Prőhle Gergely egyetértett abban, hogy a következő néhány év egyik legérdekesebb problémáját az adhatja, hogy miközben a német–francia külpolitika alapja a két ország közötti barátság, az atomenergia kérdésében ellentét mutatkozik: a németek vezetik ki, a franciák vezetik be. Mindehhez hozzájárul az is, hogy a következő fél évben Párizs viszi majd az uniós elnökséget, ráadásul Franciaországban elnökválasztások is lesznek.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója elsőként arra emlékeztetett, hogy a francia indusztrializáció vagy atomenergia-központúság nem újkeletű dolog. Tudható továbbá az is, hogy a szeptemberi németországi választások kampányában a német ellenzék, elsősorban a Zöldek részéről az volt az egyik legnagyobb szemrehányás, amit a Merkel-kormánynak tettek, hogy a kancellár nem reagált érdemben Emmanuel Macron francia elnök elhíresült 2017-es beszédére, ami a föderalizáció irányába vitte volna a dolgokat. Most viszont, hogy fordult a kocka, és az új német kormányprogram már tartalmaz a franca elnök által korábban említett dolgokat, Emmanuel Macron helyzete változott, ugyanis jövőre elnökválasztást akar nyerni, a francia közvélemény-kutatások alapján viszont a népesség közel 50 százaléka hallani sem akar a föderális útról – magyarázta Prőhle Gergely, felidézve, hogy 2005-ben épp egy franciaországi népszavazáson bukott el az uniós alapszerződés.

A fent vázolt helyzetben tehát nehéz lesz megtalálni azt az utat, ami valóban egy közös Európa-képhez vezetné a francia–német tengelyt, ami az Európai Unió létrejöttének az egyik alapja, és amiről eddig váltig állította mindenki, hogy ez a tengely határozza meg, hogy mi történik az unióban – foglalta össze az InfoRádió Aréna című műsorában az egykori berlini nagykövet. Prőhle Gergely érzése szerint azok az elképzelések,

amelyek a német kormányprogramban le vannak írva, elnézve az európai hangulatot, még hosszú ideig „írott malaszt maradnak”.

Az energetikát illetően pedig az várható, hogy valamilyen kompromisszumos megoldás igyekeznek majd találni, elkerülve, hogy Franciaországból áramot kelljen majd importálni – tette hozzá.

A németországi Zöldek pedig annyit tehetnek, hogy azt mondják: nem rajtuk múlott, ha végül tényleg „írott malaszt marad” a legfontosabb programpontok – tette hozzá, megjegyezve, hogy a zöld választókat azért nem az európai programok hozzák leginkább lázba. Az pedig, hogy Németország „tiszta mellénnyel” kivezette az atomenergiát az energiamixből, valószínűleg a legideologikusabb zöld választókat is nagy megnyugvással tölti majd el.

Feloldhatatlan dilemma

A CDU/CSU választási veresége után innen már csak fölfelé vezet-e az út? Hangzott el a kérdés a műsorban. Prőhle Gergely röviden úgy fogalmazott: „attól tartok, hogy nem”. Magyarázata szerint az utóbbi másfél–két évtizedben olyan mérvű és mélységű társadalompolitikai változások következtek be Németországban, hogy egy olyan pártnak, aminek a keresztény szó ott van a nevében, finoman szólva sem egyszerűsödött a helyzete. Nagyon nehézzé vált ugyanis olyan társadalompolitikai programmal előállni, ami a korszellemhez igazodó, és – főleg a médiavilágot tekintve – a komoly zászlóvivőként képviselő trendekhez képest próbál valami hagyományosabbat, értékmegőrzőbbet képviselni.

Prőhle Gergely hozzátette: Angela Merkel nem azért nem volt harcos ideológus, mert természettudós volt, vagy keletnémet, elvált és gyermektelen, hanem azért, mert ahhoz, hogy valaki a német társadalomban többséget tudjon szeretni, valamilyen módon ezeket a fajta trendeket követnie kell, és Németországban pont a föderatív berendezkedés és a sokközpontúság miatt egész más a politikatematizáló, főleg ideológiai ügyekben gondolkodásformáló mozgástér, mint mondjuk Magyarországon. Ezért aztán várhatóan a társadalmi változásokhoz inkább alkalmazkodnak, aminek az a következménye, hogy a hagyományos értékek feloldódnak más pártok programjában, vagy vagy olyan radikális formában jelennek meg, mint a német AfD-nél, ami viszont a náci időszak árnyéka miatt a politikai kultúrában vállalhatatlan. „Na most ezt nagyon nehéz megoldani, ezt a dilemmát” – fűzte hozzá.

A korábbi berlini nagykövet rámutatott: Angela Merkel 16 éves kormányzása során, benne a sorkötelezettség megszüntetésével, az atomenergiából való kiszállással, a házasság mindenkinek program elfogadásával, folyamatosan engedte el a hagyományos kereszténydemokrata értékeket, miközben folyamatosan tudott a saját személye mögött egy kormányzati többséget és egy látványos népszerűséget felmutatni. „Hogy itt a társadalmi változás volt előbb és erre reagált a merkeli politika vagy a merkeli politika maga alakította ezt a társadalmi változást, erre nagyon nehéz választ adni” – jegyezte meg Prőhle Gergely arra is kitérve, hogy

a nyugatnémet, liberális, multikulturális, a társadalmi integráció tekintetében illúziókon alapuló német gondolkodás egyre nagyobb teret nyer,

és aki ezt egy kicsit is megkérdőjelezi, azt egy pillanat alatt szétszedik.

„És ez az új kormány, ez gyakorlatilag egy színtiszta nyugatnémet kormány, egy nyugatnémet baloldali kormány, látszik is ez az ideológiai megalapozottságuk” – zárta szavait a szakértő.