Nem érzi úgy, hogy keveset játszik?

Tavaly négy előadásom volt, most az irodalmi esttel együtt három. Lehetne több. Jövőre több ígérkezik, de elvagyok vele, mert közben tanítanom is kell a Kaposvári Egyetemen, az a fő munkaterületem most.

Gyakran mond nemet felkérésekre?

Attól függ. Bizonyos lemondások miatt nem is nagyon próbálkoztak, mert lehet, hogy nagyképűnek tartják azt a hozzáállást, hogy nagyon megnézem, miben vállalok mit. Nem kell mindenáron színésznek lenni. Csak akkor, ha annak komoly értelme van, felemelő, ünnepi ereje.

Most nem tagja egyetlen társulatnak sem. Nem hiányzik? Hiszen évtizedeken keresztül szorosan kötődött hát olyan társulatokhoz, mint a Kaposvári, a Katona, a Radnóti, a Nemzeti Színház, a Művész Színház.

Nagyon jó társulatok voltak, tagadhatatlan.

Ez nem hiányzik?

Szívesen megyek jó társulatba. A jó társulati lét nagyon fontos.

A társulat nélküli színész, az egy kicsit olyan magányos színész, nem?

A magányos színésszel nincs baj.

Merthogy egy kicsit egyébként is magányos szakma?

Az öntörvényű színésszel van baj az én meglátásom szerint, mások szerint azzal sincs baj. Ha az ember magányos, attól még a feladatokban találhat arra a színdarabra vagy filmre erős társulattá összekovácsolódott közösséget. Az sokszor erősebb tud lenni, mint egy olyan társulat, amelyik tulajdonképpen nem is társulat, hanem tb-kifizetési környezet.Nem is érdekli őket, hogy mi folyik a színházban. Annál többet ér az, hogy az ember magányosként jó feladatokban vállal szerepet.

Beszéljünk a jó feladatokról. A legutóbbi januári bemutatója, a Legyetek jók, ha tudtok a Pesti Magyar Színházban, és beszélt arról több helyütt is, hogy különösen fontosnak tartotta, hogy Budapesten is színre kerüljön ez a darab.

Igen. Székesfehérváron volt az országos ősbemutatója, a budapesti ősbemutatója most itt lett nálunk. Nagyszerű darab, jobb, mint a film, olyan dramaturgiai ereje van. Én Szent Ignácba szerettem bele, azt szerettem volna eljátszani.

Akit most Elekes Péter játszik az előadásban.

Igen, és remekül. Azt mondta, Szami, ez annyira a tiéd, hogy én ezt nem játszom el, játszd el te. Aztán így alakult. Egészen különleges előadás, nem szeretnék mondani nagy mondatokat, mert még az ördög nem alszik. Egyelőre csak nagyon örülök, hogy van, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a budapesti ifjúság és a családok megnézzék.

Azért nem feltétlenül gyerekelőadásról van szó. A színlapon ott is van, hogy 12 éven felülieknek.

Igen. Sőt, sokan azt mondták, hogy magasabb korhatárt kellene szabni. Szerintem a mai világban az interneten meg tévécsatornákon borzalmakat néznek a gyerekek, nem beszélve az idézőjelbe rakott gyermekirodalomról, úgyhogy jó, ha fegyelmezett környezetbe jönnek a gyerekek, családtagokkal vagy minőségi tanárokkal.

A Legyetek jók, ha tudtok siker máris a Pesti Magyar Színházban, és szervezés alatt van, hogy az előadást elvigyék Csíksomlyóra, éppen a pápalátogatás idején.

Ez nagyon helyes gondolat. Odaillik a két nagy találkozó, a pápalátogatás és a búcsú közé. Szervezés alatt van, hogy végül megvalósul ez, még nem tudjuk, reménykedünk benne. Egy biztos, hogy nekünk is van ilyenünk, volt is, Regőczy atya, most itt van nekünk Csaba atya, akinek a története az ez. Ott is volt a premieren.

Böjte Csaba.

Igen, és Csabának is az a véleménye, hogy annyi ember lesz, hogy programok kellenek, hogy ne kóvályogjanak napközben.

A jó és a rossz egyfajta választás kérdése?

Persze, a jó és rossz evidencia, de hogy melyikkel kötök szövetséget vagy melyiket távolítom el magamtól, az az én szabad akaratomon múlik.

De hol a jó és hol a rossz? Ez feltérképezhető?

A jó és a rossz az evidencia. Itt Európában talán most veszendőben van és a nyugati halálcivilizációban, de az élet kultúrájában a jó és a rossz az evidencia. Jó az, ami az Istennek jó, rossz az, ami az Istennek rossz. Ha ezt az alapkultúra-meghatározást eldobom, akkor máris elveszítem a személyiségem építését és rogyok az egyéniség maflaságába. Az egyéniség hányódik ide-oda az ideológiák között, a személyiség meg tudatosan követi az egyetemes értékrendet. A személyiség tudja, hogy van fölötte egy princípium. Az ő törvénye alapján közösségbe vágyik, közösséget formál, és megpróbál visszatérni oda, a talentumait kiteljesítve, ahonnan kiindult, mert ő a kezdet és a vég, alfa és az ómega. Isten azt mondja, én veletek leszek minden nap a világ végéig, és velünk van. Ott az Úr imájának a centruma: add meg nekünk a mindennapi kenyerünket ma, és ő magát adja a kenyérben. Az döbbenetes, hogy Ferenc pápa előbb érkezik a történelmi Magyarország területére, mint a 2020-as eucharisztikus találkozó színhelyére, amire még nem tudjuk, hogy eljön-e. De Balázsfalvára elmegy, és a görögkatolikusokkal szentmisét mutat be, ez micsoda jel. Azt mondja, hogy emberek, lehet visszajönni és egységben, itt az eucharisztiában egységben tudunk lenni. Aztán elmegy Csíksomlyóra. Nem sokan értették, hogy hogy lehet az, hogy nem a búcsúkor megy el? Hát nem szégyeníti meg az unitáriusokat. Ugye miért van a csíksomlyói búcsú? Mert a Hargita mezőn összecsaptak, magyar a magyart ölte. A katolikusok és az unitáriusok. Ez magyar szent korona területén történt meg, és ha elmegy a csíksomlyói búcsúra, ami a katolikusok győzelmének a következménye, akkor megszégyeníti az unitáriusokat. Inkább egy héttel korábban megy, és ezzel is jelzi, hogy vissza lehet találni, itt az eucharisztia ölelésében várunk benneteket, várjuk az áldott állapotot, hogy minél többen megvalósítsuk az Úr imájának a lényegét: add meg nekünk a mindennapi kenyerünket ma, és ő adja.

A jó színdarab voltaképpen a jó és rossz küzdelméről szól??

A dráma a jónak és a rossznak az ütköztetése. Ez a konfliktus. Ha a cselekvésnek nincs önmagán túlmutató természet fölötti célja, akkor a cselekvés az csak valós, azaz profán, de ha van önmagán túlmutató természet fölötti célja, akkor a cselekvés igaz, azaz szakrális. Tehát a jó cselekvés mindig szakrális. Most az a nagy baj, hogy nem a jót, az igazat, a szépet, az istenit célozza meg az emberiség, hanem a vele szembehelyezkedőt, az alját, a rosszat. Most úgy tűnik, hogy az elvtárs után jön a kortárs. Nem a jó a rosszal ütközik, hanem a nem tudom, milyen trendi a nem tudom, milyen trendivel csavarodik. És akkor hogy lesz ott katarzis? Összekeveredett sok minden fogalom az emberiségben. A természet sóvárogja, várja már azt, hogy Isten gyermekei ezt a paradicsomi környezetet nehogy már elpusztítsák véglegesen, mert efelé tartunk, ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy mi a jó és mi a rossz. Jó-e a forgalmi rend, a táblák? Hát persze, különben összemennek állandóan a közlekedők. Ha nem fogadom el, hogy a stop-tábla az jó, akkor figyelmen kívül hagyom és abból karambol lesz, az nem katarzissal végződik, hanem valami nagy kataklizma lesz a vége. Tehát ez nem mindegy.

A Legyetek jók, ha tudtok című darabban is jó és rossz küzd, és az ördög mindig ott kísért. Mi a legnagyobb kísértés a színészi pályán, a siker?

Az nagyon nagy kísértés. A sikert jól feldolgozni éppen olyan nehéz, mint a bukást feldolgozni. Sokszor a bukás fejbevágása jobban kiegyenesíti az embert, mint a sikernek esetleg a túlbillenése.

Az ön színészi pályáján voltak ilyesfajta kísértések?

Hajjaj. Jó ideig nem tudtam feldolgozni jól a sikert, és sok színész nem biztos, hogy jól kezeli. A kényelem vagy az élvezet örömei elhatalmasodnak, és akkor az ember kisiklik.

Volt ilyen választóvonal a pályáján?

Persze! Még azt is elhittem, nem lehet eljátszani drogost úgy, csak ha az ember kipróbálja. Kétszer voltam a pokol kapujában, meg is szólított, hogy ne lépjek tovább. Valakik nagyon jól imádkoztak értem. Ha akkor nem tartok mély bűnbánatot és nem találom meg az igazi orvosát ennek a túlhajszolt életállapotnak, akkor az ember nem tudja rendbe tenni magát. Bármilyen szenvedélyből igazából csak az isteni orvoson keresztül lehet kijönni, és én ezt katolikus hitemben megtaláltam, azóta napi szentmise, szentáldozás nélkül nem tudok élni és nem is szeretnék élni, mert akkor talán áldott állapotban vagyok a magam gyarlóságaival, mégis van egy belső erős iránytűm, amely nehéz helyzetekben igenre igent mond, nem remeg nemet.

Úgy gondolta egy időben, ha színészként drogost játszik, akkor ki kell próbálni ezt is.

Igen, ez egy nyugati trend.

A színésznek mindent meg kell élnie?

Nagy baj volna, mert akkor nem lehetne máshogy eljátszani nagy Shakespeare-királydrámákat, csak úgy, hogy az ember kipróbálja az ölést. Sok mindenből lehet építkezni, de a megtapasztaló élet nem bölcs élet, mert az jót, rosszat megtapasztal. A szemlélődő élet a magasabb rendű élet, mert jót, rosszat szemlél, de csak jót akar megtapasztalni. És ha történik vele valami rossz, azt próbálja rendbe tenni. Nem kell mindent tudni, mindent szeretni kell. Szemlélni kell mindent, és amikor az ember látja a jót, akkor azt valósággá kell váltani, igyekezni, a rosszat meg el kell kerülni, de ha megtörténik, azt meg ki kell javítani.

Amikor tanít a Kaposvári Egyetemen, mi az, ami tanítható egy egyébként sokak számára tanulhatatlannak tűnő szakmából?

Vannak szakmai fogások, amelyeket meg lehet tanítani és meg is kell tanítani, de a szívre nevelni kell, az agyra okítani. A kettő együtt a tanítás. És itt van bajban az emberiség, hogy oktatni akarják. Most például bizonyos kortól már nem kell morál, ott csak tölteni kell bele a tudást. Ez hülyeség. Az okítás nem teljes cselekedet, tanítani kell a szívre, egyetemes morál szerint kell ráépíteni a bölcseletet. Morál és bölcselet. Ez a kultúra, ennek az összefonódása a harmónia. Nem mindegy, hogy a halál civilizációját vagy az élet kultúráját követjük. Aztán ezért van az, hogy a fantasztikus klasszikus műveinket átaberrálják a saját furcsaságaikra a rendezők meg a kollégák.

A most induló színészgeneráció, amelyet most Kaposváron tanít, más, mint az önök generációja volt a nyolcvanas évek elején?

Nagyon.

Miben más?

A világ megváltozott.

Azóta volt egy rendszerváltás is persze, de maga a színház súlya, fontossága, szerepe változott meg?

A mesterem, Taub János, mikor ott örültünk a Csámpival a rendszer... bocsánat, a módszerváltozáson, azt mondta, hogy várjatok még, ne nevessetek, ne örüljetek, nehogy túlbillenjetek. Idáig világos volt az ellenfél, most nehezebb lesz. Ezt én úgy fordítom le, hogy az ördög mindig csinos volt, de soha nem volt olyan csinos, mint most.

Most ötödéves végzős az osztálya Kaposváron. Mit tud nekik mondani útravalóul, mikor majd átveszik a diplomájukat?

Ezen már egy éve gondolkodom. Azt gondoltam, hogy el tudom majd mondani nekik azt, amit szerettem volna, de most nem tartok ott, hogy el tudom nekik mondani. Szeretem őket nagyon, de a mai fiatalok lelkileg sokkal nehezebben terhelhetők, mint a mi generációnk volt. Lehet, hogy ez a túl sok információ következménye, lehet, hogy ez a furcsa struktúraváltás a családokban elsősorban nem a hitigazságokra épülő létet erősítette meg, és ezért már az iskolában is mindenki csak a sikert akarja. Nem mindegy, hogy Pinocchiót adok a gyerek kezébe vagy Harry Pottert. A Pinocchio arról szól, hogy ha bajod van, tedd rendbe, és gyere haza. A Harry Potter meg arról szól, ha bajod van, varázsolj és légy sikeres. Ez borzasztó!

Említettük a beszélgetés elején, hogy a Kaposvári Színházban Stuart Mária bemutatója lesz március végén. Schiller-darab ez is, az Ármány és szerelem című Schiller-darabot az elmúlt években többször is megrendezte, három éve Veszprémben, két éve Békéscsabán, tavaly pedig a Pesti Magyar Színházban. Ennyire fontos szerző Schiller? Ennyire aktuálisnak érzi ma?

Nagyon. Hegedűs Géza bácsi annak idején, amikor tanított minket a Színművészeti Főiskolán, azt mondta, hogy Schiller Shakespeare-nek az édestestvére. És valóban, bár meglepődik az ember első hallásra.

Mitől ennyire izgalmas ma?

Mert arról szól, hogyha az öntörvényű hatalomgyakorlás teret kap, akkor a tiszta szeretetet, szerelmet kiöli és elpusztítja a jövőt. Én például még soha nem láttam úgy az Ármány és szerelmet, hogy a komornyikot ne húzták volna ki. Én visszahúztam. Az a Bánk bán Tiborca. Elmondja a komornyik a darabban, hogy mi megyünk gyarmatosítani más földrészre és a gyerekeinket leöljük, és itthon a lányainknak nem lesz férjük, és ott halnak meg, és a gyarmatosítók meg gazdagodnak az ottani kincsekből, és ide meg rabszolgákat hoznak be. Hát Európa most ennek a fájdalomnak a furcsaságát éli, a fagylalt visszanyal.

Aggódik Európáért?

Nekünk ezer év óta itt volt a helyünk Európában, még ha másként is döntöttek a nagyhatalmak, de mi Szent István felajánlása következtében ott vagyunk és feladatunk van. A világ engesztelő népe vagyunk. Ez a farizeus Európa, szívről elszakadt, agyas. Én például nem vagyok értelmiségi, remélem, nem is látszik rajtam, én harmonikus szeretnék lenni, de nagyon. Nem szeretnék a szívemtől elszakadni.

Európai parlamenti választás közelít, aggódik Európáért?

Hát hogyne aggódnék! Nézze, 2004. december 5-én az ország 62 százaléka nem ment el. Lelki Trianon. 2016. október 2-án meg az ország 56 százaléka nem ment el. Hát hogy tudná, hogy mi a dolga Európában, mikor azt sem tudja, hogy neki mi a kötelessége? Nagyon nagy baj van! 2000-ben még az ország népszámlálásakor 72 százalék írta be, hogy van Isten, valamilyen felekezethez tartozik. 2010-ben már csak 54. Ha ebben a minőségben romlunk, akkor mi lesz itt?

A közelmúltban volt 65 éves. Foglalkoztatja, hogy múlik az idő?

Már csak amiatt is, hogy már nem tudok olyan gyorsan futni.

Most is edzésről jött éppen.

Igen, öt nap alatt a harmadik edzésem volt. Hála a Jóistennek, kardiológiailag is kell vigyázni magamra. Az a döbbenetes, hogy az ember sokkal többet, sokkal bölcsebben lát, viszont már nem tud annyira sok energiát mögé tenni. Ezzel szembesülni kell, és akármit csinálunk, egyre közelebb van a végkifejlet. Én még nem mentem szakmai nyugdíjba, sőt, nem is szeretnék nyugdíjba menni. Ameddig színpadra tudok menni meg filmet csinálni meg előadóestem van, addig én nem szeretnék nyugdíjba menni. De elkövetkezhet az a pillanat, hogy meg kell emeljem majd a kalapomat, és azt kell mondanom, hogy bizony, Szamóca, irány a nyugdíj. De még nem érzem.