Az UEFA klubcsapatoknak kiírt versenysorozatairól szóló tájékoztatón Giorgio Marchetti mellett részt vett Tobias Hedstück és Stéphane Anselmo, is, előbbi a versenysorozatokért, a naptárért, az időrendért felel, utóbbi a sorozatok stratégiai fejlesztésének felelőse.
Mint mondták, az európai kupasorozatok egyik lényege, hogy sportbeli érdemei alapján bármelyik csapat elérheti őket. (Kivéve, ha nem, azaz ha bizonyos szankciókkal sújtanak tagszövetségeket, de erre nem tértek ki.) Alapesetben fontosabb, hogy mind az 55 tagország számára nyitott a lehetőség, az országkoefficiensek alapján meghatározott számban indulhatnak az európai sorozatokban. (Nem az országkoefficiens alapján szerez jogot a Bajnokok Ligája és az Európa-liga nyertese, de mint tudjuk, a kivételek erősítik a szabályokat.)
Giorgio Marchetti – rövid történeti áttekintést adva – utalt Európa változásaira, másképpen, az országok, s ezáltal a tagszövetségek számának növekedésére. Összehasonlításul: 1955-ben 29 ország 31 nemzeti szövetséget alkotott (Nagy-Britannia miatt magasabb a szövetségek száma az országokénál), ugyanez a szám 2022-ben: 50 ország, 55 szövetség.
Megemlítette a kontinentális sorozatok fejlődését, 1955-ben írták ki a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, 1960-ban a Kupagyőztesek Európa-kupáját, 1971-ben az UEFA-kupát (az ennek a sorozatnak az elődjének tekintett, 1955-től létező, 1965-ben a Ferencváros által megnyert VVK nem az UEFA gyermeke volt, külön bizottság szervezte), 1992-ben született a BEK módosított változata, a Bajnokok Ligája, 1999-ben, a KEK megszüntetésekor jött létre annak egy új formátuma, ami már nagyban megegyezik a mostanival, 2009-ben döntöttek az UEFA-kupát váltó Európa-liga kiírásáról, s végül, de nem utolsósorban 2021 óta él az újszülött, a Konferencia-liga.
E változásokon belüli változás a Bajnokok Ligája kiírásának, mondhatni, folyamatos változása. 1992-ben még nyolc csapat vett részt a csoportkörben, 1994-től már 16 (a következő évben köztük a Ferencváros)¸majd 1997-től már 24, 1999-től pedig 32. Mostanáig, de erről picit később.
Egyelőre még ott tartunk, hogy előbb a Bajnokok Ligája selejtezőrendszere bővült ki, majd az Európa-liga is szerepet kapott az egy bizonyos szakasz után a selejtezőben kieső bajnokoknak, a pótvizsga lehetőségét kínálta. (Annyiban, persze, sántít a pótvizsga hasonlata, hogy a BL-ben maradni nem lehetett a sikeres teljesítésével.)
Mint ahogyan fel is vetettük a beszélgetésekben, Európa jelentős része számára a korábban a pihenésre, a felkészülésre szánt
nyári periódus lett gazdasági szempontból az év legjelentősebb időszaka.
Mindezt egy példával illusztrálva: a Ferencváros az első selejtező fordulóban azzal a teherrel lépett pályára a kazah Tobol ellen, hogy ha alulmarad, befejezi az idényre a nemzetközi szereplését. A Slovan elleni hazai veresége után már az volt a „veszély”, hogy legfeljebb a másik kettőnél szerényebben jövedelmező Konferenciába juthat el, ha megnyeri hátralévő két párharcát. De miután megnyerte, biztossá vált, hogy vagy az Európa-liga, vagy a Konferencia-liga főtábláján ott lesz.
Alkalmasint az volt az igazi választóvíz, ezek nagy tétre menő mérkőzések, esetenként a hazai bajnoki idény kezdete előtt. A Qarabag ellen is még óriási volt a tét: megmarad vagy elveszik-e a BL-csoportkörbe jutás lehetősége. Aztán az ottani vereség után következett a Shamrock Rovers elleni utolsó playoff, ahol már „csak” az volt a kérdés: Európa-liga vagy Konferencia-liga. Ez a nyári kezdete annak a történetnek, amelynek 2022-as vége tiszta:
a Ferencváros 3,6 milliárd forintot keresett már eddig is.
Van az UEFA-nak egy értékes táblázata arra, hogy a lehetőségek és a főtáblás számok bővülésével egyre több ország lehet „őszi” kuparésztvevő is. Ez a legutóbbi két kiírásban (2021-2022, 2022-2023) már 36 volt, előbbi évben 55-ből, most, az oroszok kizárása miatt, 54-ből. Az UEFA összesen 55 tagszövetségéből 45-nek volt már valaha csapata a csoportkörben.
A fentebb már levezetett példa alapján, ha a Ferencváros (illetve a mindenkori magyar bajnok) eljutna oda, hogy a második selejtezőkörben kapcsolódik be a BL-selejtezőbe, ez azt jelentené, hogy Magyarországnak garantált helye van a három nagy sorozat valamelyikének főtábláján. (Ez egyelőre meglehetősen illuzórikus, hét helyet kellene előrelépni az országok rangsorában.)
A mostani rendszer szerint a 2022-2023-as idényben 34 országnak volt matematikailag garantált helye valamelyik csoportkörben. Emlegettük már, hogy a nyár milyen fontos periódus: az idény 826 nemzetközi kupamérkőzéséből 419-et rendeznek a selejtezős szakaszban, s csak 407-et a csoportszakaszban, majd az egyenes kieséses szakaszban.
Gyakran szóba került, hogy az európai kupaindulás lehetősége jelent sportcélokat tekintve adott esetben kihívást számos csapatnak. Különösen egy olyan országban, ahol a bajnok kiemelkedik a mezőnyből, ahol szinte lefutott a verseny. Ilyen esetben a nemzetközi kupaindulás lehetősége és annak pénzügyi haszna jelenthet további motivációt, mert egyébként a bajnokon és a kiesőkön kívül a további helyezések (alapvetően) érdektelenek.
A magyar példával illusztrálva ezt: a tizenkét csapatos rendszerben négy nemzetközi kupahelyért játszanak a csapatok, illetve ketten esnek ki. Nem tekintve azt a szélsőséges esetet, hogy a Magyar Kupa győztese a két kieső közül vagy a második osztályból kerül ki, a tizenkettőből hat helynek értéke van. A nemzetközi kupaindulás nélkül ez a szám csak három lenne.
Ötven százalék helyett huszonöt.
Végezetül: szóba került, hogy a 2024 és 2027 közötti periódusban új rendszerben játszanak majd. A leglényegesebb talán, hogy nem lesznek ősszel csoportok, ugyanakkor 96 helyett 108 csapat vehet majd részt az őszi szakaszban, 32-ről 36-ra nő mindhárom kupa mezőnye.
Csoportok nem lesznek, de a kalapbesorolás elkészül, a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is négy-négy lesz, azokból fog minden csapat két-két ellenfelet kapni. Megnő a mérkőzések száma (állítólag a válogatottak találkozóinak kárára), s további lényeges változás, hogy nem lesznek oda-visszavágós mérkőzések,
minden csapat négy ellenfelével otthon, másik néggyel pedig idegenben játszik.
Az új rendszernek lesznek még finomságai, de ezekről talán majd akkor érdemesebb bőven szólni, ha közel az első kiírás. Egyelőre inkább azt érdemes hangsúlyozni, hogy az UEFA rengeteg pénzt áldoz ezekre a kupákra, sokat lehet vele keresni – muszáj is, még az élcsapatoknak is sokat adni, az Európai Szuperliga ötlete fenyegető veszély.
A pénz mindig jó, mondhatnánk egy óriási közhelyet, de az esélyegyenlőség, a nemzetközi kupák régi romantikája már régen a múlté.