"Az első felmérés alapján a magyarországi helyzet – figyelembe véve, hogy jellemzően lapos, síkvidéki országról van szó – nem túl rossz. Általában közepes, jó minősítésűek voltak a vizeink, amiből nem következik, hogy néhány ne lett volna kiváló, és ne lett volna köztük nagyon rossz" – mondta egy kétezres évek elején elvégzett kutatásról a szabadeuropa.hu műsorában Padisák Judit limonológus.
A Sió-csatornán történő szabályozás kapcsán a szakértő azt mondta, a jelenlegi beépítettség miatt kellett végrehajtani. Ez nagy probléma, mert a Balaton délnyugati részein, ha nagyon magas a tó vízállása, adódhatnak problémák. A Balaton természetes állapotában ez nem jelentett gondot, most azért volt erre szükség, mert a Sió-csatorna hajózhatatlan olyan méretű katamaránok számára, amelyeket felúsztattak a Sión.
Mint mondta, ha egy tavat nagyon nagymértékű foszforterhelés ér – általában az eutrofizálódást (amikor a vízben lévő foszfor és nitrogén túl nagy mennyisége a víz algásodásához vezet – a szerk.) okoz. Ha ezt megszüntetjük, másfél-kétszer annyi ideig tart a tó helyreállása, mint amennyi a víz újratöltődési ideje. Ez a Balatonnál egész jól működött: 1980 környékén kezdték el intenzívebben a Balaton foszforterhelésének megszüntetését. Akkor a Balaton vízkicserélődési idejét hét évre becsülték. Ennek a kétszeresétől, körülbelül
1994-től tulajdonképpen 2019-ig nem volt jelentős vízirányzás a tavon.
Jelenleg a Balatonon építkeznek, kikötőket, hosszú mólókat építenek amivel megzavarjuk a tó áramlási rendszereit. "Nincs olyan limnológus, aki azt mondaná, hogy ez így rendben van. A másik a part állapota. Biztos, hogy lehet a külső foszforterhelésen javítani, de nem gondolom, hogy ez lenne a legfőbb csapásirány. A legfőbb irány a part helyretétele lenne a lehetőségek szerint" – jegyezte meg.
A helyretétel a természeteshez közeli állapot visszahozását jelentené, és ahol nem feltétlenül szükséges, ott az úgynevezett trapéz medrek meg a homokkőszórások megszüntetése. A víz partra futásával erősödik a szárazföldi ökoszisztémákkal való kapcsolat, a hullámzás ki tudja tenni a partra a hulladékot, elhalt hínárdarabokat, elhalt nagyobb szervesanyag-darabokat, és turzások épülnek. "A turzásoknak megvan a maguk élővilága, ahol a tóból kihordott szerves anyag a levegő végtelen oxigénkészletét használva bomlik le, és nem a vizek nagyon sérülékeny oxigénkészletét fogyasztja" – mondta.
A balatoni halak kapcsán kijelentette:
azért nem lehet az eredeti fajokat visszatelepíteni, mert megszűnt a Balaton természetes partvonala, ahol ezeknek a halaknak ívóhelyeik lennének.
A jelenlegi partviszonyok mellett nincsenek ívóhelyek. "A nádasokat illegálisan agyonszabdalják. Lehet látni légi fotókon, hogy néhol ötméterenként van egy magánösvény bevágva a nádasba. Ha már a horgászatnál tartunk: valóban roppant békés tevékenység, nem a horgászok a vandál, hangos emberek. Na de mennyi etetőanyagot szórnak a vízbe? Az mind szerves anyag, abból előbb vagy utóbb növényi tápanyag lesz" – mondta a limonológus.
A tó környékén egy nagyobb sugarú körben is érzékelhető az építkezési hullám. A települések minél nagyobb bevételt várnak az idegenforgalomból, de hogyan lehet ezt úgy megcsinálni, hogy ne pusztuljon bele a tó? Az, hogy egy Balaton menti településnek mi a hozzáállása ehhez a kérdéshez, az ökoturizmus fontosságához, nagymértékben függ a helyi önkormányzat elképzeléseitől. Padisák Judit megjegyezte, sokféle Balaton-törvényt olvasott az elmúlt néhány évtized folyamán. Ha mindent betartottunk volna, ami a törvényekben le van írva, sokkal jobb lenne a helyzet, mint amilyen.
A Balaton, a Velencei-tó, és a Fertő-tó állapotát összehasonlítva elmondta, a legtermészetközelibb állapotban
- a Fertő-tó van, mert vannak olyan magterületei, amelyeken nincs építkezés. Kiterjedtek a nádasai, amiket ki sem lehet irtani, mert nem csak partközeli nádasról van szó.
- A következő a Velencei-tó, mert annak is van egy elég kiterjedt nádasos területe, bár a turizmus túl intenzív a tó méretéhez képest.
- A legkevésbé természetes állapotú a Balaton, ugyanakkor az ökológiai állapota többnyire és átlagban nem rossz, lehetne jobb. Nem tudjuk, mikor üt be egy olyan vízvirágzás, mint 2019-ben.
Padisák Judit hozzátette: amikor a Balatonnak nagyon alacsony volt a vízállása, 2000 és 2004 között, az segítette a nád regenerációját. A tó akkor visszaszerezte a természetes partvonalát, annyira visszahúzódott a víz. Turzások épültek, a turzásokra kirakódott az algaszövedék, a hínár, a nád, minden. Ezzel a tó üledékéből nagyon sok foszfor távozott el. Tehát a tó vízminősége szempontjából ez kifejezetten jó volt, akármennyire kellemetlen volt a turizmusnak.