Másfél éves eltiltása július 13-án, így május 13. óta nem tiltott számára az atlétikai versenyek látogatása. Meghívásáról valószínűleg megfeledkeztek, hívatlan vendég pedig a világért se szeretne lenni. Talán feledésbe merült, hogy öt éve éppen ezen, az egyre rangosabb versenyen győzött és javította 82,49 méterre az egyéni rekordját, ami azóta minden világversenyen „nyerő” eredmény lehetett volna.

A figyelmetlenség miatt csak megrántja a vállát, nagyobb a gondja amiatt, hogy fáj a térde dobás közben, pedig július végén mindenképpen rajthoz szeretne állni az országos bajnokságon. Úgy gondolja, hogy februárban alaposan megtisztították ugyan a térdét a heges lerakódásoktól, de a Sportkórházban elvégzett műtét nem orvosolta azt a gondját, amivel az ottani szakemberekhez fordult. Hevesen tiltakozik, ha azt emlegetik, hogy ránézhetne a személyi igazolványának születési adataira, mert szerinte 37 éves kor ide, másfél éves eltiltás oda, így is képes lehet még a kalapácsvetés nagyágyúinak megszorongatására. Feltéve, hogy nem kell újra műteni…

„Mindig is az volt a szokásom, hogy több szakorvos véleményét kérem ki, és a végsőkig bízok abban, hogy nem kell műtétnek alávetni magamat – nyilatkozta Pars Krisztián az SzPress Hírszolgálatnak. – Most is tartom magamat ehhez a forgatókönyvhöz, mondván, hogy több szem többet lát. Amit másfél hónapja Majzik Ernő sportsebész szakorvos mondott, és az MRI-vizsgálat is alátámasztott, az nagyon rosszul hangzott. Ő volt az, aki tökéletesen rendbe tette a sérült lovaglóizmomat, a bizalom tehát teljes vele szemben. Szerinte

a belső térdszalagom valósággal szétrobbant, ezért aligha úszom meg operáció és szalagpótlás nélkül, ami minimum négy hónapra kivonna a forgalomból.

Akármilyen későn is kezdődik az idei világbajnokság Dohában, kötve hiszem, hogy a rajtig újra fel tudnám hozni magamat, ebbe viszont semmiképpen se szeretnék belenyugodni."

Kapott négy injekciót, de azok is csak ideig-óráig szüntették meg a fájdalmait, amint a dobókörbe állt és elindította forgást, azonnal belehasított a térdébe a fájdalom, nem is kicsit. Ezért Győrben Balogh Péter főorvos véleményét is szeretné kikérni, majd Hangody László traumatológus és ortopéd sebész professzor is alaposan szemügyre veszi a fájós térdét. Szeretné elkerülni a műtétet.

„A fájdalom nagy úr, ha elkezd valami hasítóan fájni, menthetetlenül szétesik a mozgás, borul minden, tokkal, vonóval. Tagadhatatlan, hogy nálam többször magyar atlétát még soha nem műtöttek meg, de mindig sikerült visszaküzdenem magamat a legjobbak közé.

Egy újabb műtét viszont, ha jól számolom, pályafutásom alatt immár a tizenegyedik, olyan akadályt állítana elém, aminek a leküzdéséhez talán még az én őserőm és a konokságom is kevésnek bizonyulna”

– ismerte el.

Parsot leginkább az bosszantja, hogy a júniusi edzésein már szépen felépített 76 méteres dobásai is voltak, tehát joggal bízhatott abban, hogy a július végi országos bajnokságon legalább ilyen messze repül a kalapácsa, ami egyben a világbajnoki részvételhez szükséges szint teljesítését is jelentené.

„Mindent elkövettem azért, hogy ne kerülhessen homokszem a gépezetbe. Leadtam négy kiló felesleget, az erősítésnél semmit sem vittem túlzásba, és a szövetségnek köszönhetően olyan táplálékkiegészítőhöz is jutottam, amire már régen vágytam. Hiába mondják viszont nekem azt, hogy gyógytorna minden gondot képes megszüntetni, szerintem arra csak a műtét utáni rekreációs időszakban van szüksége egy magamfajta dobóatlétának. Akinek edzésenként minimum egy tonnát kell megmozgatnia, amikor pedig nekifeszül a dobásnak, úgy 400 kiló húzásának kell ellenállnia” – mondta Pars Krisztián.