Milyen érzés harmadszor is elnyerni a bajnoki címet?

Nagyon jó érzésekkel zártam. Nyilván, amikor az ember bajnokságot nyer, akkor nem is igazán van helye rossz érzéseknek. Pláne egy ilyen esztendőben, amikor úgy érzem, hogy talán a legjobb teljesítményt nyújtottam eddig pályafutásom során.

Mennyire volt most ez különleges a két korábbi világelsőséghez képest?

Más volt, mert 2019-ben és tavaly is úgy éreztem, hogy az első pillanattól megvan az autónk ahhoz, hogy folyamatosan futamokat nyerjünk. Az idei évben erősen indult a szezon, de talán pont ez volt a baj, mert vezettem a bajnokságot, növeltem is a pontelőnyömet, és aztán a szezon közepétől meg elkezdtek egy kicsit rosszabbra fordulni a dolgok. Nem voltunk már annyira versenyképesek, és aztán ez a tendencia nem is változott meg, illetve csak úgy tudott megváltozni, hogy volt, ahol mi pont jobban találtuk el a beállításokat, de a szezon második felében, úgy érzem, nem a miénk volt a legjobb autó, sőt, szerintem a harmadik erők voltunk a bajnokságban, és sokszor átfutott a fejemben, ha ez a dinamika fennmarad, akkor vajon idén lehet-e bajnoki címet nyerni.

Mi volt a megfelelő stratégia vagy taktika abban a helyzetben, amikor nem az öné a leggyorsabb autó egyértelműen?

Az, hogy ezzel nem szabad foglalkozni. Versenyzőként az ember üljön be az autóba, és hozza ki magából a legtöbbet. Amikor valaki elkezd azon gondolkodni, hogy most nem tudok olyan jól menni, mert nem találtuk el olyan jól a beállítást, vagy nem olyan igazságos az esélykiegyenlítő rendszer, akkor az már egy picit eltereli a figyelmét a lényegről, és én ebbe a helyzetbe nem szerettem volna kerülni.

Egy ilyen hosszabb világsorozatban mindig vannak különleges vagy éppen vitatható jelenetek. Ebből az évből mi marad meg önben a leginkább?

Az interlagosi második verseny. Emlékszem, hogy a második futamot első helyről kezdtem egy olyan karakterisztikájú pályán, amely nagyon széles, nagyon hosszúk rajta az egyenesek, és nagyon gyengék voltunk plusz súly miatt is, főleg az utolsó kanyar emelkedő szakaszán a célegyenes végéig, ami több mint egy kilométeres padlógázas szakasz. Úgy voltam vele, ha el is tudok rajtolni első helyen, biztos, hogy megesznek a többiek, és aztán valahogy átkapcsoltam olyan üzemmódba, hogy márpedig ezt a futamot meg kell nyerni, és amikor sikerült megnyernem, az hatalmas önbizalmat adott a szezon folytatását illetően.

Hogyan működött a csapatbeli taktika, és mennyire volt meg a harmónia a csapattársakkal?

A taktika az az első néhány futamon nincs. Mindenki azonos kiindulópontból kezd, hárman voltunk csapattársak, nincs soha előre kimondva, hogy kinek van elsőbbsége a többiekhez képest. Aztán amikor kialakul, hogy valaki vagy valakik a háromból meglépnek néhány futam elteltével, akkor előkerülhet a csapatutasítás, illetve az egymás segítésének a témaköre. Ezért is volt nekem nagyon fontos a szezon eleje, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy nekem kell segítenem bármelyik csapattársamat, mert onnan már nagyon nehéz visszajönni és a bajnoki címért küzdeni, és szerencsére ez sikerült. Csapaton belül volt rivalizálás bőven, egészen a szezon feléig, aztán a szezon felétől meg én úgy éreztem, hogy szépen lassan mindegyik csapattársam beáll mögém, ami a bajnoki cím megszerzésének szempontjából nagyon fontos tényező volt.

Mennyire hiányolta az európai és különösen a magyar szurkolókat? Ebben az évben nem volt hungaroringi versenyhétvége, és Európának csak egyetlen hétvége jutott még a szezon legelején.

Utazás szempontjából is jobb az európai versenyhétvége, a legjobb pedig nemcsak logisztikai, hanem a hangulat szempontjából a Hungaroring, de erre most egyszerűen nem volt lehetőség, meg a jövő évben sem lesz, amit nyilván nagyon sajnálok, mert nagyon szeretem azt a hangulatot, nagyon szeretem azt a pályát. Idén azonban felfedeztem magamnak azt is, hogy Dél-Amerikában is van nagyon sok olyan jó versenypálya, amire nem is gondoltam volna, hogy élvezetes helyszín lehet, és ugyanez volt a Távol-Keleten. Például a kínai versenypálya, amiről semmit nem tudtam, egy kifejezetten jól autózható és élvezhető versenyhelyszín volt.

Makaó viszont kulcsfontosságú állomása a túraautózásnak, de nem volt ez egy egyszerű hétvége. Hogyan élte meg a záró versenyhétvége történéseit?

Nagyon feszült voltam. Éllovasként érkeztem az utolsó makaói versenyhétvégére, ugyanakkor azt is éreztem, hogy tökéletes munkát kell végeznünk ahhoz, hogy ezt a pontelőnyt bajnoki címre tudjam váltani. Az első pillanattól kezdve fel voltunk készülve a változékony időre. Az időjárás-előrejelzés egészen péntek délutánig jelezte, hogy az eső lehetősége mindig adott, úgyhogy ennél fogva nagyon nehezek voltak a szabadedzések, változó körülmények között teljesítettük őket. Az időmérő elején is esett az eső, aztán felszáradt a pálya, de aztán az előrejelzés szombatra és vasárnapra egyértelmű napos időre váltott, és a szombati első verseny száraz körülmények között is zajlott. Negyedik helyről indultam, második helyen végeztem, csökkent a pontelőnyöm öt pontra a második helyezett előtt, de úgy voltam vele, hogy vasárnap száraz körülmények között a fordított rajtrácson én rajtolok előrébb, mint a legfőbb vetélytársam, Thed Björk. Ő a tizedik helyről indult, én pedig a hatodikról, és normál körülmények között ezen a pályán, száraz aszfaltcsíkon nem nagyon lehet előzni, pláne ott volt a két csapattársam kettőnk között, de aztán szombaton késő este elkezdett esni az eső, és hirtelen minden előrejelzés esőre váltott, és akkor úgy voltam vele, hogy ez még messze nincs lefutva. Aztán nem indították az első futamot, nem tudtuk pontosan, hogy mi lesz a lebonyolítás, nagyon idegőrlő néhány óra volt, de végül az a következménye, hogy meglett a bajnoki cím, az pedig iszonyatosan felszabadító és örömteli élmény volt.

Az év vége, gondolom, hogy a pihenésről, feltöltődésről szólhat majd önnek is. Mit hozhat a 2025-ös év?

Szeretnék 2025-ben is egy bajnoki címre esélyes versenyautóban ülni.

Ugyanabban a sorozatban?

Igen, élvezem a túraautózást, élvezem ezt a formátumot. Tavaly kipróbáltam a ralit, szívem csücske lett a ralizás, remélem, hogy valamikor lesz lehetőségem kipróbálni még éles körülmények között, hogy ez 2025-ben lesz, vagy valamikor utána, azt nem tudom megmondani. Őszintén szólva a ralizáson kívül most más nincs, ami érdekelne versenyzési fronton.

A Hyundai csapatával mikor ülhetnek le a jövőről beszélni? Gondolom, hogy ez a két egymás utáni siker azért eléggé ön mellett szól, de ki kell tárgyalni a következő évi feltételeket.

Nagyjából most kezdünk el majd arról beszélni, hogy ki hogy képzeli el a jövő évet, úgyhogy meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, de ez a hét év nagyon sikeres volt, szerintem mind a két fél tiszteli és értékeli is a másikat, úgyhogy remélem, hogy sikeres lesz a jövő is. A sporton kívül a lányaimmal szeretnék nagyon sok időt tölteni, mert szezon közben, pláne bajnoki címért harcolva, ha otthon is vagyok, nagyon sokszor elkalandozik a figyelmem, ezért szeretném azt az időt úgy pótolni velük, hogy tényleg százszázalékosan ott vagyok nekik, és élvezzük egymás társaságát.

Hány évet szeretne még versenyzéssel tölteni? Most 40 éves, ez valakinél választópont, valakinél nem, de a sorozatban a korábbi években is voltak akár 60-hoz közelítő versenyzők.

Nem tudok erre konkrét számot mondani. Amíg élvezem, meg amíg ilyen erős szakmai közegben van lehetőségem versenyezni, addig szerintem versenyezni fogok, de hogy ez most két év, három, nyolc vagy tíz, azt lehetetlen megmondani.

Mennyire kísérte figyelemmel a többi autós-motoros sorozatot? Korábban a Forma–1-es közvetítésben is fontos szerepe volt szakkommentátorként.

A szabad hétvégeimet, bármennyire élvezem a Forma–1-et, szerettem volna a gyerekeimmel tölteni. Ez volt az egyetlen egy oka, hogy kevesebbet voltam a stúdióban. Azt éreztem, hogy muszáj feltöltődnöm, így tudok kiegyensúlyozott lenni. Követtem a Forma–1-es versenyeket, de már nem a stúdióból, hanem inkább otthonról.

A szurkolókkal való viszonya hogyan változhat? Azzal, hogy kiesett a hungaroringi futam, egy nagy lehetőségtől estek el a rajongói.

Ezt nagyon sajnálom. Nyilván sokkal szerencsésebb lett volna az, ha idén is van hungaroringi verseny, de én biztos vagyok benne, hogy a jövőben lesz még magyarországi fordulója a túraautó-világsorozatnak. Lehet, hogy most nem ideális ez a helyzet, de biztos, hogy a jövőben változni fog.

Csapatfőnökként, menedzserként, illetve az autó-motorsport vérkeringésében hogyan tudná elképzelni magát, ha már nem pilóta lesz?

Nem tudom, ha nem pilóta lennék, akkor noha az autó-motorsporthoz értek a legjobban, nem tudom, hogy milyen lehetőségeim lennének. Ez is egy nagyon érdekes kérdés, és én is egy időben sokat gondolkodtam rajta, aztán már nem, mert úgy voltam vele, hogy majd gondolkodom rajta, ha ilyen helyzetbe kerülök.

Mikor lenne elégedett nagyjából egy év múlva ilyenkor?

Ha azt el tudom mondani, hogy a saját értékítéletem szerint erősebb szakmai évet zártam, mint idén. Függetlenül attól, hogy ez most bajnoki címet jelent-e.