A Francis Scott Key híd összeomlása lényegében megbénította az Egyesült Államok keleti közlekedési hálózatát. Mint arról beszámoltunk, március 26-án egy szingapúri bejegyzésű konténerszállító olyan erővel ütközött a hídpillérnek, hogy a szerkezet kártyavárként omlott össze. A Deli elnevezésű, 300 méter hosszú hajó éppen a baltimore-i kikötőből indult, úti célja az ázsiai Sri Lanka lett volna.

A hídomlás, a folyóba zuhant járművek, valamint a halálos áldozatok miatt példátlan kártérítési összeget követelhetnek a hajó tulajdonosaitól, akár műszaki hiba, akár emberi mulasztás okozta a tragédiát – írja az atv.hu. „A kártérítési igények azért a hajótulajdonost érintik, nem pedig a hidat üzemeltető állami hatóságot, mert az álló tárgyak nem hibásak, ha egy mozgó hajó ütközik velük” – idézik Michael Sturley professzor, az Austin-i Texasi Egyetem jogi karának tengerjogi szakértője szavait.

Ugyanakkor, amint azt a Bloomberg írja,

jogi szakértők szerint van lehetőség a felelősség mérséklésére egy ritkán alkalmazott, 19. századi törvény alapján, amire egykor a Titanic tulajdonosa hivatkozott,

hogy enyhítse az 1912-es katasztrófáért fizetendő kártérítés mértékét.

Az 1851-es törvény néhány tízmillió dollárra csökkenthetné a kockázatot, mivel eszerint a hajótulajdonos felelősségének felső határa annyi, amennyit a hajó a baleset után ér, plusz a fedélzeten lévő áru szállításából származó bevétel – olvasható.

A törvényt eredetileg azért hozták, hogy a hajózási óriásvállalatok ne szenvedhessenek leküzdhetetlen veszteségeket a tengeri katasztrófák miatt. A tízmilliókban mérhető összeg ebben az esetben is sokkal alacsonyabb lenne, mint a teljes kárigény összege.

Erre a törvényre sikeresen hivatkozott a Titanic tulajdonosa a Legfelsőbb Bíróság előtt, több mint 100 évvel ezelőtt. A jogszabály most is kulcsszerepet játszhat, mert a felelősségbiztosítás nem terjed ki emberi mulasztásra.

Amíg azonban a kártérítési kérdések nem tisztázódnak, az amerikai tengerészeti hatóságok zár alá vették a konténerhajót, rakományával együtt.