Brassói Sándort szavai szerint a projekt nem abban segítette, hogy mindenkit hagyott szabadon gondolkodni, hogy találjon ki valami saját ötletet, hanem kifejezetten tényekre, adatokra épülő elemzések alapján létrehozott mutatószámok alatt segített meglátni és megláttatni az intézmények saját problémáit. Mint magyarázta, mindez nem „felütések” alapján történtek, hanem „pontosan oda voltak téve minden egyes intézmény és évfolyam mellé a hátrányos helyzetű tanulói vagy a gyermekvédelmi kérvényben részesülő tanulói adatok, akár a kompetenciamérési és lemorzsolódási adatok típusonként, amely alapján a projekt komoly szakember és elemzői kapacitásai segítette az iskolákat – ismerve a fenntartóikat – abban, hogy ténylegesen felismerjék, hogy „úúú, nálunk ezek a fő problémák”.

Tehát ezekre a feltárt, és pontosan beazonosított problémákra kínált a projekt a fenntartóknak egyrészt egy intézkedési tervhez olyan adatokat és sablont, aminek a véghezvitelével sokkal tudatosabban tudtak fejlesztési tervet előkészíteni öt évre előre, másrészt a pedagógiai programmódosításra, de ami fontosabb – jegyezte meg az Oktatási Hivatal megbízott elnöke –, a belső légkör fejlesztését támogató intézkedésekre.

Brassói Sándor hozzátette: jól látszik a projekt végén, hogy

az érintett iskolákban dolgozó pedagógusok és intézményvezetők sokkal tudatosabban viszonyulnak a lemorzsolódó tanulókhoz,

illetve a okokhoz, hogy miért problémásabb egy tanuló, mint a korábbi években. „Ebből fakadóan, hogy komolyabban fókuszálnak a problémákra és pontosabban tárják föl azokat, a megvalósítás is sokkal érdemibb és célratörőbb lett.”

A szakember az InfoRádió érdeklődésére arra is kitért, hogy bár kivételek mindig vannak, így az iskolaelhagyásban is, és előfordulnak olyan esetek, amikor egy nagyon jó és kedvező családi hátterű környezetben felnövő gyerek lesz az érintett, de nem ez a tendencia. Jellemzően ugyanis azoknál a családoknál következik ez be, ahol a szülők végzettsége nagyon alacsony, a családi hátterük kedvezőtlen, illetve a jövedelmi viszonyaik, munkahelyi kapcsolódásaik hiányosak, esetleg nincsenek. Hiszen az ilyen közegben a gyermek számára érkező hatások nem igazán a tanulásra, az iskolában maradásra hatnak, hanem sokkal inkább afelé, hogy

„te is menj el hamar dolgozni, hogy legyen jövedelmed, keress több pénzt, és segíts be a családi kasszába.”

Ezért statisztikailag az a jellemző, hogy az alacsony iskolázottságú szülőkkel bíró, úgymond gyenge vagy hátrányos szociokulturális hátterű gyerekekből lesznek a lemorzsolódók legnagyobb számban, és nem véletlen, hogy az Európai Unió és a magyar kormányzat is ezekre az intézményekre fókuszált a programmal.