Hol vagy pontosan most?

Olaszországban tesztelünk. A tesztelésnek a célja meg nyilván az, hogy a lehető legjobban felkészüljünk az új évadra. Egyelőre nagyon sok a kérdőjel a 2021-es szezon kapcsán, de ilyenkor az ember nem tud mást tenni, mint csinálja a dolgát, és aztán reménykedik a legjobban.

Maradsz a Hyundai-csapatnál?

Egyelőre nincs aláírva a szerződésem. Bizonytalanság övezi az egész sorozat helyzetét, az én helyzetemet is. Jó eséllyel lehet azt mondani, hogy jövőre is a túraautó-világkupa mezőnyét erősítem majd. Én nagyon szeretném a Hyundai-jal folytatni, mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy ez a felállás összejöjjön, de nagyon sok minden múlik majd a körülményeken, a járvány lecsengésén és azon is, hogy gazdasági szempontból melyik félnek hogyan lesz vállalható 2021.

Milyen autót teszteltél?

Az idei versenyautómat próbáltuk az első napon, a tervek szerint még néhány napot ráhúzunk majd.

Nagyjából hány kilométer a cél?

Az egyes napokon nagyjából 250 és 300 kilométernyi mennyiséget fogunk majd teljesíteni, a hétvégére közel leszünk szerintem az 1000 kilométerhez.

Milyen részleteket teszteltek az autón?

Nagyon nehéz volt az idei év, sok olyan apróság volt, amiről azt gondoltuk, hogy működni fog és mégsem működött. Vissza kell ellenőriznünk, hogy hol hibáztunk, és a következő szezon előtt mik azok az alapdolgok, amiket rendbe kell tennünk.

Mennyire tisztult le benned ez az idény, amelyet a 13. helyen zártál?

Csalódást keltő volt az idény, ugyanakkor furának is érződött. Későn kezdtünk, kevés versenyt teljesítettünk, az egész évad ritmusa teljesen más volt ahhoz képest, mint amit a korábbi években megszoktam. Akár holnapután kezdődhetne a következő szezon, nagyon szeretnék visszaülni a versenyautóba, és nyilván szeretnék előrelépni az idei teljesítményszintemről. Sok olyan apróság volt, ami bennünket is meglepetésként ért. Az autó nem feltétlenül működött úgy, ahogy szerettük volna, valószínűleg ez a gyengébben sikerült év is pluszban motivál, hogy visszaüljek az autóba. Ezek az érzések és gondolatok kavarognak bennem, és jön a karácsony, amit megint csak nem szabad elfelejteni. Versenypályáról járok versenypályára, nagyon sok időt töltök még mindig külföldön, ezért várom azt is, amikor hétvégén hazaérek, és a két kislányommal, Mirával és Annával, és feleségemmel, Johannával egy kicsit be tudunk zárkózni és élvezzük az ünnepi hangulatot.

Milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy ez az év nem úgy sikerült, ahogy szerettétek volna?

Nehezen indult az év. Gazdasági szempontból a Hyundai kicsit erősebben volt érintett, mint más, a sorozatban részt vevő gyártók, nem is tudtunk sajnos annyit tesztelni, mint amennyit kellett volna, pedig sok összetevő változott az idei évben. Más lett a motorvezérlő elektronika beszállítója, más lett a gumibeszállító, ezek olyan alapvető változást hoztak, amelyhez kell a teszt és a kilométer-mennyiség, hogy kiismerjük az autót. Egyszerűen túl későn vettük észre, hogy nem vagyunk azon a szinten, ahol lennünk kellene, és nem volt időnk rá reagálni.

Hogyan változott meg a tavalyi sikerekhez képest a hangulat, a dinamika a csapaton belül?

Amikor megy a szekér, akkor az ember könnyebben átlép nyilván olyan dolgokon is, ami nem olyan, amilyennek szeretné, aztán amikor jön egy vártnál gyengébb szezon, akkor ezek az alapdolgok is néha túl lesznek dimenzionálva. Én azt érzem, hogy sok olyan apróságot úgy helyre tudtunk tenni, aminek következtében biztos vagyok benne, hogy a következő évadunk sokkal sikeresebb lesz.

Csalódtál valakiben?

Nem. Nyilván mindenki próbálta magából kihozni a legtöbbet. Én sem futottam tökéletes évadot. Mindenki csalódott egy kicsit, de ennek sem volt egyértelmű felelőse.

Szépségtapasznak megfelel, hogy te voltál a legjobb hyundaios?

Ez őszintén szólva nem sokat ér. Ebben a sportban a csapattárs mindig az első ellenfél és az alap célkitűzés, hogy a legjobb legyek azok közül, akik ugyanolyan technikai háttérrel rendelkeznek. Az idén sikerült, de összességében túl gyenge volt ez az év ahhoz, hogy ezt szépségtapaszként fel tudjam fogni.

Az mennyit számít, hogy Tassi Attila mögött végeztél?

Viccelődtünk ezen Atikával, mert van már olyan baráti viszony közöttünk, hogy ezeket nevetve tudjuk kezelni. Azt kérdezte tőlem, hogy milyen érzés egyébként a legjobb magyarral utazni? Én mindig nagyon szurkoltam Atikának, versenyzett a csapatomban is, lassan öt éve ismerem, és őszintén tudok örülni az ő sikerének.

Mennyire számított ez szerinted teljes értékű versenyszezonnak?

Ha a versenyek számát nézzük, akkor nem volt teljes értékű a szezon, viszont ha a mezőny minőségét nézzük, akkor szerintem nem volt sokkal rosszabb, mint a korábbi években. A bajnoki cím idén is tekinthető teljes értékű bajnoki címnek.

Mennyit változott a viszony más pilótákkal?

Az idei évben más szegmensében tartózkodtam a mezőnynek a futamok nagy részében, és más versenytársakkal találkoztam a pályán, ezért új embereket ismertem meg egyre mélyebb szinten, kicsit bővült így a rálátásom a mezőny összes tagjára.

Mennyire kellett egyébként a távolságot tartanotok egymástól?

Teljesen el voltunk határolva egymástól a versenyhétvégeken. A versenyzőeligazítás is videokonferencián ment, ki volt mondva, hogy minden versenyző saját csapatát tekinti az ő csoportjának és más csoportbéliekkel nem létesíthet fizikai kapcsolatot, de még a beszélgetés szintjén is elég szigorú szabályok voltak.

Egy olyan szezonban, amely dobogós eredményt sem hozott, ki lehet-e emelni valamilyen fénypontot?

Nekem a slovakiaringi volt egy erős hétvége, ahol szerintem tudtam volna futamot nyerni vagy legalább a dobogón végezni, ha nincs a szerencsétlen ütközés a rajt után. Ott nagyjából azon a szinten teljesítettünk, ahogy az elvárható lett volna.

Mikorra egyenesíthetnek ki a kérdőjelek a 2021-es szezonra?

Ez jó kérdés, szerintem január második fele, február eleje. Nagyjából az lesz az az időszak, amikor a járvánnyal kapcsolatban is lehet már tervezőbb üzemmódba váltani.

A promóter mennyi információt adott 2021-ről?

A sajtóban magjelent a 2021-es versenynaptár, ami májusban indul, de ezt is helyén kell tudni kezelni, mert az idei szezonban is megvolt a versenynaptárunk, és aztán két héttel az első versenyhétvége előtt jelentették be, hogy mégsem azon a pályán fogunk versenyezni.

A Hungaroringen egyszerre tartották a versenyt a kamionos Európa-bajnoki sorozat viadalaival, volt is ebből fennakadás, persze nem a WTCR kárára. Mennyire ítélted sikeresnek ezt az ötletet és a megvalósítást?

A megvalósítás borzasztóan nehéz volt. A Hungaroring olyan helyszín, ahol az atmoszféra és a hangulat miatt már önmagában versenyzőként érdemes jelen lenni eredménytől függetlenül. Nyilván nézők nélkül ez fura volt nemcsak nekem, hanem Kiss Norbinak is. Remélem, hogy ez a formátum, meg ez a lehetőség fennmarad a következő szezonban is, és egy versenyhétvégén tudunk örömet okozni a magyar közönségnek.

Ezek szerint rendszeresen erősítitek is egymást?

Persze, Norbival is hasonló a viszony, mint Tasi Atikával, sőt, Norbit már több mint tíz éve ismerem, nagyon nagyra tartom mint versenyzőt, és figyelemmel is követem a ténykedését, és nagyon örülök neki, hogy ennyire sikeres évadot produkált.

Ő lett itthon az év autóversenyzője. Ilyen szempontból van köztetek rivalizálás?

Nem sok értelme lenne, mind a ketten abban a helyzetben vagyunk, hogy a saját kategóriánkban eljutottunk oda, ahova szerettünk volna. Ő őszintén tud örülni az én sikereimnek én is teljesen őszintén tudok örülni az ő sikereinek, és kifejezetten örültem neki, hogy Magyarországon most ezt a címet ő kapta meg, mert régóta rászolgált már.

Ebben az évben fontos szerepe volt még a Hungaroring E-Sport-bajnokságnak, hiszen a győztese a csapatod, a M1RA pilótája lehet jövőre. Hogyan zajlott a kiválasztás?

Már régóta megfogalmazódott bennem a vágy, hogy egy komolyabb szimulátorbajnokságot szervezzek, és összegyűjtsem Magyarországon a tehetséges szimulátorosokat, mert közülük van nagyon sok olyan is, aki ha lehetőséget kap, akkor szerintem hasonló pályát tudna befutni, mint én is. Miután megnyertem a tavalyi évadot a túraautó-világkupában, azt éreztem, hogy most szükséges egy következő szintre lépni, és február-március környékén Bári Dáviddal eldöntöttük, hogy csinálunk egy ilyen bajnokságot, és szerintem nagyon jól sikerült. Az online versenyen nagyon sokan vettek részt, és az eredeti terv az az volt, hogy az öt legeredményesebb online versenyzőt visszük a következő körbe, aztán úgy voltunk Dáviddal, ha lúd, akkor már legyen kövér, és úgy döntöttünk, hogy kibéreljük két napra a Hungaroringet, a legjobb versenyzőnek lehetőséget adunk arra is, hogy versenypályán mutassa meg, mit tud. Számomra borzasztóan érdekes volt végigcsinálni, megint csak rádöbbentem arra, hogy milyen gyorsan telik az idő, mintha kis túlzással tegnap lett volna az, amikor én kaptam ilyen lehetőséget.

Mekkora volt az eltérés a szimulátoros eredmények és a pályaeredmények között?

A szimulátoros eredményeket helyén kell kezelni, a cél mindig az volt, hogy olyan képet kapjunk a résztvevőkről, amely alapján ki tudjuk deríteni, hogy hosszú távon kiben rejlik a legtöbb potenciál. A legjobb ötnél volt olyan résztvevő, aki már rendelkezett versenyautós tapasztalattal, volt, akinek még jogosítványa sem volt. Úgy próbáltuk megszervezni a kiválasztási folyamatot, hogy soha ne az adott köridő jelentse a döntő referenciát.

Ez egy egyszeri alkalom volt, vagy néhány év múlva érdemes lesz megismételni?

Az én célom az, hogy mindenki részt tudjon venni ebben a szimulátorbajnokságban, aki Magyarországon érdeklődik autósport iránt. Közel ötezres közönségünk volt az első alkalommal a Hungaroring E-Sport-bajnokságon, de hát van még rengeteg fiatal Magyarországon, aki érdeklődik az autósport iránt.

Jövőre is folytatódhat?

Ez jó kérdés, a technikai sportoknak mindig az a nehézsége, hogy finanszírozni is kell egy versenyszezont. Én bízom benne, azzal, hogy én az egész program mögött állok, Magyarország igenis rendelkezik létjogosultsággal, hogy kineveljen egy következő Michelisz Norbertet, és ha elég korán felismerjük ezt a lehetőséget, akkor megteremthetjük annak a hátterét, hogy nemcsak egy, hanem öt-hat vagy akár nyolc-tíz olyan embert is elkezdünk nevelni, aki aztán simán elérhet majd ugyanilyen eredményeket, mint amilyeneket én. Ezt a folyamatot szeretném kicsit intézményesítve elindítani.

Ebben a szezonban is sokat hallhattak a Forma–1-es közvetítések alatt. Mennyire volt élvezhető a szezon úgy, hogy majdnem végig tudtuk, a Mercedes mennyire domináns és hogy ezen belül is Hamiltonnak milyen előnye van?

Szerintem Lewis Hamilton teljesen megérdemelten nyerte meg a hetedik világbajnoki címét idén. Szinte hibamentes évadot futott, és azért messze nem volt annyira könnyű dolga, mint amit sokan sejtenek. Mindig ott volt Valteri Bottas, a csapattársa, és Max Verstappen is, aki bizonyos helyzetben azért borsot tudott törni a Mercedesek orra alá. Ez a dominancia elsősorban annak köszönhető, hogy Lewis Hamilton talán élete egyik legjobb szezonját futotta.

Már az előző idényekben sem kellett nagyon szégyenkeznie. Mondjuk, húsz futamból van nála egy rontott, és ezt a többiek nem nagyon mondhatják el magukról.

Lewis Hamilton szintet lépett idén, mert a korábbi években azt láthattuk, hogy a szezon első harmadában, felében néha küszködik és többet hibázik, ezt a hiányosságot idénre kiküszöbölte. Nagyon meggyőző volt a teljesítménye a szezon első pillanatától kezdve. Nehéz úgy izgalmas szezonról beszélni, hogy a győztes megvolt három-négy versenyhétvégével a vége előtt, és a többieknek végig csak elméleti esélyük van a világbajnoki címre. A Mercedes az első pillanattól kezdve dominált, így nem ez volt az egyik legizgalmasabb Forma–1-es szezon, pedig a hozzávalók meg lehettek volna hozzá. Ha Bottas egy kicsit tovább fenn tudja tartani a nyomást Hamiltonon, vagy ha Max Verstappen nem rögtön technikai hibával indít, akkor lehet, hogy a szezon képe egy kicsit másként alakult volna. Én abban reménykedem, hogy az a forma, amelyet a Red Bull mutatott az idei utolsó versenyhétvégén Abu Dzabiban, jó alapja lehet a 2021-es évadnak, és sokkal szorosabb párharcot látunk majd a Mercedes és a Red Bull között.

Ez inkább remény vagy realitás?

Ez nagyon jó kérdés. Nem akarom elvenni a nézők kedvét egy izgalmas 2021-es szezontól, de ha tippelnem kéne, akkor megint csak a Mercedes és Lewis Hamilton lesz a fő esélyes a világbajnoki címre.

Hogyan tovább a Ferrarinál? Milyen változásokat látsz szükségesnek azon túl, hogy Vettel megy, és Carlos Sainz érkezik Leclerc mellé?

A tesztek után én nem hittem el, hogy a Ferrari ennyire gyenge. Nagyon sajnáltam, mert a Forma–1-nek szüksége van arra, hogy egy olyan múltú csapat, mint a Ferrari sikeres legyen és egyes versenyhétvégeken futamgyőzelmekért tudjon harcolni, de idén ettől borzasztóan messze volt. Leclerc túlteljesítette azt, amit az autó tudott. Nálam Hamilton és Verstappen mellett Leclerc volt a harmadik ember, ha rangsorolnom kellene a versenyzői teljesítményeket. Messze elvárhatón fölül teljesített, és Sebastian Vettel esetében pedig ugyanez igaz, csak a negatív irányban. Nagyon kíváncsi leszek, hogy újra feltalálja-e önmagát jövőre az Aston Martinnál. Carlos Sainzől meg sokat várok, már az elmúlt két évben nagyon meggyőzően és kiegyensúlyozottan versenyzett. Ismerve a habitusát meg az elszántságát, nem lesz elfogadható saját magával szemben, ha, mondjuk, a harmadik-negyedik-ötödik versenyhétvégén Leclerc mögött tud teljesíteni az időmérőn és a futamon.

Nálad ki volt az öt legjobb 2020-ban? Hamiltont, Verstappent és Leclerc-t említetted, ki fér bele még az ötbe?

Perez és Gastly. Legszívesebben George Russellt is megemlítettem volna, a tehetségét tekintve ott van a legjobbak között, de az ő esetében még várni kell a következő lépcsőfokra, amikor nem a mezőny leggyengébb autójával és nyomás nélkül kell teljesítenie.

Meghatározó momentum volt Romain Grosjean óriási balesete Bahreinben. Te közvetítetted Wéber Gáborral azt a futamot élőben. Mi az, ami a leginkább megmarad ebből a balesetből?

Ami megmaradt bennem, az a becsapódás pillanata. Vannak olyan helyzetek, amikor az ember ösztönösen tudja, hogy baj van. Láttam az autót keresztbe csúszni a pályán és hatalmas lángok között nagyon nagy erővel becsapódni a szalagkorlátba, akkor sejtettem, hogy valami borzasztóan komoly dologról van szó. Versenyzőként mindig egy kicsit kétségbeesek, amikor lángokat látok autó körül. Ha jól emlékszem, akkor eltelt három-négy perc, mire mi is ki tudtuk bogozni, hogy melyik versenyzőről is van szó, és amikor láttuk, hogy ott ül az orvosi kocsiban, az hatalmas megkönnyebbülés volt. Egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy távoli hozzátartozója Romain Grosjeannak, aki őszintén aggódik azért, hogy kiszálljon az autóból és megússza ezt az esetet sérülések nélkül. Versenyzőként én is sokszor abba a hibába esek, hogy alábecsülöm a veszélyt. Nagyon modernek ezek a pályák, biztonságos sztenderdeknek kell megfelelniük, de olyan sebességek jellemzők a Forma–1-re meg a modern autósportra, hogy ilyen nagy erejű becsapódásokra, amelyek egy másodperc törtrésze alatt előfordulhatnak, nagyon nehéz úgy készülni, hogy minden esetben megúszhatók legyenek nagyobb sérülés nélkül.

Hogy élted meg azokat a pillanatokat és mennyire kellett figyelned arra, hogy mégiscsak élő adásról van szó, tehát szakkommentátorként kell helytállnod?

Ez volt a legnehezebb része, mert én elsősorban még mindig tévénézőként látom magam, amikor Forma–1-es futamot nézek. Otthonról az ember sokszor azt gondolja, és én is így voltam ezzel, hogy néha előbb felismer dolgokat, mint a kommentátor, de amikor ott ül az ember, akkor teljesen más helyzetben van, és nekem sincs még annyi rutinom, hogy ezt a kapcsolót a fejemben át tudjam rakni nézőből szakkommentátorb. Ösztönösen tévénézőként jajdulok fel és reagálok, mondjuk, egy ilyen balesetre, de Wéber Gábor kellően rutinos ahhoz, hogy mindig, amikor tőlem jön egy ilyen ösztönös reakció, akkor megszólal, így hirtelen én is ráeszmélek, hogy hol vagyok, mi a feladatom, de azért nem mindig egyszerű.

Daniel Ricciardo mondta, hogy neki túlzás volt, hogy állandóan ismételgették a sokkoló látványt. Ugyanakkor arról nem nagyon esett szó, hogy ez tulajdonképpen Grosjean hibája volt. Szerinted ez ilyenkor elnézhető?

Mi beszéltünk róla az adásban, ez egy olyan mértékű figyelmetlenség, ami nem feltétlenül fordulhat elő ilyen szinten. De amikor elkövet valaki egy ilyen hibát, saját magát bünteti vele, és én inkább sajnáltam, mert amikor egy apróbb figyelmetlenségből életveszélyes sérüléseket szenvedhetett volna, akkor sokkal fontosabb ráeszmélni arra, hogy megúszta. Biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, hogy ő követte el a hibát. Méltatlan befejezése lehet ez Romain Grosjean Forma–1-es pályafutásának, de mégis örülök annak, hogy nem lett komolyabb következménye.

Mennyire lepett meg az, hogy gyakorlatilag ebből a szezonból az jön le, hogy sok Forma–1-es csapatnál a csapattársak tényleg kimondottan jó viszonyban vannak?

Ez egy nagyon összetett kérdés. Nincs egyértelmű válasz. Minél esélyesebb vagy a világbajnoki címre, szerintem annál nehezebb jó kapcsolatot fenntartani a csapattársaddal, mert ahogy növekszik a tét, úgy növekszik az érdekellentét is. Egy középcsapatnál vagy egy olyan csapatnál, amelyik a mezőny végén van, előbb megérti azt, hogy a csapatérdeket kell követni. A Forma–1 igenis egy piranhaklub, mondhat bármelyik versenyző bármit, annak van olyan része, amely PR és van olyan része, amelyet aztán másképp gondol, és ez a valóság.

Mindenesetre olyan nem volt ebben az évben, mint Hamilton és Rosberg között, akiknek borzasztóan elmérgesedett a viszonyuk.

Igen, az is teljesen érthető, hogy Hamilton miért nyilatkozik pozitívan Bottasról, érdeke, hogy Bottas a csapatnál maradjon, mert az utóbbi évek tendenciája egyre inkább azt mutatja, hogy ha ő megcsinálja a saját dolgát, akkor Bottas előtt végez a szezon végén, és ez versenyzőként mindig egy egyszerűbb helyzet, mint azok a pillanatok, amelyeket Rosberg ellen kellett megélnie.

Mennyire lehet demoralizáló az ilyesmi?

Egy csapaton belül mindig legyenek tiszták a viszonyok és mindig legyen őszinte az információáramlás a csapat irányából a versenyzők felé. Ha ez megvan és egyik versenyző sem érzi azt, hogy hátrányban lenne a csapattársához képest, onnantól lehet maximumon pörögni. A gond mindig ott kezdődik, amikor egy versenyző elkezd azon gondolkodni, hogy egy csapat a társát favorizálja. Ez enyhén demoralizáló, és a pillanat hevében nagyon nehéznek tűnnek sokszor ezek a helyzetek, de én biztos vagyok benne, hogy Lewis Hamilton is, ha visszatekint 2007-re Fernando Alonso ellen, vagy 2013-tól ’16-ig arra a négy évre Nico Rosberg ellen, akkor azt fogja mondani, hogy ő ezektől a csapattársaktól csak jobb versenyző lett. Innentől kezdve Hamilton már sokkal pozitívabban tud nyilatkozni a Rosberggel való viszonyáról.

Már Rosberg sem neheztel annyira Hamiltonra. Nyilván könnyebb a helyzete, ’16-ban mégiscsak világbajnok lett a lehető legerősebb csapattárs mellett.

Rosberg szerintem érezte, hogy enyhe lemaradásban van tehetség viszonylatában Hamiltonhoz képest, de nagyon okosan játszotta ki az erősségeit, akár politikai színtéren, csapaton belüli játszmák tekintetében. Én Rosberget nagyon szimpatikus személyiségnek tartom, aki igenis elérte azt, amit mindig el akart érni egy papíron erősebb csapattárssal szemben, és azért mutatja ez Rosberg intelligenciáját meg a megfelelő helyzetértékelését, aminek következtében megérdemelten lett világbajnok 2016-ban.

Ami 2021-et illeti, minden idők leghosszabb szezonja jöhet, ha valóban meg tudják tartani a 23 futamot. Mire számítasz?

Az a megérzésem, hogy a McLaren és Daniel Ricciardo jövőre egy kiegyensúlyozottan dobogóra esélyes kombináció lesz. Nekem a McLaren 2021 sötét lova, akár pályázhat arra is, hogy a Mercedes mögött, a Red Bullhoz hasonló szinten teljesítsen majd.

A saját szempontodból milyen 2021-es évvel lennél elégedett?

Olyannal, mint amilyen 2019 volt. Annyira különleges, kábítószerszerű hatása van annak az élménynek, amin akkor átmentem. Malajziában egy dolog motoszkált bennem, hogy ezt szeretném még egyszer átélni, és szeretnék még egyszer olyan helyzetbe kerülni, hogy bajnoki címért tudjak harcolni.