A mélytengeri koralloknak a sekély vízi korallokkal szemben nem a fényre van szükségük, hiszen 300 méter alatti régióban nem tudnak fénnyel megélni, hanem metánbontó baktériumokra, amelyekkel együtt élnek, vagy azokat fogyasztják, és nagyon gyakran tengeri hegyek oldalán alakulnak ki - mondta az InfoRádiónak Németh Szabolcs, a Magyar Tengerbiológiai Társaság elnöke.

A metánszivárgás is fontos nekik, ezért élnek a világ összes óceánjában korallok, de az Atlanti-óceán északi részén ismerjük a legtöbb ilyen területet, hiszen itt a legfejlettebb a kőolaj- és a földgázkutatás - tette hozzá.

A most felfedezett korall lehetőséget ad más élőlényeknek ahhoz, hogy megéljenek, hiszen remek búvóhelyet és táplálékot ad.

Gyakran a korallzátonyok mentén ívnak a halak, hiszen itt sokkal jobban el tudnak rejtőzni.

Veszélyben a korallok

A korallzátonyok a mélytengeri halászat miatt vannak veszélyben, mivel az úgynevezett fenékhálós halászat közben letörnek a korallok, és nagyon lassan nőnek vissza. Egyes helyeken, például Skóciában, meg is tiltották ezt a halászatot.

A korallzátonyok megszűnése egyes halfajok, populációk eltűnéséhez is vezethet.

Ezenkívül a gáz- vagy olajkitermelés, a mélytengeri fúrások is jelentős mértékben veszélyeztetik a korallokat. Sosem tökéletes a lelőhelyek tisztasága, és a nagyon sérülékeny korallzátonyok megsínylik a kőolaj- és földgázkitermelést - összegezett Németh Szabolcs.

Mélytengeri kutatóexpedíció fedezte fel a zátonyt

Az Atlantis kutatóhajó augusztus 19-én kezdte meg tizenöt napos expedícióját a mélytengeri területek feltérképezését célzó Deep SEARCH projekt keretében. A hajón dolgozó szakemberek múlt héten fedezték fel az akár több száz éves korallzátonyt nagyjából 257 kilométerre a dél-karolinai Charleston partjaitól - írja a LiveScience című ismeretterjesztő hírportál.

A kutatók

egy kamerákkal felszerelt mini tengeralattjáró (Alvin) segítségével bukkantak rá a vízfelszín alatt nagyjából 0,8 kilométerre elterülő korallpopulációra.

Az expedíciót vezető Erik Cordes, a philadelphiai Temple Egyetem munkatársa szerint az élő virágállatok az elmúlt évezredek során elpusztult korallok meszes vázai alkotta hatalmas rakásokon terülnek el.

A szakemberek a Lophelia pertusa nevű korallfaj nagyszámú képviselőjét fedezték fel.

A hideg vizeket kedvelő fajra korábban rekordmélységben bukkantak rá a Mexikói-öbölben.

Az amerikai Országos Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) szerint a trópusi korallok túlélését általában a velük szimbiózisban élő algák biztosítják, a Lophelia pertusa azonban fullánkos csápjait használva fogja el zsákmányát és tereli a gyomrába.

Cél a mélytengeri élőhelyek kutatása

Az Atlantis kutatói által felfedezett korallok nagyjából 26 kilométerre északnyugatra találhatók azoktól a virágállatoktól, amelyeket a NOAA hajójával, az Okeanos Explorerrel fedeztek fel ugyancsak idén nyáron. Az Okeanos és az Atlantis kutatói által talált korallzátonyok teljes hossza 137 kilométer.

A szakemberek szeptember 2-ig fogják vizsgálni az Egyesült Államok délkeleti partjainál lévő mélytengeri élőhelyeket. A kutatók olyan kulcsfontosságú adatokat gyűjtenek a helyi élővilágról, amelyek révén még

pontosabb előrejelzést tudnak majd adni arról, hogy az emberi tevékenység milyen hatással van az ottani törékeny ökoszisztémákra.