Az 50 év, 50 meccs-sorozat előző részeit itt olvashatják!

A 2012-es évben teljes lett a spanyol triplázás. A Roja, a Vörös olyan sikert ért el, amelyet még a hetvenes évek nyugatnémet válogatottja is csak majdnem teljesített: az Európa-bajnoki, majd a világbajnoki cím után újra Európa-bajnoki címet nyert. Az ukrán–lengyel közös rendezésű Eb-n a papírforma érvényesült a spanyolok sikerével. Vicente del Bosque legénysége az első mérkőzésen kapott egy gólt az olaszoktól, aztán a folytatásban egyet sem. Ahogyan 2008-ban, négy évvel később is megnyert egy párharcot tizenegyesekkel – a portugálok elleni elődöntőt –, de a fináléban az Eb-döntők történetének legfölényesebb győzelmét aratta, 4-0-ra verte a torna során már másodszor ellenfélnek jutó Squadra Azzurrát. Ha valaki vitát nyitna arról, ki volt a világ leghatékonyabb kapusa, íme, egy érv Iker Casillas mellett: a 2008-as Eb-n, a 2010-es vb, majd a 2012-es Eb egyenes kieséses szakaszában, a döntőt is beleértve, tíz mérkőzésen egyetlen gólt sem kapott. Kilencszázkilencven perc alatt…

Sorozatunk előző két páros évről szóló részében (2008, 2010) megünnepeltük a La Roját, így talán hívei is megértéssel fogadják, ha 2012-ben a legfontosabb klubsorozat győztesének történetét elevenítjük fel.

Még pontosabban: sztorit arról az időszakról, amely 2003-ban kezdett íródni a Stamford Bridge-en. Akkor vette meg Roman Abramovics 60 millió fontért a Chelsea FC-t. Az új elnököt senki sem ismerte az angol futballban, legfeljebb az derült ki róla eleinte, hogy dúsgazdag orosz milliárdos, aki egy szegény zsidó kisfiúból Csukcsföld kormányzója, majd néhány évvel később az Egyesült Királyság legnagyobb adózó állampolgára lett. A tekintélyes World Soccer 2004 novemberének közepén Az orosz forradalom első 500 napja címmel írt elemzést a Chelsea-nél történtekről. Akkor már José Mourinho dirigálta a csapatot, amely versenyben volt azért, hogy addigi egyetlen bajnoki címe, az 1954–1955-ös után újra Anglia legjobb futballcsapata legyen.

Mint ismert, a Premier League-ben a portugál edző (a Különleges, Special One) első két éve maga volt a diadalmenet. Abramovics pénze, hajlandósága a befektetésre, a keret megerősítésére, nagyszerűen kamatozott. „Red Roman” azaz a Vörös Roman, hogy idézzünk még egyet az angol bulvársajtótól kapott becenevei közül, nagyon fontosnak tartotta a Premier League megnyerését, sőt elengedhetetlennek érezte ahhoz, hogy a csapatát elismerjék. Amikor a Chelsea elfoglalta a trónt, a Manchester United és az Arsenal vetélkedése határozta meg a világ legerősebb bajnokságát. Ám a Kékek minden riválist, így Sir Alex Manchester Unitedét és Arsène Wenger (2003–2004-ben veretlenül bajnok) Arsenalját is maguk mögé utasították.

Mourinhóval minden elért a Chelsea, amire csak Abramovics vágyott – egyet kivéve. Nem tudta megnyerni a Bajnokok Ligáját.

Alkalmasint ezért kellett távoznia 2007 szeptemberében – a „hivatalos” verzió szerint nem volt elég látványos a támadójáték –, az utóda, az izraeli Avram Grant pedig eljuttatta a csapatot Moszkvába, a „királykategória” döntőjébe. John Terry a döntő lövésnél, a Chelsea a leginkább vágyott siker kapujában csúszott meg. Grant csak beugró volt, az idény után nem maradt tovább a Chelsea csapatának élén, Luis Felipe Scolari követte, majd Guus Hiddink ugrott be, a 2009–2010-es idényre Carlo Ancelottit szerződtette a klub. Az olasz sztáredző duplázással kezdett, 2003 és 2011 között a Kékek egyszer sem maradtak le a bajnoki dobogóról, de Abramovicsnak hiányérzete maradt. Okkal gondolta úgy, hogy csapata nem lehet Európa legjobbja, ha nem nyeri meg a Bajnokok Ligáját.

Meglehetősen türelmetlenül bánt az edzőivel. Ameddig Sir Alex Ferguson 1986, Arsène Wenger 1996 óta állt a Manchester United, illetve az Arsenal élén, a Chelsea-nél Mourinho első menesztése után öt év alatt hat edző dirigálta a gárdát, s ebben még nincs is benne az egy mérkőzésre beugró Ray Wilkins.

Carlo Ancelottit a korábban Mourinho segítőjeként már a Stamford Bridge-en is dolgozó ifjú sztáredző, André Villas-Boás követte, aki a bajnokságban nagyon gyengén szerepelt a „Kékekkel” a 2011–2012-es idényben, a Bajnokok Ligájában pedig, bár a csoportkörből továbbjutott, de a nyolcaddöntő első felvonása után kiesésre állt a Nápolyban elszenvedett 3-1-es vereség miatt. Március 4-én Roman Abramovics menesztette, s a csapat korábbi játékosát, Roberto di Matteót kérte fel megbízott vezetőedzőnek.

Attól kezdve az idény hátralévő BL-meccsei olyanok voltak a Chelsaea számára, mint a tündérmese. Hihetetlen dolgok történtek, de a vége mindig csodálatosan alakult.

Az egykori olasz válogatott irányításával a Chelsea hosszabbításban továbbjutott a BL-ben, kettős győzelemmel kiejtette a negyeddöntőben a portugál Benficát, majd – nagy meglepetésre – kiverte az elődöntőben a címvédő Barcelonát is. A katalánok ellen a fontos gólok nagymestere, Didier Drogba szerezte az egyetlen gólt, majd a visszavágón, miután John Terry piros lapot kapott és a katalánok két gólt szerezve továbbjutásra álltak, a brazil Ramires belőtte londoni pályafutása legfontosabb gólját. Lionel Messi tizenegyest hibázott… Aztán a 93. percben Fernando Torres még ki is egyenlített, de nem ez döntött a továbbjutásról, „csak” gondoskodott arról, hogy a „Kékek” úgy várhassák majd a müncheni BL-döntőt, hogy előtte egyetlen nemzetközi kupamérkőzést sem veszítettek Roberto di Matteo irányításával.

A döntőt idegenben kellett játszani, független attól, hogy az egymérkőzéses finálékat általában semleges pályán rendezik. Ám az UEFA még az idény kezdetén Münchennek adta a rendezés jogát, így a Bayern München saját stadionjában fogadhatta angol ellenfelét. Mind a két oldalon tekintélyes volt a hiányzók listája (David Alaba, Holger Badstuber és Luiz Gustavo hiányzott az egyik, Braniszlav Ivanovics, Raul Meireles, Ramires és John Terry a másikon), de nem ezért tartotta a Bayernt óriási favoritnak a nemzetközi sajtó.

A „Kékek” egészen a 83. percig nagyon jól tartották magukat, ám akkor Thomas Müller megszerezte a vezetést, minden veszni látszott. De nem Didier Drogba számára! Az ezzel a mérkőzéssel a Chelsea-től búcsúzú elefántcsontparti szupersztár óriási gólt fejelt a 88. percben.

A hosszabbításban nem esett gól, s ez elsősorban Petr Čechen múlt, aki kivédte a Drogba Franck Ribéry elleni felesleges szabálytalansága után megítélt büntetőt. Az ex-chelsea-s Arjen Robben hagyta ki.

Tizenegyesek döntöttek, ahogyan 2008-ban, Moszkvában, a Chelsea első BL-döntőjében. Akkor veszített a csapat, most nyert, pedig Juan Mata elrontotta a maga lövését, a német klub játékosai közül pedig Lahm, Gómez és a kapus Manuel Neuer is gólt lőtt. A negyedik párban Ivica Olić lövését a cseh kapus kivédte, így döntetlenről kezdett az utolsó pár. Čechhel Bastian Schweinsteiger sem bírt, így Didier Drogba a kupagyőzelemért lőhetett. A távozása előtti utolsó Chelsea-s lövésével a Bajnokok Ligája megnyeréséhez segítette a csapatot – és Roman Abramovicsot.

Roberto di Matteo nagy bölcsességet fogalmazott meg a kupa átvétele után: „A futball, miként az élet néha kiszámíthatatlan és őrjítő.”

A Chelsea mindmáig az egyetlen londoni klub, amelyik megnyerte a Bajnokok Ligáját.