Az emberiséget fenyegető veszélyek között nagyon gyakran emlegetik a világűrből érkezőket. Évszázadokig pánikot keltett, ha láttak négy üstököst, pedig csak babona, hogy a világ végét jelenti. Ma attól aggódnak sokan, hogy összeomlik az univerzum, és megsemmisülünk. Pedig e veszélyek közül valószínűleg egyik sem következik be nagyon-nagyon hosszú ideig.

Vannak viszont tényleges veszélyek. Ezek egy része nem is olyan látványos, mint például a napkitörések jelentősége. Azt tudjuk, ezeknek hatása van a földi életre, de azt nem, hogy milyen.

Csillagászként hangsúlyozni szeretném, hogy nem nőtt meg az utóbbi időben az univerzumból jövő veszélyek gyakorisága, csak arról van szó, hogy sérülékenyebbek lettünk. Az emberiség a technikai fejlettségével és a népesség növekedésével, sokkal sérülékenyebbé vált a külső veszéllyel szemben, mint amilyen akár száz évvel ezelőtt volt. Annyira függünk az elektromosságtól, a műholdaktól, hogy egy-egy jelenség, amelyet száz évvel ezelőtt észre sem vettek az emberek, ma komoly gondokat okozhat.

A Válság és Apokalipszis című könyv elsősorban a világvégével foglalkozik. Akkor ez esetben mégsem világvégéről beszélhetnénk, hanem tulajdonképpen komolyabb alkalmazkodási kényszerről?

Szélsőséges esetben ez elvezethet akár az emberiség, akár az élet kipusztulásához a Földön. Egy közeli szupernóva kitörés, amiről tudjuk, hogy létezik az univerzumban, megsemmisíthetné az életet. Az a körülmény, hogy az élet - nem az emberiség, hanem az élet -, milliárd évek óta fönnmaradt a Földön, azt mutatja, hogy ilyen veszély elég ritkán fenyeget.

Tehát a világvége jóslatok elég naiv dolgok. Elég idős vagyok már, sok megjósolt világvégét túléltem, és egész biztos vagyok abban, hogy a 2012-es pánik is teljesen alaptalan.

A nagy bajok véleményem szerint nem a világűrből fenyegetik az emberiséget, hanem belülről. A legnagyobb problémákat rövidtávon többek között a háborúk, az erőforrások kimerülése, a tiszta víz és a levegő hiánya okozza. Mivel ilyen fantasztikusan gyors technikai fejlődésre az emberiség története során még soha nem volt példa, így nehéz régi történelmi példákat elővenni annak az illusztrálására, mi történhet az emberiséggel, mondjuk ötven vagy száz éven belül. De ez kifejezetten az emberiségre és erre a különlegesen felgyorsult életre vonatkozik, ami a XX. század második felére és a XXI. századra jellemző.

Csillagászként milyen veszélyeket lát a legreálisabbnak?

Természetesen meg kell említeni a Földet megközelítő üstökösök, kisbolygók becsapódásának esélyét -tudjuk, hogy ilyesmi előfordult régebben. Bár ez is ritka jelenség, nagyon érvényes rá az, hogy ami ezer vagy tízezer évvel ezelőtt aligha okozott volna nagy pusztulást, az a mai körülmények között már igen. Ugyanakkor vannak bizonyos védekezési lehetőségek, amelyekre pénzt és energiát kellene szánni. Ezek részben az űrkutatással és az űreszközökkel függnek össze.

És végső soron, de tényleg csak nagyon végső soron, fölmerülhet az a lehetőség, hogy az emberiség ne egy bolygóra koncentrálódjon, hanem más égitesteken hozzon létre telepeket a túlélés érdekében.