Különféle okok miatt 2012 óta nem sokat változott a kabinet összetétele – jegyezte meg Lánczi Tamás. „Hat év; abban óriási fáradási idő van, korábban is egy jelentős megújítást kellett volna végrehajtani. Ez nem következett be 2014-ben, sem a ciklus felénél, aminek – azt gondolom – az volt az oka, hogy a ciklus elején törés következett be a hatalmi struktúrában” – fogalmazott a szakértő. A vezető elemző által

„Simicska-Orbán-törésnek” nevezett változás „zárójelbe tett mindenféle kormányátalakítási kísérletet”,

hiszen ennek következményeit kellett orvosolni. 2015-2016-ban pedig a migrációs válság első fázisának idején sem lehetett a kormányt átalakítani – tette hozzá. „Utána gyakorlatilag az Orbán-kormány már szinte rá is fordult a kampányra, ugye kampány közben sem váltunk lovat” – emelte ki Lánczi Tamás, aki szerint most jött el az a dramaturgiai fordulópont, amikor a szükséges struktúra- és személyváltást meg tudja valósítani a miniszterelnök.

A Századvég vezető elemzője szerint a csúcsminisztériumi struktúra bevált. Bevezetésének célja az volt, hogy tehermentesítse a legfelsőbb döntéshozatali szintet. Az elmúlt nyolc évben megszülető, nagy rendszerátalakító döntésekhez ugyanis szükség volt a napi apró, csipp-csupp ügyek minisztériumi szintre testálására.

„Az ország be van üzemelve, a gazdaság pörög, tehát a dolgok rendben mennek, elképzelhető, hogy erre a fajta minisztériumi struktúrára nincs szükség”

– jegyezte meg a szakértő.

Lánczi Tamás megjegyezte, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumban törvényszerű volt a sok konfliktus, és egyelőre kérdés, hogy a területeket a következő időszakra érdemes lehet-e külön intézményekbe szervezni. Nem tartja kizártnak, hogy az egészségügyi és az oktatási rendszer átalakítása is előtérbe kerül. Szerinte akár 2 hónapig is eltarthat majd, amíg feláll az új struktúrájú kormány.

Az ellenzéki bukásról

Lánczi Tamás úgy látja, hogy az ellenzéki véleményformálók is komoly szerepet játszottak a választás kudarcában. „Az, hogy

az ellenzéki pártoknak az idejét, az erejét, a médiafelületeit az foglalta le, hogy egymással foglalkoztak, vitazkoztak azon, hogy ki kinek a javára lépjen vissza.

Eközben volt egy párhuzamos diskurzus, ami arról szólt, hogy a buta, ostoba pártvezetők helyett a választóknak kell koalíciót alkotni és egymás jelöltjeire átszavazni. Mindez olyan káoszt teremtett, ami – én szinte biztos vagyok benne, hogy – inkább lefelé húzta az ellenzék eredményét, de egyébként a számok is ezt mutatják” – hangsúlyozta a szakértő.

Szerinte az ellenzék kezéből az ellenzéki sajtó kivette a gyeplőt, és „felelőtlen, semmilyen politikai elszámoltathatósággal nem bíró szereplők – NGO-k, újságírók és más hasonló véleményformálók – kezdtek el politikát csinálni”.

A Századvég Alapítvány vezető elemzője szerint az MSZP teljesen leért, szétesett párt lett, és a Párbeszéddel kötött választási szövetség is csak időlegesen jelentett megoldást.

Lánczi Tamás úgy véli, hogy a Jobbik lemondott elnöke,

Vona Gábor óriási ütést kapott, és kérdés, hogy mostani távozása után lesz-e később komoly politikai szerepe.

„Ebből emberileg, érzelmileg felállni sem lesz könnyű neki. Én úgy látom, hogy levonta a következtetést, tehát most már sokadik ciklusát kellett volna ellenzékben tölteni, ráadásul ő ugye kormányra készült, a pártját belevitte egy nagyon komoly identitásválságba” – fogalmazott a szakértő. „A lemondásával tulajdonképpen meg akarta azt előzni, hogy abba a belháborúba, amibe most bele fog sodródni a Jobbik, neki kelljen ott a malomkövek között örlődni, illetve az ő neve egyáltalán fémjelezze ezt a polgárháborút, ami most ki fog törni a Jobbikon belül” – tette hozzá.

Lánczi Tamás szerint a DK túlélt, a frakcióalapítása pedig sikernek számít, de alapvetően nem változtatja meg a hazai politikai viszonyokat, míg az LMP jövője a következő hónapokban válik világosabbá a mostani óriási feszültségek után. Megjegyezte, hogy a Momentum nem élt a baloldali hatalmi űr adta lehetőségekkel, nem került be a parlamentbe, és bár ez még nem jelenti a párt végét, szerinte a vezetőinek hiányoznak a szükséges személyes kvalitásai.