Két héttel ezelőttig még Norvégia is ebbe a sorba tartozott volna, ám a szeptember közepén tartott választást nyolc év kormányzás után elvesztett Erna Solberg addigi miniszterelnök-asszony pártja, és így leköszönni kényszerült.

Cserébe csütörtöki stockholmi hírek szerint a lemondását már bejelentett szociáldemokrata Stevfen Lövfen svéd miniszterelnök helyére pártja nagy valószínűséggel az eddigi pénzügyminisztert, Magdalena Anderssont jelöli majd.

Az utóbbi a posztot akkor foglalhatja el, ha novemberben sikerül bebiztosítania a pártelnöki funkciót, amire azonban egybehangzó hírek szerint jelenleg neki van a legtöbb esélye.

Hogy azután mennyi ideig sikerül majd neki kormányfő is maradni – lévén már Lövfen is csak hajszálhíján tudta megtartani (igazából egy elvesztett parlamenti szavazás után visszaszerezni) miniszterelnöki posztját – már egy másik történet.

Mindenesetre, ha Margaret Andersson beülhet a kormányfői székbe, ez az adott pillanatban azt jelentheti, hogy attól kezdve

Dániában, Finnországban, Izlandon és Svédországban egyaránt baloldali pártállású hölgy vezetheti a kormányt.

(Dániában a szociáldemokrata Mette Frederiksen, Finnországban az ugyancsak szociáldemokrata Sanna Marin, Izlandon a baloldali-zöld mozgalomhoz tartozó Katrín Jakobsdóttir, és tehát Svédországban a megint csak szociáldemokrata Andersson.)

A női kiormányzást amúgy nem áll meg a skandináv határon, hanem a tendencia folytatóidk a szomszédos Baltikumban is: Észtországban például a kormányfő és az államfő egyaránt hölgy (Kaja Kallas és Kersti Kaljulaid, az előbbi a balközép reformpártot vezeti, az utóbbi pártfüggetlen), míg Litvániában a miniszterelnöki poszt van női kézben (2019 óta Ingrida Šimonytė révén).

Kicsit tovább nyugat és dél felé haladva Németországban egyelőre Angela Merkel kancellárt találjuk, aki ugyan a hétvégi választások óta már csak ügyvezető minőségben látja el a német kormány vezetését, de egyes vélemények szerint, a nem kizárhatóan elhúzódó koalíciós tárgyalások miatt, ebben a minőségében akár hosszabb ideig is még a német kormány élén maradhat.

Még mindig az EU közvetlen szomszédságában, Szerbiában is hölgy irányítja a kormányt: Ana Brnabić a Szerb Progresszív Párt színeiben 2017 óta áll a kormány élén, bár ez az inkább elnöki rendszerű Szerb Köztársaság esetében kevesebb médiaszerepléssel jár.

Ugyancsak nő a miniszterelnök a valamivel keletebbre lévő – Romániával szomszédos – Moldáviában is (Natalia Gavrilița személyében).

A miniszterelnökök mellett akad több európai nő államfő is.

Így Szlovákiában a liberális Zuzana Čaputová, Görögországban a párton kívüli Ekateríni Szakellaropúlu (ő egyébként az első női államelnöke a hellén köztársaságnak). Európa keleti földrajzi pereméhez közeledve Grúziában találunk még női elnököt (Salome Zourabichvili). Rajtuk kívül ugyancsak államelnöki funkciót lát el a brit és a dán királynő is (II. Erzsébet és II. Margit).

A politikában befolyásos európai hölgyek sorát növeli ezen kívül még értelemszerűen Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság német elnöke, Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke, valamint Laura Codruța Kövesi, a közelmúltban felállt EU-ügyészség első elnöke.

Végül, bár nem európai szervezet, de európai politikusként méltán említhető e felsorolásban a bolgár Kristalina Georgieva, aki jelenleg a Nemzetközi Valutaalap elnöke.