Amikor Rishi Sunak miniszterelnök május 22-én közölte, hogy július elejére írja ki az előre hozott választásokat, a brit politikai elitet hideg zuhanyként érte a hír. Sunak hazardírozott és arra játszott, hogy jobb egy korai, mint egy őszi választás, mert addigra bekövetkezhetnek a népszerűtlen energiaár-emelések, amelyek súlyos csapást mérhetnek a pártjára.

Elhúzhatta volna, legalább pár hónapig még maradhatott volna hatalmon, mivel úgy tűnik, akkora az elégedetlenség a konzervatívokkal szemben, hogy az ellenzéki Munkáspárt példa nélküli győzelmet arathat. A YouGov úgynevezett MPR-módszerű felmérése szerint a Labour 431 helyet söpör be a 650 fős parlamentben, míg az eddig többségben lévő toryknak csak 102 mandátum juthat.

Azaz, a konzervatívok történelmi vereségre számíthatnak, a Munkáspárt pedig „szupertöbbségre”.

Az ellenzéki liberális demokraták jelentősen megnövelnék képviselőik számát, 72-re, és első ízben bejutna a parlamentbe három mandátummal a volt brexitvezér, Nigel Farage új pártja, a Reform. A választási kampányt kaotikusnak és harciasnak írták le, a két hagyományos, nagy párt merész állításokkal állt elő az ingadozó szavazók meggyőzésére. Pénzügyi elemzők azonban egyaránt bírálták őket, és úgy találták, hogy lényeges dolgokról hallgatnak a választók előtt: így, hogy valójában adóemeléseket hajtanak végre és hogy nincs elég pénz a programjaik végrehajtásához.

Vezető konzervatívok elismerték a valószínű, súlyos vereséget. Mel Stride tory miniszter munkáspárti földcsuszamlást jósolt, és a konzervatívok soraiban sokan lemondóan nyilatkoznak. Sir Keir Starmer munkáspárti vezér mindezt ködösítő tory taktikának nevezte, mondván, hogy ezzel azt akarják sugallni a választóknak: lefutott a játszma, nem fontos elmenni szavazni.

Fokozta az izgalmakat, hogy egy nappal a választás előtt kiderült: az elmúlt választásokon nagy többséget szerző Boris Johnson volt miniszterelnök édesapja, Stanley közölte, hogy a Liberális Demokratákra fog szavazni.

Az idősebb Johnson nemcsak fia, hanem a saját pártja ellen is voksol, amiért akár ki is zárhatják a toryk soraiból.

A kampány utolsó napján Rishi Sunak, a jelenlegi miniszterelnök megpróbálta meggyőzni a 46 millió szavazót, hogy maradjon a konzervatívok mellett, de úgy tűnt, a munkáspárti gőzhenger már lendületben van. A részben autonóm Skóciában közben az volt a kérdés, hogy a sokáig domináns Munkáspárt visszahódítja-e a többséget az utóbbi években domináló, függetlenségpárti nacionalistáktól.

A választások eredménye jelentősen befolyásolja majd az Egyesült Királyság politikai berendezkedését, klíma- és külpolitikáját.