A lemez címadó dala, egy madárról, a sarki csérről lett elnevezve. Északon ez egy nagyon különleges madár, mivel a nyári napforduló idején érkezik meg, három hónapig ott marad, közben kikölt, majd három hónapon át repül a Föld legdélebbi pontjáig. Három hónapot ott is eltölt, majd ismét útnak indul. Fontos jelkép nekem ez a madár. Számomra mindig sokkal érdekesebb az, ami közös a világban, ami összeköti az embereket, mint ami megkülönbözteti őket.
Zenéjét nagyban inspirálja a joik, egy hagyományos számi éneklési forma. Miről ismert ez a műfaj?
A joik az amerikai őslakók énekeihez hasonlóan eredetileg a vallásos, sámánisztikus szertartások része volt. Ez segítette a sámánokat kapcsolatba lépni más világokkal. Később, a kereszténység megjelenésével ez eltűnt, mert betiltották. Ezután az emlékezés és a természethez fűződő érzések kifejezésére, vagy emberek jellemzésére is szolgált. Egy pentatonikus, nagyon minimalista ének, igen kevés szöveggel, olykor imával.
Hogyan kívánja ötvözni a dzsesszt, a rockot és az elektronikus zenét a hagyományos számi dallamokkal a muzsikájában?
Mint mindig, ha az ember különböző stílusokat ötvöz, sok munkára, tehetségre és az alkotók egymás iránti tapintatára van szükség. Szerencsére nagyon jó zenészekkel dolgozom, akik segítenek összegyúrni azokat a műfajokat, amiket szeretek.
Pályafutását tanárként kezdte, csak harmincéves kora előtt kezdett el hivatásszerűen énekelni. Mi hozta az életében ezt a váltást?
Azt hiszem az, hogy úgy éreztem, egy osztályteremnél nagyobb közönségre van szükségem. (Nevet.) Nem, a zene egyszerűen csak egyre nagyobb részét tette ki az életemnek. Dalokat, dalszövegeket írtam, egyre több koncertet adtam, tehát választanom kellett a normális hivatásom és az éneklés között. 1985-ben úgy döntöttem, megpróbálok a zenémből megélni, és szerencsére ez sikerült.
A '90-es évek elején olyan világhírű művészekkel dolgozott együtt, mint Peter Gabriel, a Genesis egykori énekese vagy Jan Garbarek, norvég szaxofonművész. A közös munka volt valamilyen hatással az ön zenei világára?
Igen, különösen Jan Garbarek. Nagyon nagy hatással volt rám, és sokat tanultam tőle. Norvégiában ő volt az elsők egyike, aki különböző stílusokat és különböző kultúrák zenéit ötvözte. A közös munkánk során sok izgalmas zenét ismertem meg, és mindkettejüknek köszönhetően egy szélesebb közönséghez sikerült eljutnom.