A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága elsősorban a határon túl élő magyarsággal, azon belül is a Kárpát-medence különböző országaiba szorult nemzetrészekkel foglalkozik. Feladata a különböző programok meghirdetésén túl a fizikai kapcsolattartás is, amit idén a koronavírus-járvány nagyban ellehetetlenített.
Potápi Árpád János példaként említette, hogy tavaly, de még az év elején sem úgy készültek, hogy Trianon 100. évfordulója alkalmából szinte sehol sem lehet majd nagyobb rendezvényeket tartani, illetve, hogy a nemzetrészeknek nem lesz lehetőségük együtt megemlékezni az I. világháborút lezáró békediktátumról.
De nemcsak arról, hanem az elmúlt száz esztendőről – emelte ki a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, hozzátéve: reményeik szerint ugyanis
nemcsak a „vérzivataros időkre” emlékeztek volna,
nemcsak arra, hogy Magyarországot szétdarabolták, és ezáltal a magyar nemzet harmada a határon kívülre szorult, hanem az azóta eltelt időszak sikereire is igyekeztek volna rávilágítani, akár a gazdaságban, politikában, akár a kultúrában és oktatásban, vagy a sport területén született sikerekre. Továbbá az elmúlt tíz év sikereire is, amit a nemzetpolitikában tudtak folytatni – hangsúlyozta Potápi Árpád János. Azonban, amikor március közepén a járvány elérte Közép-Európát, illetve a Kárpát-medencét is, nyilvánvalóvá vált, hogy a fent említett rendezvények zömét nem lehet megtartani.
Az aláírásgyűjtés nem kizárólag magyar ügy
Mint arról az Infostart is beszámolt, folytatódhat a Székely Nemzeti Tanács európai nemzeti régiók védelmében indított uniós petíciójának aláírásgyűjtése, az Európai Parlament nagy szavazattöbbséggel fogadta el a meghosszabbítást lehetővé tevő javaslatot. Potápi Árpád János az üggyel kapcsolatban emlékeztetett: az aláírásgyűjtés célja, hogy az Európai Unió egyáltalán foglalkozzon azzal a kérdéssel, hogy
a más állam területén élő nagy nemzeti közösségek számára lehetőség nyílhasson autonóm fejlesztési régiók kialakítására,
függetlenül attól, hogy kap-e politikai jellegű önkormányzatot, vagy sem.
A tét ugyanis az volt néhány évvel ezelőtt, hogy a székelyföldi megyéket szétszedik különböző fejlesztési régiókba, így az az egység, ami, mint autonómia ugyan nem létezik, de mégis, kimondva–kimondatlanul létezik az egység, hiszen mindhárom megyében magyar tanácselnök van, megmarad-e, vagy sem. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár egyetértett, természetesen
az aláírásgyűjtés nem kizárólag magyar, hanem európai ügy, hiszen kontinens szerte vannak hasonló területek, amelyek számára fontos lenne, hogy részint önállóként kezeljék.
Potápi Árpád János megjegyezte, az Európai Unión belüli kisebbségek, nemzeti közösségeknek a számát 50-60 millióra lehet becsülni – ha ők mind egy országban élnének, akkor egy nagyon erős tagállamot alkothatnának, az első négy helyezettben mindenképpen benne lennének. Ezért a nemzetpolitikai államtitkárságnál úgy vélik, a kérdést a súlyának megfelelően kell kezelni, tehát az érintett területeknek, közösségeknek
meg kellene adni az autonómiát annak érdekében, hogy a XXI. században is megmaradjanak, és meg tudják őrizni nemzeti önazonosságukat.