Elemzők egy része szerint a Republikánusok elnevezés sikeres névválasztásnak, valóságos nyelvpolitikai győzelemnek mondható, nem véletlen, hogy annak bevezetését a baloldal bírósági úton próbálta megakadályozni. Hogy miért? A szocialisták, a kommunisták és a radikális baloldal képviselői a francia forradalom, illetve a respublika igazi letéteményeseinek tekintik magukat, és a köztársaság értékeire hivatkozva évtizedek óta ideológia támadás alatt tartották a jobboldalt. Ez utóbbi a politikai eszmék terén állandó önigazolásra kényszerült, olyannyira, hogy értékrendjét tekintve mára gyakorlatilag a szocialistákhoz vált hasonlóvá.

Ezt az ideológiai hasonulást a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetői az elmúlt években okosan kihasználták, kampányaikban egyenlőségjelet téve a Népi Mozgalom Uniója és a szocialisták között. Hogy eme stratégiának volt valóságalapja, azt a Marine Le Pen vezette párt folyamatosan emelkedő támogatottsága is visszajelezte.

A mostani névváltoztatással a pártelnök Sarkozy több frontos támadást indított. Egyrészt szimbolikus módon nemcsak megszüntette a köztársaság eszméjének a baloldal általi kisajátítását, hanem a jobboldalt kiáltotta ki annak fő védelmezőjévé, mondván, kormányzásukkal a szocialisták a köztársaságot rombolják. Másrészt a szombaton megtartott kongresszuson a volt államfő világosan jelezte, hogy a megújított párttal vissza kíván térni a hagyományos jobboldali értékekhez, többször hangsúlyozva a család, a nemzeti identitás és a tekintély fontosságát.

A fenti kérdések a szocialisták hatalomra kerülése óta előtérbe kerültek Franciaországban: a közvélemény egyre jelentősebb része érzi úgy, hogy a baloldal mindent megtesz a hagyományos családi modell szétveréséért, illetve hogy az egységes francia nemzet multikulturális társadalommá való átalakításán munkálkodik. E témák keltette düh és aggodalom szavazók százezreit fordította a Nemzeti Front felé az elmúlt években.

Az új tematizálással Sarkozy tehát kifoghatja a szelet a szélsőjobb vitorlájából is, az egyetlen probléma az, hogy államfősége idején elkövetett "politikai árulásai" miatt az emberek nem hisznek neki. Egy friss felmérés szerint a választók 72 százaléka nem szeretné, ha ismét elnöknek jelöltetné magát. Az is kérdés, hogy amennyiben nem ő lesz a Republikánusok elnökjelöltje - a párton belüli előválasztásokat 2016-ban tartják -, mi marad a párt most meghatározott irányvonalából?

Sarkozy egyik legesélyesebb kihívója, Alain Juppé egykori miniszterelnök például, akit a párttagok egy része a szombati kongresszuson kifütyült, ideológiai értelemben rendkívül közel áll a szocialistákhoz. Márpedig amennyiben két év múlva ő indulhat az államfői posztért, a párt könnyen visszamanőverezheti magát a korábbi baloldali vizekre, a változást akaró szavazók számára tehát a jelenlegi helyzet nem igazán meggyőző.

Sarkozy és csapata hitelét csökkenti az is, hogy mindannyian csaknem kritikátlan Európai Unió és euró-pártiak, márpedig a francia közvélemény ez ügyben is egyre elégedetlenebb. Egy felmérés szerint ha ma tartanának népszavazást az uniós alkotmányról, melyet egyébként éppen tíz éve utasítottak el 54,68 százalékos többséggel, úgy a "nem" szavazatok aránya elérné a 62 százalékot.

Végül, de nem utolsósorban, a volt államfővel szembeni bizalmatlanságot az is táplálja, hogy erősen elkötelezett az Egyesült Államok iránt, miközben a franciák növekvő ellenszenvvel figyelik az amerikai hegemonikus törekvéseket, különösen a Brüsszelben titokban készülő Transzatlanti Kereskedelmi Egyezmény kapcsán. Egyes elemzők egyenesen úgy látják, hogy a névválasztással Sarkozy a francia politikai élet amerikanizálódását készíti elő, a "Republikánusok" név ugyanis kísértetiesen hasonlít a tengerentúli Republikánus Párt nevére.