Bartók Béla észak-afrikai útján gyűjtött 118 darab fonográfhengere kerül letétként a Néprajzi Múzeumba, amely a legkorszerűbb módszerrel digitalizálja, majd online is elérhetővé teszi a közönség számára a hengereken hallható anyagot.

Bartók Béla 1913 nyarán indult észak-afrikai gyűjtőútjára, amelyet ugyan betegsége miatt meg kellett szakítania, és az első világháború miatt nem is tudott folytatni, azonban így is 118 fonográfhengerre vett föl dallamokat, amelyeket később lejegyzett. Bartók Béla jogutódjának, Vásárhelyi Gábornak köszönhetően a fonográfhengerek idén a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe kerülnek letétként - közölte az intézmény.

A Néprajzi Múzeum hangarchívumában egy bő évszázad alatt több tízezernyi dallamadatot tartalmazó analóg gépi hangfelvétel halmozódott fel, ezek közül jelentős tételt tesznek ki a fonográf-felvételek.

A fonográfot a XIX. század utolsó éveiben Vikár Béla használta elsőként Európában népzenei gyűjtésre, ezzel a párizsi világkiállításon nemzetközi sikert aratott. Őt követve Bartók Béla, Kodály Zoltán és az ő tanítványaik, akik több mint 4700 fonográfhengernyi népzenei anyagot rögzítettek a XXI. század elején. A gyűjtés a magyar mellett kiterjedt a Kárpát-medencében élő román, szlovák, délszláv, rutén, német, a moldvai csángó, sőt Bartók Béla esetében az anatóliai török és algériai arab lakosságra, továbbá a Volga-vidéki rokon népek anyagára is.

A Néprajzi Múzeum Magyarországon legnagyobb, mintegy 4700 darabot számláló gyűjteményébe a legtöbb, mintegy 1700 fonográfhenger Bartók Béla gyűjtései révén került. A felvételek jelentős része 1906 és 1918 között készült.

A fonográfot egészen az 1950-es évekig alkalmazták a népdalgyűjtésben, akkorra vált elavulttá a korszerűbb hangrögzítő eszközökhöz képest. Anyaga, a rendkívül érzékeny viasz akár egy kis koccanástól is eltörik, így a használatban kopásnak, pusztulásnak van kitéve. A múzeum szakemberei kísérleteztek ugyan a fonográfhengerek másolásával, de ez nem vezetett eredményre. Később a magnószalagos átjátszás jelentett könnyebbséget, mivel itt a hengerek meghallgatásához nem volt szükség újbóli átjátszáshoz. A digitális technika fejlődésével lehetőség nyílt a magnószalagok digitalizálására, amelynek eredményeként a Néprajzi Múzeum weblapján szinte az összes fonográfhenger meghallgatható.

Mivel azonban a magnószalagok is sérülékenyek, valamint a digitalizálás során nem csak a henger zaja, hanem a magnószalag problémái is kiütköztek, a Néprajzi Múzeum a még át nem játszott fonográfhengerek közreadására beszerezte a legmodernebb, Henri Chamoux által kifejlesztett Archeophone készüléket. Ezzel köztes hanghordozó nélkül, közvetlenül lehet digitalizálni. A tavaly vásárolt eszköz segítségével a múzeum munkatársai már több mint 1000 hengert digitalizáltak.

Az újonnan bekerült Bartók hengereket is az Archeophone segítségével digitalizálja a múzeum, tartalmukat online közzéteszi, az eredeti fonográfhengereket pedig a legkedvezőbb körülmények között tárolja majd új épületének speciális kialakítású, klimatizált raktáraiban.

Április elsején tematikus nap keretében be is lehet majd tekinteni a digitalizációs munkába. Az eredeti hengereken rögzített felvételek mellett további hanghordozók, a gyűjtemény sajátosságai, kulisszatitkai is megismerhetők lesznek, valamint meg lehet tekinteni az Archeophonet is. Az érdeklődők a szombati tematikus napon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárainak és hallgatóinak segítségével bemutatókon vehetnek részt, ahol kiderül majd, hogy mit lehet tanulni ma az egykori fonográfhengeres gyűjtésekből. A nap módszertani bemutatóval és Bartók Béla gyűjtései által inspirált koncerttel zárul.

A klasszikus zene világába kalauzol az alábbi Aréna-beszélgetés is: