A fórumon Abonyi Géza (független), Drávucz Zsolt (LMP), Pál Gábor (Jobbik), Spät Judit (Együtt), Vásárhelyi Judit (Momentum) és a Kövesdi Miklós (Kétfarkú Kutyapárt) jelent meg, utóbbi Mikulásnak aposztrofálva magát, „munkaruhában”, fehér szakállal és piros ruhában ült a jelöltek asztalánál.

A helyi civilek által a Faluházba szervezett eseményről hiányzott Király Miklós, a Demokratikus Koalíció jelöltje, aki pedig röplapján úgy hirdeti magát: „a közösen támogatott esélyes jelölt, aki legyőzheti a Fideszt! Ha másra szavaz, azzal csökkenti a kormányváltás esélyét”. Vélhetően egyedül is erősnek érzi magát – de április 4-én majd a pártja két ismert arcával, Andor László korábbi EU-biztossal és Niedermüller Péter Európa Parlament-i képviselővel közösen kampányol majd Budakalászon.

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke néhány napja az InfoRádió Aréna című műsorában úgy vélekedett: „Bár tisztázódtak az álláspontok, nem várható sokkal komolyabb ellenzéki együttműködés, csupán néhány egyoldalú visszalépés.”

A többiek aznap is együtt találkoznak majd a választókkal, mégpedig Pomázon, majd egy nappal később érnek Budakalászra.

A beszámoló szerint a fórumon egészen addig csendesen és kedélyesen csordogáltak az események, ameddig a közönség nem kért arra a konkrét kérdésre választ, hogy lesz-e összefogás, s ha igen, ki lesz a közös jelölt.

Erre ugyanis az ottani jelöltek csak elnagyolt és sematikus válaszokat adtak. Abonyi Géza, aki a 2010-es polgármester-választáson legyőzte a most a Fidesz színében induló Hadházy Sándort, azt mondta: „Felajánlom, hogy támogatom a közös jelöltet, és azt is, hogy ha a többiek engem támogatnak, igyekszem Hadházyt legyőzni.” Azt is mondta: „Összefogással győzni lehet, ám ez nem ezeken a nagyon szimpatikus fiatalokon múlik”, akiket itt láthatnak.”

Drávucz Zsolt kommunikációs szakember úgy vélte, a pártok közt nincs elmozdulás, nem rajzolódik ki, hogy ki volna az a markáns jelölt, akinek a javára vissza lehet lépni. Ha a pártvezetők nem tudnak megegyezni, a szavazóknál a labda, nekik kell eldönteniük, kit inspirálnak.” Ez utóbbi felettébb talányos félmondatnak tűnt.

Spät Judit panaszkodott: „Az LMP, a Jobbik, a DK, az MSZP és a Momentum nem tud kooperálni, és ezt a helyzetet az Együtt egyedül nem tudja megoldani. Mi egy sor körzetben nem is indítottunk jelöltet, ha a baloldal győzelemre esélyes politikust állított, és több helyen egyoldalúan visszaléptünk, de hiába, ezt nem viszonozták.” Pozitív példaként említette Csepelt, ahol a Momentum visszalépett Szabó Szabolcs javára, de rögtön hozzátette, hogy az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó nem tette meg ugyanezt. Hozzátette: „Az LMP-nek még 103, a Momentumnak 90 jelöltje áll, az MSZP és a DK pedig felosztotta egymás közt az országot. Rájuk kell nyomást gyakorolni. Mert azt tudni kell: ha az ellenzék a Fidesznek összehozza a kétharmadot, a választók vasvillával mennek neki.”

Néhány nappal korábban Juhász Péter, az Együtt listavezetője a Belvárosban visszalépett. Mint mondta: „Az Együtt ezzel példát szeretne mutatni a pártoknak, én pedig személyes példát szeretnék mutatni a jelölteknek. A Fideszt segítik győzelemre azok a pártok, amelyek nem léptetik vissza jelöltjeiket. Ahhoz, hogy kormányváltás legyen minimum ötven helyen kell koordinálni.”

Kövesdi Miklós, a Kétfarkú Kutyapárt nevében szarkazmussal fogalmazott: „Megértem a kis pártok problémáit, szerencsére ez minket nem érint. Március 15-én a miénk volt a legnagyobb ellenzéki tüntetés. Ránk azok akarnak szavazni, akik jobbról, balról és hátulról is ugyanazt kapták… Hajlandó vagyok feláldozni magam, és elfogadom a jelöltséget”.

Pál Gábor, a Magyar Nemzet korábbi újságírója, a Jobbik kommunikációs stábjának a tagja – érthető módon – pártja általános véleményét fogalmazta meg: „Kivel kellene összefogni? Király Miklóssal, aki nem jött el? Mi alapján mondja, hogy ő a legesélyesebb jelölt? Itt nem készült friss felmérés, legutóbb, 2017-ben a Fidesz 40 százalékon állt, a Jobbik volt magasan a második. Egyébként mi nem az elmúlt nyolc évet szeretnénk lezárni, hanem az elmúlt tizenhatot. A választáson a pártszimpátiák dominálnak, egy jobbikos nem szavazna a DK jelöltjére, és viszont. A szavazók el tudják dönteni, ki a legerősebb jelölt.”

Duró Dóra két hete úgy fogalmazott, hogy választási együttműködést nem akarnak kötni semelyik párttal. Egyfelől nem szeretnék cserbenhagyni a szimpatizánsaikat, akik nagy része nem szavazna át baloldali jelöltre, másfelől vannak olyan kibékíthetetlen értékrendi ellentétek az MSZP, a Demokratikus Koalíció és a Jobbik között, amelyek képtelenné teszik az együttműködést. Leszögezte, hogy Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnökkel semmiféle együttműködés nem képzelhető el.

Visszatérve Leányfalura: az egyik érdeklődő által megfogalmazott kérdésre („Összefogás nélkül le lehet győzni Hadházyt?”) a jobbikos Pál Gábor kivételével („Arra esküdtem föl, hogy legyőzőm”) a viccelő Mikulás kivételével mindenki nemleges választ adott. Még Abonyi Géza is azt felelte: „Én már egyszer legyőztem, igaz, az másmilyen választás volt”. Spät Judit azt is kizárta, hogy a DK-s jelölt egyedül mandátumot szerezzen: „Ez egy mérsékelten konzervatív körzet, olyan a lakosság szociológiai összetétele, hogy egy DK-s jelöltnek nincs esélye.”

A hvg.hu idéz egy jellemző véleményt: „Egy tapodtat sem léptünk előre”.

Az elhangzottak, illetve a tapasztaltak rímelnek Török Gábor politikai elemző egyik korábbi írására, amelyben azt fejtegette, miért nem lesz együttműködés az ellenzéki oldalon. Hét okot állapított meg: 1. Azért, mert az együttműködés biztosan veszteség. 2. Azért, mert az együttműködés csak feltételezhetően nyereség. 3. Azért, mert az ellenzéki pártok egymás riválisai. 4. Azért, mert a Jobbiknak nem a baloldali pártok kellenek, hanem a szavazóik. 5. Azért, mert az MSZP már nem tud sokkal több egyéni körzetet elengedni. 6. Azért, mert az LMP a megállapodással elfogadná azt, ami ellen eddig harcolt. 7. Azért, mert a DK elsődleges célja nem az egyéni győzelmek maximalizálása.

Török Gábor jövendölése szerint csak egy erősen korlátozott, néhány körzetre kiterjedő, esetleg egyéni-eseti döntésekkel bővülő koordináció képzelhető el, amelyben a Jobbik biztosan nem vesz részt.