INFORÁDIÓ 
2019. október 21. hétfő
Orsolya

labdarúgás

milan

internazionale

stadion

san siro

Eltűnik egy legendás stadion, de épül egy másik

Eltűnik egy legendás stadion, de épül egy másik

Új stadiont szeretne építeni a legendás San Siro mellé Milánó két topcsapata. Az Inter és a Milan közös beruházásának a tervei készen vannak, a 650 millió eurós projekt hamarosan indulhat.

Az elmúlt években sem az Inter, sem a Milan szurkolói nem lehettek túlságosan büszkék csapatukra. A kék-feketék utolsó valódi nagy dobása még 2010-re tehető, amikor Jose Mourinho vezetésével triplázni tudtak (olasz kupa, olasz bajnoki cím, BL-győzelem), majd megnyerték a klubvilágbajnokságot és az olasz szuperkupát is.

A Milannál még régebbre kell visszamenni a nagy sikerhez: az utolsó BL-győzelem 2007-ben volt a klubnál. Az Internél 2013-ban kezdődtek a változások: a legendás klubelnök, Massimo Moratti akkor vált meg a részvényeinek nagy részétől, és a papírok 70 százalékát eladta az indonéz Erick Thohirnak, aki ezzel a klub új elnökévé vált. A Milannál négy évvel később jött el a tulajdonosváltás: Silvio Berlusconi cége, a Fininvest 2017-ben adta el a klub labdarúgócsapatában birtokolt teljes részesedését a kínai érdekeltségű Rossoneri Sport Investment Luxembourgnak. A kínaiak azonban a következő évben nem tudták kifizetni a 740 millió eurós vételárat, így a klub a legnagyobb hitelezőjüké, az amerikai Elliott pénzügyi alapé lett.

Vissza az elitbe

Mindkét klub új vezetősége azonnal nekiállt a rendcsinálásnak, a klubok pénzügyi rendbetételének. Az új tulajdonosok új vezetőket, új játékosokat és hosszú távú pénzügyi terveket hoztak - nem utolsósorban az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) nyomására. Mivel mind az Inter, mind a Milan vezetősége úgy nyilatkozott, hogy a klubok versenyképessége elsőbbséget élvez: tehát a csapatok újra Európa elitjéhez tartozzanak, míg a klubok pénzügyileg szilárd alapokon álljanak.

Bár a két milánói együttes vezetői külön-külön jutottak el idáig, de a nem saját tulajdonban lévő, de közösen használt stadion miatt természetes volt, hogy a pénzügyi tervezés egy részét egyeztessék. A klubmenedzserek az elmúlt évben többször is asztalhoz ültek ez ügyben. Felvetődött, hogy az Inter maradna a San Siróban, és a Milan építene magának a városban új stadiont, de volt olyan verzió is a közelmúltban, amely ennek épp a fordítottját kínálta: a Milan felújítaná a meglévő létesítményt, míg az Inter a város egy másik részén új stadion felépítésbe kezdene.

A stadionprojekt az elmúlt hetekben vett új fordulatot. A két sztárklub vezérkara ugyanis úgy döntött: fenn kívánja tartani azt az európai labdarúgásban egyedülálló helyzetet, miszerint egy város két sztárklubja közösen használ egy létesítményt. Mivel a város nem hajlandó lemondani tulajdonjogáról, a klubok új stadion építésébe kezdenek, a legendás San Siro helyett.

120 dolgos munkás

Az eredeti San Siro 1926-ban készült el, és ajándék volt az AC Milannak az akkori elnöktől, Piero Pirellitől. Előtte egy Lombardia úti pályán rendezték meg a csapat találkozóit. Az építési munkálatokat 1925. augusztus 1-jén kezdték meg, és köszönhetően 120 dolgos munkásnak, az új stadion megépítése mindössze 13 és fél hónapot vett igénybe. Az építés költsége mai áron 3,5 milliárd forintot tett ki. A tervek két mérnök - Ulisse Stacchini és Alberto Cugini - munkáját dicsérik.

Fotó: acmilan.hu

Fotó: acmilan.hu

Az “első” San Siro még egy tipikus angol rendszerű futball-létesítmény volt, az oldalakon négy lelátóval, amelyek összesen körülbelül 35 ezer ember befogadására voltak alkalmasak. A stadionavató mérkőzést a város két klubja, a Milan és az Inter játszotta 1926. szeptember 19-én, a végeredmény 6-3 lett a kék-feketék, vagyis az Inter javára. A történelmi első gólt azonban a Milan játékosa, Giuseppe “Pin” Santagostino szerezte.

Ezt követően az első tétmeccsre sem kellett sokat várni. A bajnokságban október 6-án rendezték meg a Milan-Sampierdarenese (1-2) mérkőzést, míg az olasz válogatott 1927. február 20-án 2-2-es döntetlen ért el itt a csehszlovák nemzeti tizenegy ellen. 1945-ig (egyes források szerint ’47-ig) kizárólag az AC Milannak adott otthont a létesítmény, az Inter ezen időszakban a Sempione Parkban az Arena Civicában játszotta hazai találkozóit.

1934-ben Olaszország rendezte a világbajnokságot, így természetesen a San Siróban is játszottak vb-mérkőzéseket, köztük az egyik elődöntőt is, ahol a Squadra Azzurra 1-0-ra felülmúlta Ausztriát, majd később megnyerte a vb-t is.

A szurkolók által szerényen csak szentélynek nevezett létesítmény az elmúlt 80 évben számtalan megújuláson esett át.

Kezdődik az albérlet

1935-ben a város tulajdonába került a stadion (napjainkban is a városi önkormányzat a tulajdonos, a két csapat bérleti díjat fizet), és döntés született a bővítésről. A futball ez idő tájt egyre inkább tömegjelenséggé vált mind a világon, mind Olaszországban. Az emberek tízezrével tódultak a stadionokba, és a San Sirónak alkalmazkodnia kellett ehhez. A bővítés terveit egy építész, Rocca és egy mérnök, Calzolari dolgozták ki. A lelátókat átalakították, hogy teljesen körülöleljék a játékteret. 1939-re befejeződtek a munkálatok. Az “új stadion” felavatása 1939. május 13-ra esett, az olasz és az angol válogatott csapott össze (2-2) csaknem 60 ezer néző előtt.

1954-ben újabb átépítés történt, így 1955-re 85 ezerre alakult a stadion kapacitása. Korábbi tervek alapján az építkezések majdani 150 ezres kapacitást vetítettek előre, de még 1952-ben Milánó önkormányzata úgy döntött, hogy biztonsági okokból 100 ezer embernél többet nem engedhetnek be a lelátókra. Az évek múltával a stadion tovább modernizálódott. 1957-ben kiépítették a világítási rendszert az esti mérkőzésekhez (először Olaszországban), 1967-ben pedig az első elektronikus eredményjelzőt is felszerelték. 1979-ben korszerűsítették a világítást, és a népszerű második gyűrűt is rekonstruálták.

1980. március 3-án új nevet kapott a létesítmény: a felejthetetlen Inter-legenda, Giuseppe Meazza tiszteletére (de a Milanban is megfordult), aki az azt megelőző évben hunyt el. A Milan szurkolók azonban napjainkban is szívesebben hívják San Sirónak a stadiont.

1990-ben Olaszország ismét világbajnokságot rendezhetett, a városi tanács úgy döntött, hogy az idő rövidsége és a költségek miatt a San Sirót renoválják egy új létesítmény helyett. Ekkor alakult ki a stadion mai arca. Megépítették a harmadik gyűrűt, emiatt veszi az épületet körül az a 11 jellegzetesen barázdált vasbeton oszlop, mely közül négy (az akkor új) rácsos tetőszerkezetet is tartja. Az oszlopok azonban nemcsak a stabilitást biztosítják, hanem feljáróként is funkcionálnak a lelátókra, valamint lifteket és egyéb létesítményeket tartalmaznak. Az átalakítás végeztével a San Siro 85 700 ülőhellyel rendelkezett. 1990. június 8-án a világbajnokság nyitómérkőzését Argentína és Kamerun között már ebben a modern létesítményben tartották. Azóta is ebben a látja vendégül szurkolók ezreit a két milánói csapat.

Az elmúlt két évtizedben csak kisebb alakítások történtek. Például 2008 nyarán, követve az UEFA előírásait, a kapacitás 80 018 főre csökkent.

Nem lesz felújítás

A Gazzetta dello Sport a múlt héten arról számolt be, hogy az Inter és a Milan úgy döntött: új, közös stadion építésébe kezd. Eszerint elvetették a felek a San Siro újabb szerkezetátalakítását, mivel szakértőik szerint a felújítási munkálatok sokkal hosszabb időt vennének igénybe, mint egy új létesítmény felhúzása. Nem beszélve arról, hogy egy új stadion építése esetén a klubok továbbra is zavartalanul játszhatnák a hazai mérkőzéseiket a San Siróban. Fontos megjegyezni, hogy a San Siro felújítása magába foglalná a harmadik gyűrű lebontását, így jelentősen csökkenne újra a befogadóképesség.

A két klubnak legkésőbb április végéig kell benyújtania az új stadiontervet az önkormányzatnak. A Corriere della Sera szerint a Milan és az Inter új stadionja várhatóan 60-65 ezer férőhelyes lesz és a 2022/2023-as szezonban adják át. A beruházás ideje kb. 30 hónap, költsége 650 millió euró körül alakulhat, ezt az összeget a két együttes fele-fele arányban állja.

A tervek szerint az új létesítmény önkormányzati tulajdonban lévő területre épülne, mindössze néhány száz méterre a San Sirótól. A területet a két klub 99 évre koncesszió keretében kapná meg. A Milan és az Inter képviselői (Ivan Gazidis és Alessandro Antonello) nemrég az Egyesült Államokban jártak, és egyeztettek a Goldman Sachs pénzügyi intézettel, továbbá megtekintettek néhány ultramodern stadiont: az atlantai Mercedes Benz Arénát és a New York-i MetLife Stadiont. Előbbinek van a legnagyobb behúzható tetőszerkezete a világon.

Az “új San Siro” tervei még nem ismeretesek, de az első "lapinformációk" szerint a pályát és ezzel együtt a stadion lelátójának alsó részét a földbe süllyesztenék, hogy az aréna építészeti szempontból jól illeszkedjen a város képébe. A Gazzetta megjegyzi: pénzügyi szempontból nagy fontossággal bírhat a stadion névhasználati jogának eladása, amely a kluboknak évente legalább 25 millió eurós bevételt jelenthet. Ettől függetlenül természetesen a szurkolók továbbra is nevezhetik San Sirónak.

A két olasz klub számára a követendő példa az Emirates Stadium, amely éves szinten 112 millió eurós bevételt hoz az Arsenalnak. Ez persze nem meglepő, hiszen Ivan Gazidis, a Milan vezérigazgatója korábban hosszú évekig sikeres munkát végzett a Premier League-ben szereplő Arsenalnál.

Nyitókép: Facebook
A címlapról ajánljuk

INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

A médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Magyar Mecenatúra Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018