Sugalmazott film – ezt mondta első filmrendezéséről Eperjes Károly. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész a "Magyar Passió" című alkotásban Leopold atyát alakítja, aki szerzetestársaival azon dolgozik, hogy a második világháború után a ferences rendet ismét megerősítse. Az atyát azonban koholt vádak miatt letartóztatják és volt diákját bízzák meg a megkínzásával. A mozikban csütörtökön debütáló filmben mások mellett Telekes Pétert, Nemcsák Károlyt és Pásztor Erzsit is láthatják a nézők.
Eperjes Károlynak magára a szerepre alig kellett készülne, mert a történetnek családi vonatkozása is van. "Egyik pap nagybátyámat a börtönbe, a másikat Münchenig verték. Édesapám a forradalmi bizottmány elnöke volt" - mondta erről a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. Rendezőként viszont nagyon komolyan készült, hiszen ez volt az első teljes estét betöltő filmje, amit ő jegyez rendezőként.
"Tartottam tőle, hogy ez nehezen megy, fel is kínáltam mind a Leopold szerepet, mind a rendezést más komoly alkotóknak, de mindenki azt mondta, hogy ez az enyém, mert olyan sokat foglalkoztam vele" - mondta Eperjes Károly. Nem érezte nehéznek a kettős feladatot, inkább élményként élte meg. Nagyon jó társasággal dolgozhatott, nagyon jó könyvből – Várnai Péter címzetes prépost Krisztus inge című művéből. "Nagy szeretettel ajánlom mindenkinek.Nekünk nagy örömet okozott, és idáig az elővetítéseken is mindenhol jó visszhangja volt" - tette hozzá a rendező.
A koronavírus miatt voltak nehézségeik: ő maga is kétszer volt covidos – egy kicsit tartott is attól, hogy fogja-e bírni a forgatást –, a gyártásvezető Horváth Attila pedig, aki teljes körűen előkészítette a filmet, covidban meghalt még mielőtt elkezdődött volna a forgatás. A forgatás mindennapos tesztelés mellett zajlott, de így is jól haladtak.
A filmben bár Leopold atya a központi szereplő, de a főszerepet, a legnagyobb szerepet Telekes Péter játssza, ő Leopold atya ÁVH-s volt diákját alakítja.
"Átlagban egy hasznos anyag 2,5 perc egy nap, mi ennek minimum a dupláját, de volt, hogy tripláját vettük fel egy nap. Igaz, hogy minimum két kamera mindig kinn volt, olykor pedig öt is, nagyszerű munkafolymat volt. Utólag azt kell mondanom, hogy az Isten a tenyerén hordozott minket mindvégig és most is" - fejtette ki Eperjes Károly. Megjegyezte: az eredeti írásban sokféle kínzás szerepel, ezek közül nem is mindet vitték filmre, mert olyan durvák voltak, hogy a nézők nem néznék meg a filmet.
Rendezőként azt szerette volna elérni, hogy a nézők felfogják, hogy nekünk is volt egy olyan nehéz pillanatunk, mint a lengyeleknek Katyn. "Nagyjából tizenkétezer szerzetes férfit és nőt deportáltak egyetlen éjszaka alatt, 1950. június 8-án. Sokáig gondolkoztam rajta, hogy talán ez is lehetne a film címe, hogy A nap. Jó lenne, ha a történelemkönyvekbe bekerülne ez az eset és az emberek tudnának róla. Amúgy meg azt sejtem, hogy a film eléri célját: a hívőket talán megerősíti, a kétkedőket talán tényleg elgondolkoztatja is elindítja egy megigazultabb világba, a tagadókat, kétkedőket és a semlegeseket – ha egyáltalán van ez utóbbi – pedig talán beizzítja; ha nem is egyből, de legalább bekerül majd a szívükbe, az agyukba, aztán majd összeérik harmóniává egyszer" - mondta Eperjes Károly.
