„A Fidesznek már most is van oka az aggodalomra” – mondja a Népszavának adott interjújában Török Gábor. A politológus úgy gondolja, hogy a fogyasztói bizalmi index az elmúlt évtizedekben együtt mozgott az aktuális kormány megítélésével, és az most a járvány miatt folyamatosan romlik.
„A kérdés, hogy ezért a kormányt hibáztatják az emberek, vagy külső okoknak, elsősorban a világjárványnak tudják be. Most tehát nem ennyire egyértelmű az összefüggés. Az egységesülő ellenzék miatt az már biztos, hogy a 2022-es választás teljesen más lesz, mint az előző három.”
Török Gábor szerint
„a járvány kommunikációja – például az, hogy a halálozások számához kell mérni a védekezés eredményességét – nem volt jól kigondolva.”
Azt gondolja, hogy bár ennyi kormányzás után erősödik az elefántcsonttorony-effektus, „a kormánypárt mindig akkor tudott jól kommunikálni, amikor magát az ügyet is jól kézben tudta tartani – legyen szó a rezsiről, Brüsszelről, a migránsokról. A vírus nem egy ilyen ellenfél, a korábbi technikák pedig láthatóan nem sikeresek. Ráadásul egysíkúvá, kiszámíthatóvá is vált a Fidesz kommunikációja, ez még a saját táborában is okoz egyfajta unalmat, közönyt. (...) a Fidesz mintha nem tudná irányítani a politikai napirendet, sokszor csak elszenvedi az ügyeket. Ennek a legfőbb oka, hogy a járvánnyal megváltozott a tematikai tér, és hiába volt a Fidesznek terve korábban arra, milyen ügyeket építsen fel, ezeket leradírozta a vírus. Ez azonban megváltozhat, ha a következő évben a járványkezelés győzelmet hoz a kormánynak, és lesz elég idejük, valamint terük arra, hogy elővegyék a korábbi terveket.”
A politológus úgy látja a Szájer-botrány sokat ártott a Fidesznek, de a válságkommunikációban nem vétett hibát a párt: „Az ügy hatása brutális volt. Akkorát ütött a nyilvánosságban, olyan mértékben jutott el a kormánypárti választókhoz is, hogy itt csak kármentésről lehetett szó. Ebből a szemszögből nézve nem vétett bődületes kommunikációs hibát a Fidesz,
személyesen mégis azt tapasztalom, hogy a párt belvilágában is nagyon mély sebeket ütött az ügy.
Nem ért egyet azokkal az elemzésekkel, hogy Orbán Viktor elszigetelődött volna az európai politikában: „Ezt tíz éve mondják már, mégsem következett be. Orbán Viktor szempontjából veszélyhelyzet állt elő az európai politikában, ezt pedig ideiglenesen sikerült elhárítania. Mindezt olyan eszközökkel tette, amelyek számára is veszélyesek. Pillanatnyilag nem került sem jobb, sem rosszabb helyzetbe. A politika egyébként nagy részben ilyen rövid távú küzdelmekből áll.”
A másik oldalon a régi nagy ellenfél, Gyurcsány Ferenc megkerülhetetlen Török Gábor szerint: „A volt kormányfő nyilván az ellenzéki együttműködés szürke eminenciása akar lenni és egyáltalán nem zavarja az sem, hogy a kormánykommunikáció úgy állítja be: ő mozgatja a szálakat az ellenzéki térfélen. Úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné: a Demokratikus Koalíció egyre inkább az ellenzék vezető politikai ereje, még a Momentum támogatottsága sem látszik emelkedni, a többi pártról nem is szólva. A fokozatos integráció is a kezére játszik. Az biztos, hogy akár nyer-, akár veszít az ellenzék 2022-ben, fontos szereplő marad és ezzel mindenkinek számolnia kell a politika világában, de például az üzleti élet szereplői között is. Talán lehetett volna másképp, de a helyzet most az, hogy
Gyurcsány Ferenc rehabilitációja nélkül jelenleg nincs esélye a kormányváltásnak,
ezt egyértelműen ki lehet jelenteni. (...) A kérdés ma már az, hogy lesz-e Gyurcsány Ferencnek jelentős ellensúlya az ellenzéki térfélen. Ebben azoknak a politikusoknak lehet szerepük, akik nem a gyurcsányi stratégia mentén gondolkodnak: a Momentum vezetőinek elsősorban, néhány jobbikos és szocialista vezetőnek, erős polgármestereknek, valamint Karácsony Gergelynek. De ha a főpolgármester be is lép ebbe az arénába, a legtöbb, amit elérhet majd, hogy Gyurcsány Ferenccel társbérletben irányíthatja az ellenzéket. Azt sem tartom kizártnak, hogy a miniszterelnök-jelölti előválasztáson – bármilyen formában is valósuljon meg - lesz a DK részéről új jelölt, olyan, akivel Gyurcsány Ferenc Karácsony Gergely karakterét próbálja helyettesíteni.”
Végül az Orbán-rendszerről adott elvi elemzést. Török Gábor úgy véli, nem a rendszer, hanem a személyes hatalomgyakorlás a kulcs most:
„Nincs új rendszer, csak egy példátlanul sikeres politikus,
politikai vállalkozó újszerű hatalomgyakorlási technikája és tudatosan, következetesen felépített hatalomgyára. Ez természetszerűleg nem örökíthető, mert Orbán Viktor személyéhez kötődik. Rendszertanilag nem érdemes vizsgálni, sokkal izgalmasabb a konkrét személyes kapcsolatok hálóját feltárni, mert minden ezeken keresztül működik.”
