Emlékszik arra, hogy hol volt, mit csinált, amikor kitört a háború, és hogyan tudta meg?

Ez egy életre szóló emlék marad. Reggel felébredtem, szokásom, hogy bekapcsolom rögtön az internetet a telefonomon és olvasom a híreket. Rögtön, kettőt görgetem és máris kijött az első hír, hogy megtámadta Oroszország Ukrajnát. Olyan sokkhatás ért, hogy szinte percekig nem tudtam mozdulni, azt sem tudtam, hogy mi történik most. Körülnéztem, körülöttem csend volt, nyugalom, Kárpátalján nem történt semmilyen harci esemény, de annyira sokkos állapotban voltam, hogy csak arra tudtam koncentrálni, hogy a napi rutinomat tartsam.

Kárpátalján, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, azt mondták az emberek: tudtuk, hogy ez lesz, vagy azt mondták, hogy én erről sosem gondoltam volna?

Egyértelműen senki sem gondolt erre. Lehet, hogy volt egy-két ember, aki találgatta, hogy netalán-talán, de én úgy gondolom, senki sem hitte, hogy ez bekövetkezik a 21. században, nagyon váratlanul ért mindenkit. Pont ezért tört ki akkora pánik az első napokban, mert teljesen hihetetlen volt, amit láttunk.

Emlékszem, a háború kitörésekor nemhogy a laikusok, de még az elemzők, a hozzáértő emberek is azt mondták, hogy Oroszország három nap alatt elfoglalja Ukrajnát. Nem ez történt. A kárpátaljaiak is arra számítottak a háború kitörésekor, hogy ez egy gyorsan lezajló konfliktus lesz?

Valószínűleg igen, mert a világ második legerősebb hadseregéről van szó, Ukrajna azért valljuk be, nem állt épp a helyzet magaslatánt, és mindenki azt gondolta, hogy valóban egy-két nap és vége lesz ennek az egésznek, vagy maximum egy-két hét. De nem ez történt. Kárpátalján csak abban reménykedtek, hogy odáig nem ér el olyan gyorsan a háború.

Minek köszönhető ön szerint a sikeres ukrán ellenállás?

Az ukránok védik a hazájukat. Megtámadták őket, foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, ami az övék, a saját területükhöz, én azt gondolom, hogy ebben rejlik a hatékonyságuk. Az is meglepő volt, hogy mennyien jelentkeztek önként a háborúba már az első hetekben Kárpátalján, azonnal megteltek a területvédelmi egységek,

több mint százezren önként jelentkeztek, hogy mennek és megvédik a hazájukat.

Mik voltak az első jelek, amelyek már arra utaltak, hogy tartósan és jelentősen megváltozott az élet Kárpátalján?

Az első két nap szinte kiürült a környék. Akkor a kárpátaljaiak, az ott élők elmentek, aztán két nap múlva megérkeztek a belső menekültek, és akkor kezdett újra telítődni, sűrűsödni Ungvár, a kistérségi központok. Akkor még nem volt akkora pánik abból a szempontból, hogy nem fogytak el az élelmiszerek, nem volt üzemanyaghiány, a humanitárius segélyek már megérkeztek, Magyarország is azonnal küldött segítséget Kárpátaljának, illetve vittek a háborús helyszínekre is segélyeket, úgyhogy annyira nem érződött. Azt hiszem, egy-két héttel később vette észre az ember azt, hogy letelepedtek, jól érzik magukat és próbálnak berendezkedni a menekültek is Kárpátalján.

Érezhetők feszültségek emiatt az együttélés miatt? Mégis csak sok kelet-ukrajnai ukrán érkezett a magyarok lakta Nyugat-Ukrajnába, Kárpátaljára.

Nyilván ilyen feszült helyzetben mindenki egy picit idegesebb, mindenki egy picit türelmetlenebb, nehéz az együttélés, talán még a kulturális különbségek is jobban megmutatkoznak ilyenkor. Az első hetekben voltak kisebb nézeteltérések, többnyire emiatt is tiltották be az alkoholárusítást, mert nem szerették volna, hogyha randalírozások vagy összetűzések lesznek a városban, viszont az kell, hogy mondjam:

példátlan összefogás zajlott Kárpátalján és a határátkelőkön is mindenhol, az emberek egymásnak segítenek, tudják, hogy nehéz helyzetben van mindenki,

és itt most nem a civakodás az elsődleges, hanem az, hogy összefogjunk, segítsük egymást, megnyugtassuk azokat, akik idegesek, akik pánikolnak, akik esetleg még nehezebb helyzetben vannak, úgyhogy én azt gondolom, ezt folyamatosan és fokozatosan megszokta az ember, megszoktuk egymást.

Milyen most a lakosság ellátása Kárpátalján, beleértve azokat is, akik eddig is ott éltek, illetve azokat, akik oda érkeztek menekültként? Közszolgáltatásokra gondolok, élelmiszerre, üzemanyagra, egyéb javakra, amikre szükség van a mindennapos normális élethez.

A menekültek ellátása százszázalékosan megoldott a humanitárius segélyeknek köszönhetően, és nagyon sok helyi is a sajátját is odaadja és abban segít, amiben tud, tehát vannak olyan menekültek, akik a magánszektorban helyezkedtek el, ismerősnél, családtagnál, szállodákban és ott segítenek nekik a helyiek is, illetve a saját pénzét is költi természetesen. A kárpátaljaiak egyenlőre nem panaszkodnak arra, hogy bármiben hiány szenvednének, pár nappal ezelőtt fellépett az üzemanyaghiány, ez egy picit megbolygatta a közhangulatot, viszont az emberek még egyenlőre a tartalékaikat élik fel.

Kedden légitámadás érte Kárpátalját, a Volóc nevű hegyvidéki település vasútállomásának transzformátortelepébe csapódott be egy orosz rakéta. Mennyire forgatta fel ez a közhangulatot, mennyire változtatta meg az emberek véleményét a háborúról, a saját kilátásaikról?

Megmondom őszintén, arra számítottam, hogy újabb menekülthullám indul el, ismét megrohamozzák a határokat, viszont azt kell, hogy mondjam, akik már el akartak menni, vagy akik féltek, attól tartottak, hogy a háború begyűrűzik Kárpátaljára, és féltették az életüket, azok már elmentek. Tehát azok, akik maradtak, most már rakétatámadások hatására sem fognak valószínűleg továbbmenni, esetleg akkor, ha a közvetlen közelében történik valami.

Érkeznek olyan hírek, hogy sok belső menekült ukrán azt tervezi, hogy Kárpátalján telepszik le, néhányan pedig már inkább visszamennének például Kijevbe. Ön is tapasztalja ezt?

Igen, nekem is van olyan ismerősöm, aki már visszament Kijevbe, mert egyszerűen hiányzott neki a megszokott élte, féltette a lakását, szerette volna megnézni, hogy milyen ott a helyzet most. Miután kivonultak az oroszok Kijev térségéből, többen azt gondolták, hogy akkor már biztonságos ott a helyzet, és visszamehetnek, úgyhogy vannak, akik visszamentek, viszont vannak olyanok is, akik már házat, lakást is vettek a környéken, mert úgy gondolják, hogy Kárpátalja a béke szigete, és ott hosszútávra letelepedhetnek. Volt olyan ember, aki nyolc évvel ezelőtt elköltözött az ország keleti megyéjéből Kijevbe, vett ott egy házat, aztán most februárban kirobbant a háború, Kijevből is el kellett költöznie, most ott van Kárpátalján, és attól fél, hogy Kárpátalját is megtámadják. Mi lesz, már harmadszor költözik el, hová menjen, hová bújjon el csak, hogy biztonságban legyen?

Bármi lesz is a háború vége, Kárpátalja etnikai összetétele megváltozik? Például az ukránok kiszoríthatják a magyarságot Kárpátaljáról?

Az elmúlt években jelentősen csökkent a kárpátaljai magyarság száma, tehát valóban van arra esély, hogy felborul az etnikai összetétel még jobban, és még több ukrán marad a térségben. A magyarság számát 130-150 ezerre becsülik, hogy ebből most mennyi maradt Kárpátalján vagy mennyien fognak visszatérni, az jó kérdés.

Én bízom abban, hogy azok, akik ott maradtak vagy akik vissza fognak jönni, még jobban fogják őrizni a magyarságukat és arra fognak koncentrálni, hogy kivívják maguknak azt a tiszteletet az ukránokkal, a többségi nemzettel szemben is,

ami nem engedi majd azt meg, hogy elnyomjanak minket.

Mindaz a helytállás, amit a kárpátaljai magyarság most tanúsít és az a helytállás, amelyet az ide érkező menekültek ellátásában az anyaország tanúsít, megváltoztathatja az ukrán többség viszonyát a magyar kisebbséghez? Jobban bánnak majd önökkel ezt követően?

Ez szerintem tőlük kellene megkérdezni, viszont pozitív változásokban bízunk. Szerintem a sok segítség után, hogy az első perctől kezdve magyarországi humanitárius segélyt kaptak, hogy ha átjöttek Magyarországra egyből megtapasztalták, mennyi mindennel ellátták őket, ezután én bízom abban, hogy azok, akik ép ésszel gondolkodnak, nem támadni vagy szidni fogják azt, aki segít, hanem megköszönni nekik és hálásak lesznek érte.