Életpálya

„(...) esküszöm arra, hogy a szervezkedéshez, annak céljaihoz hű leszek, valamint a vezetőket és annak tagjait, bármilyen kínzásnak vetnek alá, el nem árulom. (...) Esküszöm arra is, hogy amíg Magyarország területén egyetlen szovjet páncélos lesz, addig a fegyvert le nem teszem. Esküszöm, hogy Magyarország függetlenségének kivívását minden erőmmel elősegítem. Esküszöm, hogy Magyarországon semmiféle kapitalizmust, valamint imperialista törekvést elő nem segítek. Amennyiben eskümhöz hű nem leszek, úgy sújtson engem bajtársaim és az Isten haragja, bosszúja. Ha tudomásomra jut, hogy a legjobb barátom, testvérem a szervezkedést elárult, úgy azt jelentem a szervezkedés vezetőjének, és az árulókkal szemben kíméletet nem ismerek. Isten engem úgy segéljen.” Nagy József nyomozati vallomása szerint ezekkel a szavakkal tettek esküt a „Bástya” csoport tagjai az ellenállás folytatására a szabadságharc fegyveres leverése után. Nagy 12 társával együtt első rendű vádlottként állt bíróság elé a csoport lebukása után, sorsát megpecsételte, hogy nem csak a politikai ellenállásban vett részt, hanem fegyveresen is harcolt a Corvin közben. Mindössze 23 éves volt, amikor kivégezték.

Székesfehérváron született 1936-ban. Nehéz gyermekkora volt, édesanyja korai halála után többször megszökött otthonról, egy időre menhelyre, később a Fóti Gyermeknevelő Intézetbe került. Nyolc általános és egy szakipari osztály elvégzése után 1951-ben letette a hentessegédi vizsgát. A Sertésvágóhídnál dolgozott, 1954–55-ben pedig rövid ideig a Belügyminisztériumban végzett adminisztratív munkát. Tagja volt a Dolgozó Ifjúság Szövetségének, ahol főleg kulturális területen tevékenykedett.

Zuglóban élt, így a forradalom kitörésének hírére rögtön csatlakozott a kerületi felkelőkhöz. Október 24-én reggel ott volt a Bosnyák téri rendőrkapitányság elfoglalásánál, ahol fegyvert szerzett, majd a rádió épületéhez ment. Miután addigra az épületet már elfoglalták a felkelők, a Corvin közi fegyveresek közé állt. Harc közben megsebesült, október 26-án ezért bevitték a Péterfy Sándor utcai kórházba. Október 30-án részt vett a Deák téri tanácskozáson, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megalakításának előkészítésében, november 1-jén pedig Pongrátz Gergely Corvin közi főparancsnokká választásán. November 4-én ő is fegyvert a bevonuló szovjet csapatok ellen, de másnap a kilátástalan helyzet miatt beszüntette a harcot. November 10. körül szintén corvinista bajtársa, Szabó Lajos hívására csatlakozott a Központi Honvéd Kórház politikai ellenálló csoportjához. Részt vett a Felkelő Forradalmi Ifjúság nevében kiadott röpcédulák terjesztésében, amelyeken tiltakoztak a szovjet megszállás ellen, kiálltak a szabad és független Magyarországért, követelték Nagy Imre és Maléter Pál bevonását a kormányba. Az illegális röplapozókhoz ekkor csatlakozott Nagy József későbbi pertársa, Ivicz György is, aki azt állította, hogy kapcsolatban áll Maléter Pállal és a Bakonyban harcoló fegyvereseivel, és vállalta az összekötő szerepét. Az ellenállók kezdetben abban bíztak, hogy a szervezkedést egy központi parancsnokság irányítja, miután azonban kiderült számukra, hogy Maléter Pált letartóztatták, saját parancsnokság létrehozása mellett döntöttek. Megalakult a Bástya csoport, amely célul tűzte ki, hogy fegyveres harcot robbant ki az ország függetlenségéért, a szabad választások kiírásáért. Parancsnokuk Nagy József lett, aki ettől kezdve a Markó fedőnevet használta. Ő maga Zuglóban próbált egységet szervezni, de a Bástya igyekezet felvenni a kapcsolatot más ellenálló csoportokkal, pl. a Békési Béla vezette Bagoly csoporttal, illetve a bécsi emigrációval is. 1957 január közepére azonban a politikai ellenállás is hiábavalónak tűnt, a csoport pedig – miután több tagja is a rendőrség látókörébe került – feloszlott. Nagy József az emigráció mellett döntött, amiben minden bizonnyal szerepe volt annak is, hogy időközben az állásából elbocsájtották. A szökési kísérlete azonban kudarcba fulladt. Végül 1957. február 22-én Pécsett tartóztatták le. A Pécsi Városi Bíróság 1957. április 29-én nyolc hónap börtönre ítélte tiltott határátlépés miatt. A hatóság ezután kezdte vizsgálni 1956-os szerepét, a Nagy József és társai perben a fő vádpont ellene már a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése volt. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette, majd másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Borbély János vezette népbírósági tanácsa is halálra ítélte. Három társával – Szabó Lajossal, Bárány Jánossal és Ivicz Györggyel – együtt 1959. február 18-án végezték ki.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Nagy József és társai BFL XXV. 4. a 8016/58

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: Corvinisták. A VIII. kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet, Budapest, 2001.

Eörsi László: Mítoszok helyett – 1956. Noran, Budapest, 2003.

Eörsi László: Adalékok az 1956-57-es ellenállás történetéhez. In: Valuch Tibor–Bak János–Gyurgyák János (szerk.): Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben. 1956-os Intézet–Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 486–491.

Tutsek Gusztáv pályája

Borbély János pályája

Idézetek

Részlet Hegedűs László, a per VIII. rendű, életfogytiglanra ítélt vádlottja vallomásából:

„Életfogytiglant kaptam. Amikor a Tutsek kimondta első fokon az életfogytot, az ügyvédem felugrott és azt kiabálta, hogy ez nem bíróság, hanem mészárszék. Gaszt Istvánt azonnal kizárták az ügyvédi kamarából, 1991-ben én intéztem el, hogy mentesítsék, és visszakapja az ügyvédi jogosítványait. De abban az évben meghalt. A mi ügyünkben szereplő hat halálos ítéletből kettőt életfogytiglanra változtattak, a Forgács Feriét és a Mécs Imréét. Nagy Józsefet, Szabó Lajost, Ivicz Györgyöt és Bárány Jánost – piros sapkás Jancsit, a Tompa utcaiak vezetőjét – halálra ítélték. A négy munkást kivégezték, hiszen azok munkásárulók voltak.”

http://otvenhatarcai.pestisracok.hu/hegedus-laszlo-mentovel-csempeszte-56-hoseit/)

Részlet Mécs Imre, a per IX. rendű, életfogytiglanra ítélt vádlottjának egy 2003-as interjúban elhangzott gondolataiból:

„Azzal, hogy melyik bírót bízták meg, már el is döntötték az ügyünket. (...) A négy munkásfiút végezték ki. Nagy Józsefet, ő volt az elsőrendű vádlott, mert ő indította el a szervezkedést. Bárány János szerszámkészítő munkást is kivégezték, aki szintén kiemelkedő személyiség volt, a kiváló intelligenciájú munkásemberek fajtájából. Ő volt a Tompa utcai felkelők parancsnoka, és Csepelen megalakította a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetséget. Szabó Lajoson is végrehajtották az ítéletet, ő gépmunkás volt a Danuvia Gépgyárban, kitűnő, bátor ember volt. Ő a Corvin közben harcolt Nagy Józseffel. A velünk egykorú Ivicz György villanyszerelőt is kivégezték, aki a Rákóczi téri felkelőkhöz tartozott. Forgács Ferenccel kettőnk halálos ítéletét életfogytiglani börtönre mérsékelték.”

https://mno.hu/migr/1956-arcai--mecs-imre-a-villamosmernokhallgato-709722

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1959. február 18., szerda

A boldog jövendő záloga

(...) Ma kezdődik hazánkban és a Szovjetunióban népeink barátságának évi ünnepe, a magyar-szovjet barátság hónapja. S ma ünnepeljük függetlenségünk és szocialista fejlődésünk zálogának, a magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésének 11. évfordulóját. (...)

(...) a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködés közben megtanultuk a gazdasági fejlesztés szocialista módszerét, s nincs az az erő, amely ettől eltéríthetne, nincs az az erő, amely a baráti, testvéri, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésünket megbonthatná. Ellenségeink összeesküvésekkel, ellenforradalmi lázadás szerevezésével megkísérelték, hogy megbontsák a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri együttműködését. Népeink barátsága azonban e rendkívül súlyos időszak alatt is kiállta a próbát. Szovjet emberek vérük hullatásával segítettek megmenteni a magyar dolgozókat a tőkés haramiáktól, parasztjainkat a herceg Eszterházyktól és a többi zsellérnyúzó földesuraktól, hazánkat pedig attól, hogy ismét az imperialista hatalmak játékszerévé váljék. (...)

(...) hazánknak ezredéves fennállása óta soha nem volt még olyan őszinte, testvéri, szilárd támasza a nemzetközi politikában sem, mint amilyet a kommunizmust építő, világbékét védelmező Szovjetunióban talált. (...)

Ma délelőtt összeül az országgyűlés. Napirenden: az 1959-es költségvetés és a legfőbb ügyész jelentése

(...) a jelenlegi ülésszakon számol be az állami fegyelem, a törvényesség megszilárdításában elért eredményekről, s az ügyészségek végzett munkájáról dr. Szénási Géza, a népköztársaság legfőbb ügyésze.

James Jackson, az Egyesült Államok Kommunista pártjának titkára nyilatkozott a Népszabadságnak az amerikai közvéleményben tapasztalható változásokról, a néger nép harcairól, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának helyzetéről.

(...) az SZKP XXI. kongresszusa áldásos hatással lesz az egész marxista mozgalom fejlődésére. (...)

Ma este nyílik a szovjet film XI. ünnepe

Csehszlovákia nyerte a postagalamb-olimpiát.