nem feltétlenül pénz kérdése. Egyrészt van szakmai előremenetel. Azért kevés olyan szakember van, mint Szergej Rebrov, aki szerintem fantasztikus munkát végez. Aztán az is hozzátartozik, hogy Budapest nagyon jó hely Európában. És a harmadik dolog, hogy nemcsak a fizetés, nemcsak az adózás, hanem a megélhetés Budapesten viszonylag kevés pénzbe kerül, ezért aztán ezek az emberek szívesen játszanak itt. És tegyük hozzá azt is, hogy a Fradinak van egy fantasztikus atmoszférája, nemcsak a klubban, hanem a stadionban is ez jól érezhető, és azért kevesen éltek meg ilyet ezek közül a játékosok közül. Hiába játszottak Norvégiában komoly szinten, mégis, amikor eljönnek Magyarországra, akkor azt érzik, hogy ez egy másik szint.

De azt hogy szokták megértetni, hogy nem csak egy nagy múltú magyar futballklubba, hanem egy különleges helyzetű klubba jön?

Elég, ha megnézzük a táblázatot, hogy ki hányszor nyert kupát és bajnokságot, akkor tudják, hogy Magyarországon a Ferencváros labdarúgásban „a klub”. Nekünk erről mért adataink vannak, kétévente megmérjük, hogy az embereket milyen sport érdekli leginkább, mi a sorrend: elsősorban a labdarúgás, aztán a kézilabda, utána talán jönnek a technikai sportok és aztán a jégkorong, a vízilabda, az úszás. Nekünk úgy kell sportklubot menedzselnünk, hogy az összhangban van az emberek elvárásával. Föl szoktuk mérni a Ferencváros kedveltségét is, és közelítjük a kétmilliót, ahol azt mondják az emberek, hogy lehet, hogy nem Fradi-szurkoló, de Fradi-szimpatizáns. A minket követő klub, mindegy is, hogy melyik, 640 ezer támogatóval rendelkezik. Tehát mi vagyunk Magyarország sportklubja, és ezt lassan a jelenlegi sporteredményeink is visszaigazolják.

Mit tudnak mondani annak a gyereknek, aki a Ferencvárosban kezd sportolni, de azt látja, hogy az első csapatban regionális vagy esetleg világszintű sztárok játszanak, akkor ő miért hajtsa ki a lelkét?

Azért, hogy kerüljön be oda, legyen jobb nálunk!

Van esélye rá?

Igen, van, mindenkinek van esélye. A sportban pont ez a szép, hogy nem számít a bőrödnek a színe, nem számít, hogy milyen vallású vagy, nem számít, hogy milyen családból jöttél, nem számít, hogy mennyi pénzed van, hogy mekkora a hátszeled és milyen ismeretséged van. A pályán kell megmutatnod, hogy te több vagy a másiknál, hogy te erősebb vagy, hogy te többet tudsz dolgozni, többet tudsz futni, hogy a közösségnek hasznosabb része vagy. Ott van a lehetőség, hogy a legjobbak közé kerüljenek. Aki a Fradiban bekerül a kezdőcsapatba, az egy kivételes ember kell hogy legyen, és ez kell hogy inspirálja az utánpótlásban nevelkedő gyerekeinket, hogy oda akarjanak kerülni, többek akarjanak lenni a mostani csapatban játszó többi játékosnál.

Saját utánpótlásra építve lehet világszínvonalú csapatot csinálni bármilyen sportágban?

Nagyon nehéz kérdés ez. Nekünk kötelességünk minden lehetőséget fölkínálni azoknak a gyerekeknek, akik a Fradiba jönnek, az utánpótlásba, hogy bekerüljenek az első keretbe, és erre nyitott kapuk vannak. Mindent megteszek értük, csak nekik is akarniuk kell, nekik is tehetségesnek, állhatatosnak kell lenniük, nekik is dolgozniuk kell ezen, többet, mint bárkinek, jobban kell akarniuk, mint bárkinek, és aztán ott van a lehetőség, hogy belőlük nagyon híres futballista, nagyon sikeres ember legyen. Egy példát szeretnék fölhozni, van nekünk egy futballistánk, Sigér Dávidnak hívják. Most 30 esztendős, 28 évesen került a Ferencvárosba. Előtte az NB II-es Debrecenben, majd a Balmazújvárosban játszott. Egy olyan karakter, aki „meghal a pályán” a győzelemért, és megkértük rá, hogy igazoljon hozzánk. Ezt a döntést meghozta, 28 évesen bekerült a Fradi kezdőcsapatába, magyar válogatott lett, és a Bajnokok Ligájában gólt rúgott. Ha az a kérdés, hogy a Ferencvárosba sikerül-e bekerülni, igen, sikerül olyan embereknek is, akik 28 éves korukig nem tudtak kiteljesedni. Tehát nálunk nyitva van a kapu, ott a lehetőség, csak akarni kel.

A nemzeti válogatottaknak jót vagy árt a külföldi játékosok jelenléte?

Szerintem jót tesz. Inspiráló nyomás van rajtuk, hogy többet kell teljesíteni, hogy nem nyugodhatnak meg, hogy az a Ferencvárosban nem jelent hátrányt, de előnyt sem, ha valaki magyar. Jól kell futballozni, és azért mi adunk a magyar válogatottnak jó néhány játékost, ami nagy büszkeség.

Egyéni sportágakban lesznek még nagy igazolások Kozák Danuta január 7-én bejelentett szerződtetése után?

Igazából erre sem készültünk, csak volt egy nagyon inspiráló beszélgetés a klubvezetés és Kozák Danuta között, és azt gondoltuk, hogy van közös jövőnk. A Liu-testvérek leigazolása például gyorskorcsolyában hasonló döntés volt, azt gondoltuk, hogy mi tudnánk együtt közösen nagyot alkotni. Szerintem Danutával is tudunk előrelépni, és mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy nemcsak a Ferencvárosnak, hanem a magyar olimpiai keretnek is sikeres versenyzője legyen és ott álljon majd magyarként az olimpiai dobogó legfelsőbb fokán és neki játsszák el a magyar Himnuszt. Ráadásul neki van reménye nem is egy olimpiai aranyat hazahozni, hanem többet is.

Lesz olimpia Tokióban?

Szerintem lesz. A vírus addigra már olyan alacsony szinten lesz, hogy lehet olimpiát rendezni.

Ha vissza lehet menni a stadionokba, mit gondol, még inkább családi esemény lehet, mondjuk, egy futballmérkőzés?

A régi stadionban olyan 8 százalék körül volt a hölgyek és a gyerekek aránya, ez most 20 százalék körül van. Persze nem vagyok maradéktalanul elégedett, mert a Barcelonánál ez 30 százalék. Ennek nagy jelentősége van, mert akik most kijönnek fiatal lányként is a meccsre, majd a gyerekeiket ki fogják hozni. Azok a gyerekek, akik már kint vannak Fradi-meccsen, majd a következő meccsen is kint lesznek, és amikor arról beszélünk, hogy családi esemény, akkor az egy örömforrás is kell hogy legyen. A Ferencváros nem egy belvárosi úri klub, hanem számtalan egyszerű, kétkezi munkából élő ember jár ki, aki nem minden esetben sikeres. Amikor ott ülnek egy meccsen és mi nyerünk, akkor hazafelé a villamoson, a buszon vagy a metrón azt mondják, hogy győztünk! Nem azt mondják, hogy győzött a csapatunk, nem azt mondják, hogy győzött a Fradi, hanem hogy győztünk! És ennek óriási jelentősége van a későbbiekben is, ha ezek az emberek erőt tudnak meríteni a pályán aratott győzelmeinkből. Nagyon sok embernek látom a boldogságát és a büszkeségét, amikor egy-egy meccsről hazamennek, és tehát nagyon várom már, hogy újra találkozzak velük nézőként.