Elkészítette jelentését az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló Kenedi-bizottság, és átadta Szilvásy Györgynek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszternek. A tárca nélküli miniszternek és a bizottság elnökének közös közleményéből megtudható, hogy a kormányrendelettel létrehozott, a miniszterelnök által felkért héttagú testület csaknem egy éven keresztül vizsgálódott az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának és más illetékes levéltáraknak át nem adott egykori titkosszolgálati iratokat őrző szerveknél.

A bizottság az iratőrző helyeken szerzett tapasztalatai alapján javaslatokat fogalmazott meg a kormány részére az állambiztonsági iratok nagyobb nyilvánossága, kutathatósága feltételeinek javítása érdekében. "A javaslatok várhatóan három héten belül a Nemzetbiztonsági Kabinet, illetve a kormánykabinet elé kerülnek" - írják. Hozzáfűzték: a miniszter felhatalmazást kér a kormánytól az országgyűlési döntést igénylő intézkedési javaslatok ötpárti egyeztetésére, és kezdeményezni fogja, hogy a kormánydöntés után a bizottság teljes jelentése legyen nyilvános.

Az MTI információi szerint a kutatók több kérdésben, például az iratok és a bennük szereplő adatok nyilvánosságra hozatalának formáiban, valamint a külföldieket is érintő akták megismerhetőségében nem értettek egyet, így a jelentés közös megállapításaihoz különvéleményüket is csatolták.

Az állambiztonsági iratok átadását vizsgáló szakértői bizottság vezetésére 2007. július közepén kérte fel a miniszterelnök Kenedi János tudományos kutatót. A bizottság tagjai: Varga László, a Fővárosi Levéltár volt főigazgatója, Ungváry Krisztián, az 56-os Intézet munkatársa, Sipos Levente, a Politikatörténeti Intézet tudományos tanácsadója, Ripp Zoltán, a Politikatörténeti Intézet osztályvezetője, Palasik Mária, a Történeti Levéltár tudományos kutatója, valamint Reisz T. Csaba, az Országos Levéltár általános főigazgató-helyettese.

Kenedi János tavaly július végén az Élet és Irodalomban megjelent írásában tette közzé álláspontját: szerinte internetes oldalon kellene nyilvánosságra hozni az 1944 és 1990 között keletkezett politikai rendőrségi iratokat.

Magyar "titkolózás"

A Kenedi-bizottságnak nevezett iratfeltáró bizottság egy évvel ezelőtt kezdte meg munkáját. A korábban "véletlenszerűen" nyilvánosságra kerülő ügynök-leleplezések nyomán egyre kínosabbá vált a kérdés, vajon Magyarországon miért nem lehet megoldani ezt a problémát, miközben a korábbi szocialista országokban ezen már régen túljutott a társadalom.

Legutóbb, idén júliusban, Prágából érkeztek ilyen hírek, de ott már a katonai elhárítás ügyeinél tartanak. Az internetre is felkerültek a volt csehszlovák kommunista katonai elhárítás csehországi névlistái a titkosszolgálat ügynökeiről, illetve a szolgálat által megfigyelt személyekről. Mintegy 140 ezer név található a 309 különböző névlistán. Csehországban egy erre szakosodott intézmény, a Biztonsági Szolgálatok Archívuma kezeli az ilyen ügyeket. A most nyilvánosságra hozott jegyzékek legrégebbike 1954-ben, a legutolsó pedig 1989-ben keletkezett. A jegyzékekben név szerint lehet keresni. A cseh sajtó kiemelései szerint néhány ismert csehországi politikus és személyiség neve is megtalálható a jegyzékekben, akik a kommunista elhárítás ügynökei voltak.

Kenedi János tudományos kutató, az állambiztonsági iratok egyesítésének törvényességét felügyelő bizottság elnöke 2007-ben, a munka kezdetekor az Élet és Irodalom hasábjain tette közzé a kényes, de megtisztelő megbízatással kapcsolatos gondolatait. A történész kijelentette: "Az egyik célom az, hogy a világnézetileg kettészakított országban, a ma éppen egymásra fenekedő közösségek hisztériája csillapodjék. Szokatlan terápiát javasolnék. A múlt nyilvánosságra hozott titkai súlyos konfliktussal járhatnak. Mi az, ami megkönnyebbülést hoz? A velük való szembesülés, avagy a hallgatás abban a reményben, hogy a titok örökre titok marad - az NBH (Nemzetbiztonsági Hivatal) szeszélyes őrizete alatt?"Az "Elnök" = elnök? című írásában Kenedi János felidézi, hogy az 1970-es években - vélhetően az egykori amerikai elnök nevével való hasonlóság miatt - az Elnök fedőnevet adta neki az Állambiztonsági Szolgálat.

Mint írta, az államvédelmi szervek 1954-ben több mint másfél millió emberről vezettek nyilvántartást, 1960-ban 600 ezerről, 1966-ban 186 ezerről, 1989 júniusában pedig 164 900-ról. A történész a jogszabályok hiányosságaira utalva azt írja, hogy "a hatályos ügynöktörvény az állambiztonsági szolgálat titkos informátor-rendszerének csak a hálózati kategóriáit veszi figyelembe (informátor, ügynök...). A szándékosan a III/III-asra rácsúsztatott törvény az SZT-tiszten kívül fumigálja a 'magasabb' informátori kategóriákat."

Kenedi szerint feltételezhető, hogy a jogállamban kormányzati szerepbe került, az állambiztonsági szolgálattal 1990 előtt kapcsolatban álló személyek köre inkább a magasabb informátori kategóriákból kerülhetett ki.

Állami bűnözés

Érdekes megállapítást tesz a Belügyminisztérium szigorúan titkos állományú munkatársairól, az SZT-tisztekről, "akiknek a főállása a BM-ben volt, de alvállalkozóként miniszterhelyettesek, nagyvállalati igazgatók, diplomaták, művészek, egyetemi oktatók, színigazgatók voltak".

Kenedi János kifejti, hogy ügynökök helyett célravezetőbb az ügyeket feltárni, "a magánbűnök helyett az állami bűnözés természetét megismerni". "A cél: az 1990. február 14. előtti állambiztonsági irategyüttes maradéktalan depolitizálása és dekriminalizálása" - írja Kenedi. Úgy véli: "az áldozatok információs kárpótlását és az állampolgárok - alkotmányban biztosított - információs jogának biztosítását egy speciális website szolgálhatná hatékonyan".

Túl sok az irat

Amikor a bizottság megkezdte a munkát, számos kérdés vetődött fel, amelyekre Ungváry Krisztián történész - szintén a bizottság tagja - válaszolt az origo.hu "vendégszobájában". Megkérdezték például tőle, hogy mennyi iratot semmisítettek meg az 1990-es évek elején. Válaszában Ungváry kijelentette, hogy erről nincsenek információik, de szerinte még így is túl sok irat maradt meg. A Kádár-rendszerből rengeteg dokumentum maradt meg, "úgyhogy nem az iratok hiánya, hanem az iratok bősége okoz inkább problémát".

A bizottság elszántságára és esetleges befolyásolhatóságára vonatkozó kérdésre válaszolva a történész elmondta, ha a bizottságot nem hagyják normálisan dolgozni, akkor ő fel fogok állni, és nyilvánosságra fogja hozni, hogy az egész munka nem működhet. Ilyen lépésre nem került sor a karakánságáról (is) ismert történész részéről.

Túlzott megbocsátás?

A lehetséges következményekre vonatkozó kérdésre Ungváry így válaszolt: "Tartok tőle, hogy a társadalom krokodilkönnyeket fog hullatni, és mindenkinek megbocsát, annak is, akinek nem kéne. A mi munkánk jelentőségét igazából majd 10-20 év múlva fogják tudni felmérni."

Szintén egy olvasói kérdésre reagálva kijelentette: "Eddig még nem találkoztam senkivel sem, aki az ügynökök fejét követelné, ellenkezőleg, szeretet-megnyilvánulások tömegét tapasztaltam, például Tar Sándor vagy Szabó István esetében."

Azt is megkérdezték a történésztől, hogy milyen javadalmazás jár a kényes munkáért. Ungváry közlése szerint "a bizottság tagjai havi bruttó 320 ezer forint bért és 25 ezer forint költségtérítést kapnak".