Levelet írtak civil szervezetek Ursula von der Leyen EB-elnöknek. A levélírók leszögezik, hogy örömmel fogadták az elhatározást, hogy Európa 2050-re elérje a nettó nulla károsanyag-kibocsátást, de azt kifogásolják, hogy a klímakatasztrófa elleni cselekvés egészségügyi előnyei még mindig nem kerültek bele az európai zöldmegállapodásba – mondta az InfoRádiónak Massay-Kosubek Zoltán, a Clean Air and Healthy Recovery nevű civil szervezet menedzsere.

Mint hangsúlyozta, miután a klímasemlegesség és az egészségünk védelme összekapcsolódik, ezért arra hívják föl a figyelmet, hogy amikor a belső égésű motorok kivonásáról vagy a szén-dioxid-csökkentésről és az ezekre vonatkozó uniós tervekről beszélnek, igenis

tegyék hozzák, hogy mik azok az egészségügyi előnyök – például légszennyezettség-csökkenés –, amelyek elérhetők.

Mindez pedig ne csak az európai zöldmegállapodásban, hanem az európai egészségügyi unióra hívó kezdeményezésben is jelenjen meg egyfajta „zöld pillérként”.

Massay-Kosubek Zoltán felhívta a figyelmet, hogy

a légszennyezés valójában egy népegészségügyi és éghajlati vészhelyzet,

és nem létezik olyan, hogy „biztonságos” légszennyezettségi szint.

Egy, az Európai Tüdőgyógyász Társaság és az Egészségügyi Világszervezet tudósai által vezetett legújabb tudományos kutatás is arra mutat rá, hogy a szennyező anyagok, részecskék minden sejtet, minden szövetet károsítanak, így nem pusztán a légúti, hanem például a szív- és rákmegbetegedésekért is felelősek, sőt olyan betegségekért is, mint a cukorbetegség és az Alzheimer-kór, amelyekre nem is gondoltak korábban. Ez is nyomatékosítja a fő megállapítás, miszerint nincs biztonságos mértékű határérték, amely alatt a légszennyezettség ne lenne káros az emberi egészségre – ismételte meg a szakember.

A nitrogén-dioxid, az apró részecskék, a szállópor, illetve az ózon mind-mind olyan szennyezőanyag, amely jellemzően az emberi tevékenységhez, vagyis a közlekedéshez, a fűtéshez, a mezőgazdasághoz vagy az energiatermeléshez kapcsolható.

Az európai civil szervezetek úgy látják, hogy ahhoz, hogy elérje Európa 2050-re a zéró károsanyag-kibocsátást,

a közúti szállításból származó kibocsátást azonnal csökkenteni kellene.

Felhívják a figyelmet arra is, hogy Európában a technológiai fejlődés a mostaninál már sokkal kisebb kibocsátást is lehetővé tenne.