Hát nézze, 10-én vagy 9-én este, ha minden jól megy, akkor a magyar emberek visszaveszik a demokráciát, hiszen az elmúlt 18 évben egy olyan fölfogás alakult ki, miszerint a demokrácia annyit tesz, hogy négyévente egyszer elmegyünk választani. Ha eltaláljuk a helyes választ jó, ha nem, akkor jöjjön vissza négy év múlva korrigálni. Egyébként a politika helye a Parlamentben van, szokták mondani a kevés demokratikus vénával megáldott bölcs vezetőink.

Ezzel önt szokták bírálni, azt állítva, hogy ha nem sikeres a parlamentben, akkor mindig ki akarja onnan vinni a politikát.

A politika nem a parlamentben, hanem az emberek között van. A politika nem a politikai osztály mestersége, és különösen nem a politikusok magánügye, hanem mint a szó is mutatja, közügy. Tehát mindannyiunk közös ügye. Annak mindenhol van helye, ahol emberek vannak, ahol ketten-hárman összegyűlnek, ott a helye. Azt hiszem, hogy 9-én azt is kimondhatjuk - az ilyen rendszerváltó karakterű embereknek, mint magam is volnék, ez muzsika a füleinknek -, hogy nem engedjük magunkat szavazógép-alkatrésszé degradálni, hogy négyévente egyszer működésbe hoznak, hanem igenis, lehet olyan helyzet, sőt, gyakran van olyan helyzet, amikor szükségessé válik, hogy véleményt mondjunk, annak érvényt szerezzünk, hogy mi magunk hozzunk meg bizonyos döntéseket. Most arra kapunk bizonyítékot, hogy a magyar demokrácia sokkal színesebb, mint gondolni szoktuk. Hatalmas eszközök is az emberek rendelkezésére állnak, hogy érvényt szerezzenek bizonyos döntéseknek. Az egészség meg a tudás nagyon fontos ügyek. A vizitdíj, kórházi napidíj és a tandíj eltörlése rendkívül fontos, és most megmutathatjuk, hogy nemcsak ezekről a kérdésekről, hanem általában a demokráciáról is szó van. Nem lehet bennünket, mármint az embereket figyelmen kívül hagyni, nem lehet megtenni, hogy egy kézlegyintéssel elintéznek bennünket, mert van egy eszközünk, és ha megmozdulunk, azzal az eszközzel a népakaratnak érvényt tudunk szerezni. Úgyhogy a politikai osztály szedje össze magát, méltóztasson jobban figyelni az emberekre, és méltóztasson olyan döntéseket hozni, amelyekkel az emberek inkább elégedettek. Próbálja az embereket bevonni ezekbe a döntésekbe, ne utólag szembesüljön azzal, hogy vele szemben sikeres népszavazási kezdeményezések indulnak.

Nem tart attól, hogy rákapunk a közvetlen demokrácia ízére, és az ön esetleges kormányzását is megpróbáljuk ezzel a saját szánk íze szerint alakítani? Még ha nem is értünk hozzá, mert nem kell mindenkinek érteni a kormányzáshoz.

A közvetlen demokrácia ízére jó volna rákapni. Azért ott még nem tartunk, hogy a közvetlen demokrácia élő, susogó, pezsgő, fölburjánzó formái elárasztanák a magyar közéletet. A vészféket még nem kell behúzni, sőt, inkább bátorítani kell egyelőre minden, a közvetlen részvételre épülő demokratikus formát, legyen szó lakótelepi közösségről, nyugdíjasklubról, diákszerveződésekről, mert kevés van belőlük s nem sok. A kormányzást szerintem segíti a népszavazás. Az egy félreértés, hogy minden kormánynak úgy kell viselkedni, mint a mostani. A mostani kormánynak nyakmerevedése van. Képtelen korrigálni, mások véleményét meghallgatni, azokat beépíteni, egyeztetni, konzultálni. Merev derékkal, merev nyakkal menetel előre, időnként megszállottnak tűnő módon egy politikai csoport, amely ha törik, ha szakad, bizony boldoggá teszi vagy minimum fölvilágosulttá neveli a népét. A demokrácia nem erről szól. A politika középpontjában, egy demokráciában mindig az emberek meg az emberek mindennapi élete áll. A gondjaik megoldása nem szellemi konstrukciókat, ideológiai katyvaszt meg zagyva eszméket és gondolatokat igényel, hanem nagyon racionális, higgadt, nyugodt, a hétköznapi életet segítő döntéseket. Jó lenne egy kormányzati testtartás-módosítás, kicsit több alázat, több konzultáció, egyetértés, emberek bevonása, kompromisszum, magával a társadalommal, illetve annak képviselőivel. Valami ilyesmi is tanulsága lehet a 9-i estének.

Ön sem a tutyi-mutyi, határozatlan kormányzásáról volt nevezetes. Egyáltalán nem tart attól, hogy ezek a szabályok, a rendszer, aminek az alapjait építi, a közvetlen demokrácia önt is korlátozhatja?

A politikusok számára ez nem korlát, hanem lehetőség. A határozott vezető meg a félbolond között nagy különbség van. Félbolond az, aki megmakacsolja magát, nem hallgat senkire, tüzes, lángoló szemmel hisz a maga igazában, nem is hajlandó megfontolni más érveket, és arra használja a politikát, hogy saját magát kivetítse, rákényszerítse a társadalomra. Egy demokratikus vezető nem ilyen. Az legyen nagyon határozott, legyenek világos céljai, működtessen egy döntés-előkészítési rendszert. Amikor eljön a pillanat, hozza meg a döntést, hajtsa azt végre, gondoskodjon arról, hogy a döntés végrehajtásának legyen visszacsatolási rendszere. Ezeket az információkat értékelje, és amikor ez megtörténik, akkor vagy haladjon tovább az úton, vagy a visszajelzéseknek megfelelően próbáljon korrigálni. Ez a határozott vezetés egy demokráciában, nem pedig a hittérítők lángoló tekintete. Magyarországon a polgári kormány ideje alatt, 1998 és 2002 között nagyon sok vita volt arról, hogy vajon jól egyeztetünk-e. Mert nekünk más elgondolásunk volt. De nem arról volt szó, hogy egyeztessünk-e vagy sem, arról vitatkoztunk, hogy mi a jó forma. Magyarországon ma nem egyeztetnek.

A miniszterelnök bejelentette, hogy konszenzusos politika lesz. Nem veszi ezt komolyan?

Beszédben eddig sem volt baj. Az a kérdés, mi történik. Amikor szocialista kormány van hatalmon, akkor csak a tetteket érdemes nézni. A szavakból sajnos semmit sem olvashatunk ki.

Mivel kezdődik az emberek munkája 9-én este, aztán 10-én, aztán 11-én, aminek majd el kell vezetnie, ha az ön értékelőjét jól értettem, egy jobb kormányhoz?

Először is értékelni érdemes az embereknek maguknak is a 9-i eredményt. Érdemes dolgozni azon, hogy összejöjjünk, megbeszéljük, nemcsak a Fidesz és hívei, hanem az országban mindenki, hogy na végül is mire jutottunk, hiszen egy nagyon nagy, közös vállalkozást indítottunk meg ezzel a népszavazással. Az egész ország megmozdult. Kellő számú igen szavazat esetén nem egyszerűen csak egy gyors örömre van szükség, hanem gondolkodásra, elemzésre, tanulságok levonására, szóval még kicsit éljük tovább azt a megmozdulást, azt a közös fölbuzdulást, amit a népszavazás jelent, és gondolatokat, javaslatokat, ötleteket fogalmazzunk meg a magunk számára, meg a mindenkori hatalom számára is.